Artportal.hu

Az Art Basel (2007. június 13–17.) a művészeti vásárok krémje, az idén 38. alkalommal került megrendezésre. A június első felére időzített művészeti programok (Velencei Biennálé, documenta 12, Skulptur Projekte) zsúfoltsága ellenére a vásár anyagilag és a látogatottság szempontjából is rekord eredményeket produkált. A rendezvény sikerét a nemzetközi műkereskedelem kissé disszonáns – de még mindig felfelé ívelő pozíciója mellett – a néhány nappal korábban nyílt Velencei Biennále is pozitívan befolyásolta.
Az Art Basel rendkívül professzionálisan szervezett, a kiállított műveket illetően pedig igen magas színvonalú – a műgyűjtők és a művészeti szakemberek által – a világon a legkeresettebb, legnagyobb presztízsű műkereskedelmi rendezvénynek számít. Ez alkalommal 300 galéria kapott bemutatkozási lehetőséget a magas részvételi költségekkel járó fórumon. Az elmúlt években a vásár igen jelentős hangsúlyt fordított az Újvilágbeli galériák részvételének ösztönzésére. Ez alkalommal közel 80 olyan kiállító szerepelt, aki az USA–ban (vagy még máshol is) működtet galériát, természetesen a többségük New Yorkból érkezett. Az európaiakat illetően továbbra is a németek vezetnek, őket valamivel kevesebben a svájciak követik, nyomukban a brit kiállítókkal. Az olaszok és a franciák hasonló mértékben voltak jelen az eseményen. Az idén magas számú, összesen 10 távol–keleti résztvevő is érkezett. Kelet–Európából elenyésző mértékben csak Lengyelország, Oroszország és Szlovénia volt képviselve. Magyarország ez alkalommal sem szerepelt, viszont a szlovéniai Gregor Podnár Galéria kiállításában Csörgő Attila ismét jelen volt a rangos rendezvényen.
Az idei vásáron különös műkereskedelmi jelenségének számított, hogy az amerikai galériák magas részvétele ellenére – az USA-ból érkező műgyűjtőkkel szemben – nagyobb jelentőséget élveztek az európaiak. A dollár gyengülése és az év első felében az amerikai aukciós házakban kerekedett csillagászati árak kissé kifárasztották az onnan érkezők gyűjtőkedvét. Az Óvilágban viszont a német és különösen a svájci gyűjtők kaptak szárnyra, és mellettük a nemzetközi műkereskedelembe a világ más részéről is kapcsolódtak be újabb vásárlóerők. Többek között a távol–keleti, kínai, indiai és az orosz gyűjtők érdeklődése mutat emelkedő tendenciát. 
Az Art Basel a kortárs művészet mellett igen jelentős hangsúlyt fordít a modern művészet bemutatására, értékesítésére. A Basel Messe kiállítási vásárcsarnok két szintjének földszinti részét ezek a főleg 20. századi munkákat kiállító galériák dominálják. Például a montreali Landau Fine Art Galéria, amely Henri Matisse, Joan Miró, Henry Moore és Amadeo Modigliani Menyasszony és vőlegény című kettős portréját kínálta 15 millió US dollárért. A bázeli alapítványt (Bayeler Foundation) is működtető Beyeler Galéria ez alkalommal mások mellett Jean Arp és Pablo Picasso munkáit is bemutatta. A konstruktív, kinetikus, opart, geometrikus művészet műfaját képviselő párizsi Denise René Galéria többek között Victor Vasarely, Jesus Rafael Soto és Yaacov Agam műveit tárta a közönség elé. A fotóművészet területéről például a chicagói Stephen Daiter Galéria a hazánkból elszakadt Brassai, György Kepes, André Kertész és László Moholy–Nagy munkáit is kiállította. Az idén a galériák kínálatában észrevehetően kevesebb volt a klasszikus, top kvalitású műtárgy, mind a korábbi vásárok alkalmával. A kereskedők azokat inkább a rekord árakat ösztönző aukciók árverésein bocsátják értékesítésre.
A vásáron a modern sztárjai mellett a kortárs művészet is jelentős szerephez jutott. A festmények között nem volt ritka a nagyméretű, egész falat beborító alkotás. Például a svájci Art & Publik Galéria a kínai Fang Lijun szürke felhőkből buborékként kiemelkedő narancssárga fejek halmazát ábrázoló olaj, vászon festménye (400 x 700 cm) 850 ezer euróért talált gazdára. A bécsi Nachst St. Stephan standján többek között nagyméretű Herbert Brandl (Velencei Biennále, osztrák pavilon) festmények is szerepeltek. A szobrok között a chicagói Richard Gray galéria Jaume Plensa rozsdamentes acélból készült, betűkből kirakott ülő figuráját mutatta be. A New York-i Andrea Rosen Galéria standján David Altmejd (idei Velencei Biennálé, kanadai pavilon) elkristályosodott emberi maradványait láthatta az érdeklődő. A bécsi Georg Kargl Galéria Mark Dion kátrány színű ló csontvázát tepsibe állítva egy műtárgyszállító faláda tetején állította ki. A fotóművészet az idén is külön szekciót alkotott, ahol klasszikus és kortárs művek egyaránt szerepeltek.
A vásár igen nagy figyelmet fordít azokra a projektekre, amelyeken a kortárs művészet jentőségét, a kísérletező szellemet, a fiatal művészeket igyekeznek kiemelni. Ezek között vitathatatlanul a legnépszerűbb az Art Unlimited (Határtalan művészet), amely egy külön pavilonban kapott helyet. Itt olyan műveknek kínáltak kiállítási és egyben értékesítési lehetőséget, amelyek mérete vagy kivitelezése folytán a standokon nem kerülhetne megvalósításra. Például a Hufkens/Krinzinger/Continue galériák képviseletében Hans Op De Beeck installációja, ahol a művész egy betonfallal körbekerített, holdfényben fürdő, kihalt havas kert, üres játszótér és befagyott tó díszletét rendezte meg, amely hangulatát – egy dekoratív forgó sátorból áradó – ünneplő gyermekdal suttogása tette még kísértetiesebbé.
Ugyanebben a pavilonban került megrendezésre az Art Statement projekt is, ahol 26 galéria egy–egy fiatal művészt mutatott be, így biztosítva lehetőséget az ismeretlen, de tehetséges művészek karrierjének műkereskedelmi megalapozására is. Például a Tel–Aviv-i Dvir Galéria standján Naama Tsabar egy rock együttes hangszerkészletét „megfagyott” jelenetként csomagolta be fekete színű fixáló ragasztószalaggal. A varsói Raster Galéria a lengyel Aneta Grzeszykowska az amerikai Cindy Sherman ismert fekete-fehér fotóinak (70 db) jeleneteit ismételve színes formában örökítette meg azokat.
Az Art Première keretében pedig olyan 16 fiatal galéria szerepelt, akik a vásáron először kaptak bemutatkozási lehetőséget és a standokon két művészt párbeszédbe állítva mutattak be. Például a párizsi Kamel Mennour Galéria Adel Abdessemed szoborként ágaskodó monumentális fémfúróit állította párhuzamba Daniel Buren installációjával. 
A vizuális élményen kívül még számtalan művész, művészeti szakember, műgyűjtő által tartott előadásra, beszélgetésre invitálták az érdeklődőket. A Kunsthalle mozijában művészek által készített filmeket vetítettek, míg a városban az Art Basel alkalmára időzített kiállítások várták a szofisztikált hazai és nemzetközi közönséget.