Artportal.hu

Salvador Dalít André Breton indítványára 1934-ben kizárták a szürrealista mozgalomból. Picasso nem volt szürrealista, ennek ellenére a munkáit és kommunista nézeteit szerető Breton meghívására számos szürrealista kiállításon szerepelt. Dalít főellenségnek, Picassót a modernizmus legnagyobb mesterének nyilvánították a második világháború után a kritikusok.

Semmi sem érdekli jobban az embereket, mint egy kiadós botrány. Jó hírek, rossz hírek, katasztrófák és űrutazások, királyi esküvők és kormányok bukásainak hírei mind eltörpülnek a kirobbanó skandallumok mellett.

A világ egyik leghíresebb, számtalan kiadásban – először 1954-ben – megjelent szakácskönyvét a modernista művészek patrónusa, Gertrude Stein élettársa, Alice B. Toklas írta.

Marina Abramović The Artist is Present című, 2010 tavaszán rendezett retrospektív bemutatója a New York-i Museum of Modern Art történetének  legnagyobb sikerű performansz-művészeti eseménye lett. A művésznő 760 óra 30 percig tartó akciója Pippin Barr Dániában élő New Zealand-i tudóst videójáték készítésére inspirálta.

Néhány napja a festészet devalválódásáról beszélgettem egy kortárs angyallal kedvenc spanyol éttermem teraszán. A szobrászat sokkal érdekesebb, mondta az angyal és meglebbentette sebekkel borított, véres tollú szárnyait.

Ezt a könyvet azoknak is ajánlom, akik már ritkán tudják rávenni magukat az olvasásra, de még nem szerelmesek olyan vakon önmagukba, hogy ne szeretnének megváltozni. Képzőművészeknek, zenészeknek, színészeknek, videó készítőknek, a művészetek, és a méltósággal történő túlélés iránt érdeklődőknek egyaránt.

Az Ai Weiwei fogvatartása ellen tiltakozó Wang Jun kínai művészt és kurátort kihallgatása után figyelmeztették: ne használja az internetet, költözzön a város másik részébe és saját magán kívül senki mással ne beszéljen. Hazatérve kilakoltatási végzést talált lakásában. Kedvenc éttermében nem szolgálják ki. Korábban kirúgták munkahelyéről, azóta nem talál munkát, jövedelme nincs, baráti kölcsönökből él.

Ai Weiwei, az április 3-án letartóztatott és azóta ismeretlen helyen fogva tartott kínai művész május 15-én találkozhatott feleségével. A művész családja régóta könyörgött a kínai hatóságoknak, hogy engedélyezzék őrizetbe vett hozzátartozójuk meglátogatását. A művész szabadlábra helyezését követelő nyugati megmozdulásoknak ez az első eredménye.

Néhány órával az önmagát felgyújtó szerzetes brutalizálása után a kínai hatóságok rendőri és katonai osztagokat vezényeltek a tibeti Kirti kolostor elfoglalására, a szerzetesek letartóztatására. A helyi lakosok élőlánccal vették körül a kolostort, hogy megakadályozzák a szerzetesek elhurcolását.

A cenzúrázás késztetésének pszichológiája roppant egyszerű: mint a diktátori viselkedés maga, a kisebbségi érzésből fakad. Péniszirigységről van szó, átvitt értelemben még a meglehetősen nagyszámú nő-cenzorok esetében is. Nekem kicsi adatott, neki nagy, levágom tehát az övét, hogy ne kelljen szégyenkeznem.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy mennyire tekinthető hiteles forrásnak a Biblia? Azonos-e a történelmi Jézus Krisztussal, ahogy őt sok évvel kereszthalála után az intézményesült egyházak elnevezték, a képpel, amelyet róla az évszázadok során, változó tudásszinteken, változó érdekek szerint megformáltak?

2011. január 11-én a kínai hatóságok bulldózerekkel lerombolták Ai Weiwei, az egyik külföldön is legismertebb, legsikeresebb kínai kortárs művész Shanghai külvárosában lévő stúdióját. Liu Xiaobo stúdiója lerombolásának hírére jutottam arra az elhatározásra, hogy feldolgozom a cenzúra történetét.

2010. november 30-án, 96 éves korában meghalt New York-i barátom, Nassos Daphnis, görög származású amerikai festőművész, a geometrikus absztrakciónak nevezett művészi irányzat „hard edge” festészetként ismert változatának egyik neves művelője. Halála kapcsán, a személyes veszteségen túl elgondolkodtam a peóniák titkos életén és a geometria szerepéről saját történetemben.

Tíz éves voltam 1956-ban. Családommal Győrben éltem és mágiával foglalkoztam. Egy apró germánium kristály segítségével fogtam el a rádióhullámokon szörföző hangokat.

2010. 09. 12. Najmányi László: Futurista nyitány

A debreceni MODEM felkérésére 2010. szeptember 18-án Panamarenko belga művész Conquering Gravity (A gravitáció legyűrése) című kiállításának megnyitóján mutatom be az Overture Futurista (Futurista nyitány) című, thereminre és elektronikára komponált művemet.

A beat mozgalom tagjaként Bruce Conner újrahasznosító művészként kezdte pályafutását az 1950-es évek végén. Kezdetben az utcán, mások szemetében talált tárgyakból készített szobrokat. 1957-ben, San Franciscóban alapította a Rat Bastard Protective Association (Patkány Fattyúk Védszövetsége) nevű művész-szervezetét. A csoport nevét a város olasz szemetesei egyesületének neve (Scavengers Protective Association) inspirálta. Ugyanebben az időben, ugyancsak talált anyagokból, régi filmhíradók és játékfilmek részleteiből kezdett el filmeket készíteni.

A Szépírók Társasága és a Godot Társaság támogatásával, Czapáry Veronika szervezésében 2010. június 9. estéjén
volt az artportal felkérésére készült VideoBio című
önéletrajzi videókönyvem első kötetének (1946–1978)
bemutatója a Godot Kávéházban. Először jártam a hazai
stand up comedy fellegvárában.

Amikor Franklin Delano Rooseveltet (FDR, 1882–1945) 1933-ban beiktatták az Egyesült Államok 32. elnökének, a munkaképes lakosság egynegyede munkanélküli volt. Otthonukat elvesztett, éhező, rongyos milliók kóboroltak munkát keresve Amerika országútjain. Nyomornegyedek keletkeztek a nagyvárosok határában, gyakran a városok közepén. Roosevelt felmérte az ország helyzetét és elnöksége második évében elindította a Works Progress Administration (W.P.A. – értelem szerinti fordításban: Munkahelyteremtési Hivatal) nevű programját. A program célja egyrészt a munkanélküliek megsegítése, másrészt az ország felemelése volt.

„Talán nem szellemeket kellene idézni, hanem – Halász Péter példáját követve – temetéseket, vagy újratemetéseket kellene rendezni a Műcsarnokban. Azokra biztosan jóval többen eljönnének... A művészek ne találjanak ki dolgokat, hanem adják azt a közönségnek, amit igényel. Mortitia”

John Lennon és Yoko Ono barátja, Sam Havadtoy (Havadtői Sámuel) Rómából írt. Az Ermanno Tebeschi galériában megnyíló kiállításának meghívóját küldte el, kedves szavak kíséretében.

Szeretni nem kötelező, de egymással méltányosan bánni, segíteni, ha módunkban áll, igen. Az ellenkező magatartás voltaképpen önsorsrontás, mert az ember azt kapja vissza, amit ad.

Paul Bowles-hoz, vagy akár Homéroszhoz hasonlóan Lionel Davidson olyan mesterien keveri a valóságot a fikcióval, hogy módszereit elemezve megérthetjük a legendák, mítoszok, kultúrák, vallások születését.

Az Empire State Building kevesebb, mint másfél évig tartó építése 1931-ben, az első világgazdasági válság idején fejeződött be. A tetejére illesztett oszloppal együtt 443 méter magas, 102 emeletes torony több mint 40 évig, a World Trade Center ikertornyainak 1972-es átadásáig a világ legmagasabb felhőkarcolója volt. A WTC tornyok 2001-es lerombolása után az Empire State Building ismét New York városának legmagasabb felhőkarcolója lett.

A Bali szigetén nemzeti hősként tisztelt Walter Spies 1898-ban született Moszkvában, német diplomata család gyermekeként. Festészetet és zeneszerzést tanult. Zeneszerzői képességeinek kibontakozását Szergej Rachmaninov és Alekszander Szkrjabin segítette. Festőként a nagy francia autodidakta művész, Henri „A vámos” Rousseau tanítványa volt, s mestere összetéveszthetetlen stílusát fejlesztette tovább, óriási tehetséggel.

Nemrég Alice W. Flaherty író és neurológus azzal érvelt, hogy a művészi kreativitás az agy speciális régióinak funkciója, s az alkotói válság oka ezeknek a régióknak a működési zavara lehet.

A filmek, televízió, az internet térhódítása révén elárasztanak bennünket a képek. Az emberek nagy részének se ideje, se energiája, se késztetése nincs bármi alaposabb tanulmányozására. Sokan már régóta a kép haláláról beszélnek. Miért érzik mégis annyian szükségét a képek szaporításának? Régebben divat volt a "Nagy Amerikai Monológ"-ról beszélni, azon gúnyolódni, hogy az amerikaiak csak a magukét mondják, saját magukon kívül nem látnak, hallanak senki mást. Míg Amerikában élve monologizálást és a valódi, értelmes, érdekes párbeszédre vonatkozó igényt egyaránt tapasztaltam, a kétoldalú, kétirányú kommunikációra való képesség mintha eltűnőben lenne Magyarországon.