partnereink
Visszafordíthatatlan folyamat / Irreversible Process - Eperjesi Ágnes kiállítása
Kiállítók: » EPERJESI Ágnes
2006. 5. 23. – 2006. 6. 23.
Vajon lezáratlan életük sötétlő hátteréből tekintenek ki Eperjesi Ágnes új képeinek nőalakjai vagy éppen eddigi életüknek fordítanak hátat? E kérdés azért merül fel, mert a képek fekete háttere, úgy tűnik, ezúttal valamilyen titkot takar. Első látásra mintha azt sugallnák ezek a művek, hogy a múlt nem más, mint a kezdet-kezdeti tiszta lap, a remény fehérjének képi megfordítása. Ha valóban így volna, a titkot akár fel is fejthetnénk egy egyszeri fordítási művelettel: ahogy a negatív kép átfordul pozitívba és fordítva.
De ha jobban megnézzük, talán inkább azon érdemes elgondolkodnunk itt, mi van, ha ebben a bejáratott, tiszta, de végtelenül rugalmas fordítási képletben valami zavar történik. A zavarnak ez a tónusa színezi át Eperjesi újabb képeit, és ez a tónus az, amely finom, egzisztenciális kérdőjelet tesz ki a címadó szókapcsolat után is.
Eperjesi Ágnes legutóbb (2006-ban) New York-ban és Philadelphiában rendezett önálló kiállítást. Arthur C. Danto ezt írja róla: „... amikor az isotype átváltozik műalkotássá, figyelemre méltó módon értelmeződik át Walter Benjamin nevezetes megállapítása: a technikai sokszorosítás művészete, transzfiguráció révén, aurára tesz szert... Ahogy Eperjesinél a háztartási munka képei esztétikai dimenziót kapnak, az épp olyan egyedi, mint az, ahogy Andy Warhol a polaroid képeket portrékká transzformálja.”
Eperjesi Ágnes munkáiban a kamera nélküli fényképezés lehetőségeinek kitágítására törekszik. Polaroid fotógrammjaival a klasszikus fotógrammok világát újította meg. A 90-es évek végén alakította ki azt az egyéni vizuális világot, amely munkáit azonnal felismerhetővé teszi. Olyan otthonos képi világ megteremtésére vállalkozik, amelynek konceptuális jellege a hétköznapi, készen kapott klisék személyes átírásával párosul. Munkáira jellemző a többrétegűség: a művek kiindulópontja többnyire a fotó mediális sajátosságainak vizsgálata, azonban a mindennapi élet közvetlen inspirációi révén a művek olyan vizuális formát és tartalmat nyernek, amelyek érintkeznek a fogyasztói kultúra aktuális problémáival is.
De ha jobban megnézzük, talán inkább azon érdemes elgondolkodnunk itt, mi van, ha ebben a bejáratott, tiszta, de végtelenül rugalmas fordítási képletben valami zavar történik. A zavarnak ez a tónusa színezi át Eperjesi újabb képeit, és ez a tónus az, amely finom, egzisztenciális kérdőjelet tesz ki a címadó szókapcsolat után is.
Eperjesi Ágnes legutóbb (2006-ban) New York-ban és Philadelphiában rendezett önálló kiállítást. Arthur C. Danto ezt írja róla: „... amikor az isotype átváltozik műalkotássá, figyelemre méltó módon értelmeződik át Walter Benjamin nevezetes megállapítása: a technikai sokszorosítás művészete, transzfiguráció révén, aurára tesz szert... Ahogy Eperjesinél a háztartási munka képei esztétikai dimenziót kapnak, az épp olyan egyedi, mint az, ahogy Andy Warhol a polaroid képeket portrékká transzformálja.”
Eperjesi Ágnes munkáiban a kamera nélküli fényképezés lehetőségeinek kitágítására törekszik. Polaroid fotógrammjaival a klasszikus fotógrammok világát újította meg. A 90-es évek végén alakította ki azt az egyéni vizuális világot, amely munkáit azonnal felismerhetővé teszi. Olyan otthonos képi világ megteremtésére vállalkozik, amelynek konceptuális jellege a hétköznapi, készen kapott klisék személyes átírásával párosul. Munkáira jellemző a többrétegűség: a művek kiindulópontja többnyire a fotó mediális sajátosságainak vizsgálata, azonban a mindennapi élet közvetlen inspirációi révén a művek olyan vizuális formát és tartalmat nyernek, amelyek érintkeznek a fogyasztói kultúra aktuális problémáival is.
