Artportal.hu

(Dubai 2007. március 8-10)  Az egyre csillapíthatatlan étvágyú művészeti vásári jelenség (félezer vásár) már az eddig érintetlen, szűz területeket is bekebelezni látszik. Az idén februárban a Közel-Keleten, a Perzsa-öböl környékén, a világ egyik legintenzívebben fejlődő térségében, az Egyesült Arab Emírségekben, Dubaiban rendeztek nemzetközi kortárs művészeti vásárt. A DIFC Gulf Art Fair a régió potenciális műkereskedelmi lehetőségeinek kiaknázása mellett, a környék kortárs művészet nemzetközi népszerűsítését és a nyugati művészet bemutatását tartotta szem előtt. Az Egyesült Arab Emírségek, az Arab-félsziget dél-keleti részén a Perzsa- és az Ománi-öblök partján, Szaúd-Arábia és Omán szomszédságában helyezkedik el. A viszonylag kis területű ország hét emírségből tevődik össze, ahol, nemcsak a gazdasági fejlettség, de a kultúra, a művészetek ápolását illetően is eltérések mutatkoznak. A nyugati és az arab világgal is harmóniára törekvő nemzet egymástól függetlenséget élvező tartományai fölött a gazdaságilag jelentősebb, általában a főváros, Abu Dhabi játszik vezető szerepet. A 4.5 millió lelket számoló ország csak húsz százaléka helybéli, a többiek külföldiek, főleg az olcsó munkaerőt képező pakisztáni, indiai, más arab országbeli és a kvalifikáltabb, a nyugati világból érkezett betelepültek. Dubai, az ország gazdaságának fő bevételi forrását, az olajat illetően ugyan jelentős, de csak negyedét birtokolja a szomszédos Abu Dhabi Emírségéhez képest. Másrészt viszont túlszárnyalja azt, sőt az Arab térségben is vezető szerepet játszik. A város a Perzsa-öböl kapuja, és a környéken a legnagyobb kereskedelmet bonyolítja, üzleti és pénzügyi dominanciára törekszik, de a bevásárló- és a luxus-turizmus, a szórakoztatóipar tekintetében is az élen jár. Ebből fakadóan nemzetközibb, toleránsabb, az iszlám hagyományinak tekintetében is liberálisabb térség. A megalomániás ingatlan-befektetések óriási méreteket öltenek, itt mindenből a legnagyobbat, a legmagasabbat és a legimpozánsabbat valósítják meg. A főváros Abu Dhabi, inkább központi, állami pénzen a non-profit szférán keresztül szeretné a nyugati kultúrát a térségben meghonosítani. Példa a Guggenheim Múzeum, a Louvre gyűjteménye. Addig Dubai az állami támogatás mellett, nagy részben a szerteágazó magánszektorra, profit-orientált műkereskedelemre összpontosít. Az Emírségekben a művészetek nyugati szellemben vett értelmezése mellett az oktatást, (első világi iskola 1953, első egyetem 1977), de különösen a művészeti képzést illetően is mutatkoznak különbségek. Kifejezetten művészeti iskolák még nem léteznek, csak egy-két egyetemen folyik ilyen oktatás. A kultúra és a művészetek terén a Sharjah emírség (Dubai közvetlen szomszédságában) a legaktívabb. Itt, több más múzeummal egyetemben az uralkodócsalád által patronált Művészeti Múzeum is működik. Az idén színtén itt került megrendezésre a nemzetközi színezetű 8. Sharjah Biennálé is. (2005-ben El Hassán Róza részvételével.) A Sotheby’s és a Christie’s aukciósház is sátrat vert a térségben és igen sikeres árveréseket bonyolít, és kortárs művészettel is kísérletezik. Az Emírségekben a kortárs művészet gyűjtői, pártolói részben az uralkodócsaládokban gyökereznek, másrészt arab származású vállalkozók, üzletemberek, a térségbeli vagy külföldön élő arabok, irániak, libanoniak - vagy állampolgársággal nem rendelkező, de az Emirátusban ideiglenesen letelepedett módos indiaiak - és nyugati gyűjtők képezik a potenciális műkereskedelmi piacot. A helyi művészek is egyre több megrendelésben részesülnek az állam és a gazdasági szféra részéről is. Természetesen a legintenzívebb galéria-élet is Dubaiban kapott szárnyra. A folyamatosan alakuló galériák arab, iráni, indiai és nemzetközi művészetet is képviselnek. Jelenleg tíz körülire tehető azoknak a galériáknak a száma, amelyek már a nemzetközi szakmai mércén is helytállnának. Ezek a régi városrész felújított arab negyedében, Bastakiyában (Majlis, és a XVA Galéria), vagy a nyugatra eső jómódú felsőosztálybeli rezidencia negyedben, villaépületekben (Red és az 1x1 Galéria) alakultak. A kísérletező szellemet illetően a legérdekesebb galériák távolabb, az ipari övezetben, kiállítótérré alakított raktárházakban nyíltak (Meem, B21 és a The Third Line Galéria). A felsorolt helyszíneken kívül működnek még galériák bevásárlóközpontokban, hotelekben, és a hazaiak mellett, ismert külföldi műkereskedők is terveznek fiókot nyitni a régióban. A DIFC Gulf Art Fair kezdeményezése és szervezése brit szakemberek közreműködése, és a rendezvény igazgatója John Martin vezetése mellett valósult meg. A vásár védnökségét a helyi uralkodócsalád és az állam vállalta fel, amíg a fő szponzor, majd a rendezvény tulajdonosa (megvásárolták) a DIFC (Dubai International Financial Center) volt. A DIFC a térség legintenzívebben fejlődő a keleti és a nyugati régiót összekötő pénzügyi központ, amely a helyi művészek alkotásaiból saját gyűjteménnyel is rendelkezik. A vásárt Dubai óvárosától nyugatra, közvetlenül az öböl partján - az arab stílusú Madinat Jumeirah (The Arabian Resort Dubai), a Madinat Arena épületében rendezték meg 43 nemzetközi galéria részvételével. A kiállítók fele-fele arányban szerepeltek a világ nyugati és a keleti részéről. Londont és az USA-t 6–6 neves galéria képviselte, amíg Németországból 3, Bécsből, Franciaországból és Olaszországból, pedig 2–2 galéria volt jelen. Kelet-Európából csak a moszkvai Aidan Galéria jött el. A közel-keleti térséget a helyi The Third Line és 1-1 szíriai és török galéria képviselte. A távol-keleti régióból 4 kiállító Indiából, 2-2 Japánból, Koreából és 1 Kínából érkezett. Észak–Afrikából, Tunéziából pedig két galéria vett részt az eseményen. Néhány műkereskedő, mint például a San Gimignano-i/pekingi Continue, a hamburgi/beiruti Sfeir Semler és a New York-i/New Delhi-i Bose Pacia/Nature Morte több városban is tart fenn galériát. A vásáron bemutatott műfajok a sokszínűséget képviselték, a minőség tekintetében, pedig a jó színvonal volt a mérvadó. A galériák egyaránt állítottak ki keleti, de nyugati művészeket is, de inkább a nemzetközileg már ismertebb neveket részesítették előnyben. Például a két koreai galéria esetében Nam June Paik TV installációját és Robert Indiana, a közismert rozsdamentes acélból kivágott LOVE szobrát tárták a közönség elé. A londoni White Cube képviseletében, a Damien Hirst aranyozott hátterű, lepkékkel teleragasztott vászna és Gavin Turk hat darab szemeteszsák installációja mellett a libanoni Mona Hatoum nagyméretű márványból készült tojás szeletelője is jelen volt. A bécsi Krinzinger Galéria többek között Erwin Wurm az olvadástól roskadó Guggenheim Múzeum szobrát és az orosz művészeket reprezentálta. A müncheni Thomas Galéria klasszikus amerikai sztárokat kínált értékesítésre. Egyes galériák az arany színezetű művek bemutatásával kísérletezett, például a londoni Ben Brown Galéria, aki Iv Klein vagy Claude Lallane aranyozott tárgyait hozta el a vásárra.  Nagy népszerűségnek örvendett az Artists Projects (Művész Projektek) amelynek keretén belül, a brit kurátor által válogatott művészek jelentős részben hely-specifikus munkákat, interaktív installációkat állítottak ki. Ezek a művek a galériáktól származtak, vagy megrendelésre a DIFC költségén készültek. A műveket a vásár és a DIFC székházának környékén mutatták be ki. Például a Madinat Arena homlokzatára Beth Derbyshire angol művész mozgó szövegét, „together” (együtt) vetítették arabul és angolul. A közeli strandon, pedig Subodh Kerkar totemszerűen ágaskodó facsónakjait tekinthette meg a közönség. A csónak-szobrok alakjukban a közeli Burj Al Arab Hotel híres épületének ívét követték. A DIFC épülete előtt a libanoni/egyiptomi Lara Baladi munkáját nagy érdeklődés kísérte. A háromszög alakú, sátorszerű tükörépítmény hátulsó falára, kívülről vetített színes motívumok kaleidoszkópot képezve, szimmetrikusan megsokszorozódtak, amely különösen a benne sétálók részére váltott ki mágikus hatást. Az épületben, pedig többek között a pakisztáni/holland Sophie Ernst, óriási betűkből kirakott COME (gyere) szó felületén idilli, keleti hangulatú oázist és sivatagot vetített, amelyen a Jannat (Paradicsom) szó vándorolt betűről betűre. A Bloomberg Bidoun Lounge-t a pihenésre is alkalmas helyet a vásár épületét híddal összekötő szigetén alakították ki. Itt kapott helyet a VIP sátor és építették azt a sötétkamrát, ahol a másfélórás program keretében 11 közel-keleti művésztől videó filmeket vetítettek. A program összeállításában a Bidoun - Közel-keleti művészek szervezete, amely többek között a Bidoun művészeti magazint, könyveket is publikál és művészeti projekteket/eseményeket kurától - és a helyi Third Line Galéria közreműködött. Szintén itt kínálták értékesítésre - a hat dubai művésztől megrendelésre készült - limitált sorozatú hímzett párnahuzatokat is. A vásár szervezői kitűnő ráérzéssel, igen nagy hangsúlyt fordítottak az oktatási programokra, a helyi és a nemzetközi közönség művelésére is. A rendezvényt négy napon keresztül művészettel és műkereskedelmemmel kapcsolatos előadások, beszélgetések kísérték. A londoni Sotheby’s Art Institute (Művészeti Intézet) költséges előadásait is telt házas részvétel övezte. Az előadások, főleg a régió és a nemzetközi műgyűjtés területét érintették. A témák között szerepeltek, többek között művészeti trendek, biennálék, kínai, indiai, közel-keleti művészet, magán, múzeumi és vállalati gyűjtemények, feltörekvő műkereskedelmi piacok, befektetési lehetőségek, gyűjtési stratégiák. Az ingyenes Global Art Forumot, pedig gyönyörű környezetben, közvetlenül a strandon a híres Burj El Arab Hotel közelében, egy időlegesen felállított sátorban rendezték meg. A program előadásain pedig közel negyven ismert nemzetközi kurátor, műkritikus, múzeumigazgató, műkereskedő és művész szerepelt. Például Hans Ulrich Obrist kurátor, vagy Jan Fabre és Erwin Wurm képzőművészek. A nemzetközi példára hivatkozva tárgyalták a térség helyi körülményeit, adottságait és a jövőbeli lehetőségeket. Az egyes témákat a közönség részéről is igen szenvedélyes vita és hozzászólás kísérte. Az előadás témakörei között szerepelt, például: A művészek és munkáik, Városok és kultúrák és a Következő tíz év közel-keleti kortárs művészete. A DIFC Gulf Art Fair alkalmával jelentős hangsúlyt fordítottak a helyi művészeti élet ösztönzésére a művészeti nevelés serkentésére is. Például az Art Bus program keretében, három napon keresztül, autóbusz szállította az érdeklődő közönséget, az egymástól akár 15–20 kilométeres távolságban levő galériás negyedekbe. A helyi galériák, programjuk bemutatására egy másik vásárt is szerveztek, a Creek Art Fairt, amely a már említett Bastakiyaban, az arab városnegyedben várta a látogatókat. A vásár utolsó két, a közönség részére is látogatható napok belépőinek árából és a Gála-vacsora teljes bevételéből (félmillió USD) származó összeget az Al Mada Foundation, START Programjára ajánlották fel. Az Alapítvány célja, a hátrányos területekről származó gyerekek művészeti oktatásának támogatása, a művészeti kifejeződésen keresztül történő önértékelésének építése. Az első projekt a Sétálj és rajzolj a helyi Prince Rajziskola szervezésében érvényesült, a vásár egyik délelőttjén, amikor a gyerekek a hely-specifikus munkákról beszélgettek a művészekkel. Az eseményt több, mind kilencezer látogató kereste fel, az értékesítést illetően a galériák eltérő eredménnyel zártak. A rendezvény sikerén felbuzdulva a szervezők jövőre - a galériák számának megduplázását, a fórum Ázsia egyik legnagyobb művészeti vásárrá fejlesztését, és három éven belül pedig a világ öt legjelentősebb művészeti vására közé történő bejutást tervezik. A további elképzelések között szerepel Dubai - egyben az Arab Emírségek - a Közel-Keleti térség műkereskedelmi központjává történő fejlesztése és a helyi művészet felvirágoztatása is. http://www.gulfartfair.com/

©Bagyó Anna