Aki ma Magyarországon valamilyen okból láthatóvá lesz (persze a láthatatlanok is, de ők privátim), számíthat arra, hogy munkásságát és személyét rosszindulatú, gyűlölködő támadások érik. Az írásaim, előadásaim, munkáim révén magam is rendszeresen kapok gyűlölködő e-maileket, vendégkönyv-bejegyzéseket, telefonhívásokat, SMS-eket, sőt fizikai erőszakban is volt részem. Magyarország sohasem népének toleranciájáról, a vallási, etnikai, szexuális, kulturális másságot elfogadó, nyitott bölcsességéről volt híres (gondoljunk csak a Bartók Bélát rendszeresen záptojással és rothadt paradicsommal dobáló korabeli laza, vidám fiatalokra), de a szabadság beköszöntével az intolerancia tömegpszichózissá fokozódott. A helyzet súlyosságának szemléltetéséhez elég, ha a legnépszerűbb internetes hírportálok cikkeihez, blogjaihoz írt, a Tanácsköztársaság Lenin-fiúit, a bolsevik forradalom leverését követő fehérterror különítményeseit, a Hitlerjugendet, az amerikai lynch mobokat (lincselő csoportokat) és a Nagy Proletár Kulturális Forradalom rémtetteit végrehajtó maoista Vörös Gárdát egyszerre idéző kommentekre hivatkoznom.
