partnereink
Csizmadia Alexa: „Nem versenyzünk a helyi piacokkal” - Sotheby’s, London
A londoni Sotheby’s június 15-i, XIX. századi európai festményeket kínáló aukcióján 25 magyar alkotás is szerepelt, melyek közül 16 talált vevőre. A három szekcióból álló, 280 tételes árverés szenzációja Jean Léon Gérome A nagy fürdő Brusában című vászna (1 909 600 font), és Caspar David Friedrich újonnan felbukkant Északi táj tavasszal című képe (1 millió 36 ezer font) mellett Benczúr Gyula Nyári piknik című alkotásának 162 400 fontos (246 240 euró) leütési ára volt (az előzetes 60-80 ezer fontos becsértékkel szemben), ami új rekord a művész esetében. Munkácsy Mihály A pataknál című festménye szintén meglepetést okozott, a 120--180 ezer fontra becsült kép 593 600 fontos (900 137 euró) leütési áron került egy amerikai magyar gyűjtőhöz.
A Műértő kérdéseire Tessa Kostrzewa a Sotheby’s XIX. századi európai festészeti szakértője válaszolt.
– Munkácsy a korábbi Sotheby’s-aukciókon is kiemelkedő eredményeket ért el, Benczúr sikere azonban talán az aukciósháznak is meglepetést okozott. Mennyiben szól a képnek, illetve a művésznek a váratlan érdeklődés?
– A Benczúr-életműben megtalálható témák általában keresettek a műkincspiacon, a Nyári piknik különösen kiemelkedő minőséget képvisel, és az oeuvre-ben is fontos helyet foglal el. Így biztosak voltunk benne, hogy magas lesz a leütési ára, ám az eredmény még a mi várakozásainkat is felülmúlta. Bár Benczúr kiemelkedő magyar festő, a nemzetközi műkereskedelemben kevéssé ismert, ezért a siker elsősorban a kép kvalitásának és témájának tudható be.
– Milyen gyűjteményekből kerültek ki az aukció magyar festményei? Voltak magyar érdeklődők a licitálók között?
– Benczúr és Munkácsy festménye német gyűjteményből került hozzánk, kínáltunk Markó András- és Orbán Dezső-képeket ausztrál, Szőnyi-, Perlott-Csaba- és Aba Novák-vásznakat angliai magángyűjtőktől, illetve Berény, Vaszary, Frank és Kádár munkáit olasz gyűjteményekből. Az eladott képek közül csupán hat került Magyarországra. Azt hiszem, ez is jól illusztrálja, hogy nemzetközi aukciósház vagyunk, nem kívánunk a helyi piacokkal versenyre kelni. A műtárgyakat a világ minden szegletében kutatjuk fel, és a magyar anyagot is nemzetközi vevőkörünk ízlésének megfelelően állítjuk össze. Természetesen örülünk, ha egy fontos kép visszakerül a hazájába, de úgy tapasztaltuk, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain vannak a magyar képeknek gyűjtői és kedvelői.
– Látszólag ellentmondás tehát, hogy a magyar műkereskedők úgy vélik, a műveknek a nemzeti piacon nagyobb az esélyük.
– A magyar műtárgy-kereskedelem erős, ám sok magyar festő rekordja Londonhoz fűződik. Frank Frigyes egyik festménye tavalyi aukciónkon az 50 ezer fontos sávban kelt el, ezt megelőzően a művész magyar rekordja csupán 2000 font körül mozgott, hasonlóan Újváry Ignáchoz, akinek Tavaszi ünnep című képe 26 ezer fontért talált nálunk vevőre. Az idei Benczúr-rekord szintén magasan túlszárnyalja a művész 6--7000 font körüli magyarországi csúcsárát.
– Magyarország európai uniós csatlakozása, az ezzel párosuló figyelem fokozhatja-e a magyar művészek iránti érdeklődést, erősítheti-e a piaci esélyeket?
– Utóbbi aukciónkon nem érzékeltem, hogy ez változást hozott volna, bár a Londoni Magyar Kulturális Központ intenzíven jelen volt London kulturális életében a Magyar Magic rendezvénysorozatával. Ennek keretében rendezte meg néhány hete a Sotheby’s igen látogatott Frank Figyes-kiállítását.
– A vevőkör beidegződésein, a francia festők és a klasszikusok iránti előszeretetén bizonyára nem könnyű változtatni.
– Személy szerint én mindig örömmel hívom fel ügyfeleink figyelmét a közép- és kelet-európai festményekre, gyakran hangsúlyozom, hogy a XIX--XX. század festői között nemcsak franciák, hanem rendkívül tehetséges közép-európai alkotók is voltak, akiknek a nevével azonban ritkán találkozik az ember a művészettörténetben vagy Európa és Amerika jelentős múzeumaiban. Mindig nagyszerű élmény, ha valaki besétál a Sotheby’shez, mondjuk egy ékszerkiállításra, megnézi az ezzel párhuzamos kiállításokat, aztán elbűvölik Frank Frigyes képei, és egyben felfedez egy egész új festészeti galaxist.
A Műértő kérdéseire Tessa Kostrzewa a Sotheby’s XIX. századi európai festészeti szakértője válaszolt.
– Munkácsy a korábbi Sotheby’s-aukciókon is kiemelkedő eredményeket ért el, Benczúr sikere azonban talán az aukciósháznak is meglepetést okozott. Mennyiben szól a képnek, illetve a művésznek a váratlan érdeklődés?
– A Benczúr-életműben megtalálható témák általában keresettek a műkincspiacon, a Nyári piknik különösen kiemelkedő minőséget képvisel, és az oeuvre-ben is fontos helyet foglal el. Így biztosak voltunk benne, hogy magas lesz a leütési ára, ám az eredmény még a mi várakozásainkat is felülmúlta. Bár Benczúr kiemelkedő magyar festő, a nemzetközi műkereskedelemben kevéssé ismert, ezért a siker elsősorban a kép kvalitásának és témájának tudható be.
– Milyen gyűjteményekből kerültek ki az aukció magyar festményei? Voltak magyar érdeklődők a licitálók között?
– Benczúr és Munkácsy festménye német gyűjteményből került hozzánk, kínáltunk Markó András- és Orbán Dezső-képeket ausztrál, Szőnyi-, Perlott-Csaba- és Aba Novák-vásznakat angliai magángyűjtőktől, illetve Berény, Vaszary, Frank és Kádár munkáit olasz gyűjteményekből. Az eladott képek közül csupán hat került Magyarországra. Azt hiszem, ez is jól illusztrálja, hogy nemzetközi aukciósház vagyunk, nem kívánunk a helyi piacokkal versenyre kelni. A műtárgyakat a világ minden szegletében kutatjuk fel, és a magyar anyagot is nemzetközi vevőkörünk ízlésének megfelelően állítjuk össze. Természetesen örülünk, ha egy fontos kép visszakerül a hazájába, de úgy tapasztaltuk, hogy a világ legkülönbözőbb pontjain vannak a magyar képeknek gyűjtői és kedvelői.
– Látszólag ellentmondás tehát, hogy a magyar műkereskedők úgy vélik, a műveknek a nemzeti piacon nagyobb az esélyük.
– A magyar műtárgy-kereskedelem erős, ám sok magyar festő rekordja Londonhoz fűződik. Frank Frigyes egyik festménye tavalyi aukciónkon az 50 ezer fontos sávban kelt el, ezt megelőzően a művész magyar rekordja csupán 2000 font körül mozgott, hasonlóan Újváry Ignáchoz, akinek Tavaszi ünnep című képe 26 ezer fontért talált nálunk vevőre. Az idei Benczúr-rekord szintén magasan túlszárnyalja a művész 6--7000 font körüli magyarországi csúcsárát.
– Magyarország európai uniós csatlakozása, az ezzel párosuló figyelem fokozhatja-e a magyar művészek iránti érdeklődést, erősítheti-e a piaci esélyeket?
– Utóbbi aukciónkon nem érzékeltem, hogy ez változást hozott volna, bár a Londoni Magyar Kulturális Központ intenzíven jelen volt London kulturális életében a Magyar Magic rendezvénysorozatával. Ennek keretében rendezte meg néhány hete a Sotheby’s igen látogatott Frank Figyes-kiállítását.
– A vevőkör beidegződésein, a francia festők és a klasszikusok iránti előszeretetén bizonyára nem könnyű változtatni.
– Személy szerint én mindig örömmel hívom fel ügyfeleink figyelmét a közép- és kelet-európai festményekre, gyakran hangsúlyozom, hogy a XIX--XX. század festői között nemcsak franciák, hanem rendkívül tehetséges közép-európai alkotók is voltak, akiknek a nevével azonban ritkán találkozik az ember a művészettörténetben vagy Európa és Amerika jelentős múzeumaiban. Mindig nagyszerű élmény, ha valaki besétál a Sotheby’shez, mondjuk egy ékszerkiállításra, megnézi az ezzel párhuzamos kiállításokat, aztán elbűvölik Frank Frigyes képei, és egyben felfedez egy egész új festészeti galaxist.
©Csizmadia Alexa