Artportal.hu

Kozmikus magányomban időről-időre felkeres egy-egy sellő. A kortárs sellő (hableány, szirén, nimfa, mermaid) posztmodern kreatúra, s bár sok alapvető tulajdonságában – legfőképpen sikamlósságában – hasonlít a régi időkben élt fajtestvéreire, legalább ugyanennyi vonásában különbözik is tőlük. Mutáns, kifejlődése egyértelműen a globalizálódás diadalának tudható be.

A Bali szigetén nemzeti hősként tisztelt Walter Spies 1898-ban született Moszkvában, német diplomata család gyermekeként. Festészetet és zeneszerzést tanult. Zeneszerzői képességeinek kibontakozását Szergej Rachmaninov és Alekszander Szkrjabin segítette. Festőként a nagy francia autodidakta művész, Henri „A vámos” Rousseau tanítványa volt, s mestere összetéveszthetetlen stílusát fejlesztette tovább, óriási tehetséggel.

A filmek, televízió, az internet térhódítása révén elárasztanak bennünket a képek. Az emberek nagy részének se ideje, se energiája, se késztetése nincs bármi alaposabb tanulmányozására. Sokan már régóta a kép haláláról beszélnek. Miért érzik mégis annyian szükségét a képek szaporításának? Régebben divat volt a "Nagy Amerikai Monológ"-ról beszélni, azon gúnyolódni, hogy az amerikaiak csak a magukét mondják, saját magukon kívül nem látnak, hallanak senki mást. Míg Amerikában élve monologizálást és a valódi, értelmes, érdekes párbeszédre vonatkozó igényt egyaránt tapasztaltam, a kétoldalú, kétirányú kommunikációra való képesség mintha eltűnőben lenne Magyarországon.