Antwerpen új közgyűjteménye, a 2013. szeptember 27-én, a város kikötőnegyedében  megnyílt Red Star Line Museum annak a tengerhajózási társaságnak a történetét eleveníti fel,
Németh István
művészettörténész

A Red Star Line krónikásai: Henri Cassiers és Eugeen Van Mieghem

2013-11-16

Antwerpen új közgyűjteménye, a 2013. szeptember 27-én, a város kikötőnegyedében  megnyílt Red Star Line Museum annak a tengerhajózási társaságnak a történetét eleveníti fel, melynek egyes járatain 1873 és 1934 között összességében több milliónyi ember, köztük számos Kelet-Európából érkezett, zsidó származású menekült utazott át Antwerpenből New Yorkba, hogy egy jobb és biztonságosabb élet reményében, Amerikában próbálják meg valóra váltani álmaikat. A hatalmas archív kép-és hanganyagból, tárgyi-és írásos dokumentumokból álló gyűjtemény a Red Star Line egykori fogadócsarnokaiból múzeummá átalakított épületegyüttesben kapott helyet.

Bár a múzeum gazdag kollekciójában viszonylag kevés darab nevezhető a szó szoros értelmében vett műtárgynak, művészeti szempontból is figyelemre méltóak, s szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak az 1900 körüli időszakból, s a 20. század első évtizedeiből származó plakátok, prospektusok, képeslapok és menükártyák, vagy az olykor szintén igen dekoratív borítóval ellátott korabeli utaslisták. Ezek legszebb, illetve legismertebb darabjait a Red Star Line társaság által különösen sokat foglalkoztatott antwerpeni illusztrátor, Henri Cassiers (1858-1944) készítette.

Mint ahogy Cassiers egyes alkotásaiból egyértelműen kiderül, a művészt nem csupán a tengerészettel vagy a hajózással kapcsolatos témák, illetve motívumok vonzották, hanem a különböző holland és flamand népviseletek iránt is megkülönböztetett érdeklődést tanúsított. Mindezt a Red Star Line társaság számára készített plakátjai és képeslapjai is jól tükrözik, melyeken gyakran keveredik ez a kétféle tematika.

Míg Henri Cassiers említett művei elsősorban magát a Red Star Line tengerhajózási társaságot, vagy éppen a társaság által üzemeltetett különböző hajókat népszerűsítették, addig egy másik kortárs művész, az antwerpeni kikötő krónikásaként is emlegetett Eugeen Van Mieghem (1875-1930) a dokkok mentén gyülekező, behajózásra váró embereket örökítette meg festményein és rajzain.

Ezek a szegényes csomagjaikon kuporgó családokat, vagy éppen hazájukat elhagyni kényszerült öreg zsidókat ábrázoló képek legalább annyira felkavaró és egyúttal fontos kordokumentumok, mint azok az 1914 és 1918 között szintén sorozatban készült alkotások, melyeket Van Mieghem a minden ingóságukat magukkal cipelő, végsőkig kimerült és elkeseredett háborús menekültekről készített.

 

Érdemes itt talán megemlíteni, hogy a hazai közönségnek nem kell feltétlenül Antwerpenbe utaznia ahhoz, ha közelebbről is  szeretne megismerkedi ezekkel a művekkel, előre láthatóan ugyanis a budapesti Zsidó Múzeum lesz az első helyszíne annak a 2015-re tervezett nagyszabású Van Mieghem-vándorkiállításnak, melynek anyaga aztán több más európai városban ( Prága, Varsó) is bemutatásra kerül.      

            

 


Hozzászólások