Részletek a „Tunning” című katalógusból.
Szerző: Sturcz János.
„Elekes… az
utóbbi” években „…talált képek át- és újraértelmezésével, mások már meglévő
műveinek kijavításával, ahogy ő nevezi ˝tunningolásával˝ foglalkozik.”
„Elekes eljárása …. mélyen empatikus. Már-már alázattal kezeli a művészeti
párbeszéd alapjául választott ˝gyenge minőségű, de nem teljes mértékben
jellegtelen˝ (E. K.) alkotásokat, nyilvánvalóan érzékelve annak morális
rizikóját, hogy belefest olyan emberek műveibe, akik már nem élnek, s ezért nem
tudnak ellenkezni. A dilemma akkor is áll, ha a művek gyengék és már fizikailag
is roncsok, s a művész a klinikai halál állapotából hozza vissza őket. Elekes a
művészeti túltermelés elleni ˝utóvéd˝ álláspontjára hivatkozva legitimálja
eljárását. Egy másik, személyesebb, morális szinten az is igazolja metódusát,
hogy rendkívül érzékeny, intim kapcsolatot épít ki a művekkel. A megtisztítás
és restaurálás után a megfigyelés és értelmezés hosszadalmas folyamata
következik. Csak az intellektuális feldolgozás után, ˝az általuk ajánlott,
bennük felfedezett lehetőségek˝ (E. K.) feltárását követően, s nyilván
saját tartalmait is belevetítve festi közegükbe azokat a motívumokat, amelyek
jelentésüket és jelentéktelenségüket kibillentve változtatják át őket élvezetes
műalkotásokká.”
„Elekes kiválóan ismerte fel, hogy a giccsek,
naiv és dilettáns munkák nem csak a művészettörténet legkülönbözőbb
korszakaiból származó toposzokat őrizték meg. Még ha részben devalválódott,
deformálódott és töredékes módon is, de közhelyeik mélyén az emberi kollektív
tudattalanból származó archetípusokat hordoznak. Saját tudatalattijára
hallgatva, ezekből a lenézett alkotásokból tárja fel azokat a szimbolikus
képzeteket, amelyek mára jórészt elvesztek a konzumtársadalomban élő ember
számára.”