partnereink
drMáriás: Novák Erik festő kiállítása a Francia Intézetben
Novák Erik festő kiállítása a Francia Intéztben botrányba fulladt. A botrány abból fakadt, hogy miután a Francia Intézet lehetőséget nyújtott az alkotónak, hogy kiállítást rendezzen náluk a kiállításra felajánlott alkotásokból, a megnyitót követő napon, amikor azokat az igazgató a falon meglátta, a tárlatot azonnali hatállyal bezáratta.
Az igazgató nem volt felkészülve a látványra, ami fogadta. Holott ezek a képek önmagukban semmi sértőt, semmi rendkívülit nem tartalmaztak, csak a női nemi szervet, nagy szeretettel és mesteri fokon ábrázolva. Olyan képek voltak kiállítva június elsejének estjétől június másodika délelőttjéig, amelyek között ott volt többek között az alkotó Párizsban, a nézők előtt élőben festett nagyméretű alkotása is, valamint az ott előadott performance-ának videodokumentációja is.
A tárlatot zömében azok a festmények alkották, amelyeken Novák Erik megfestette számos barátnője portéját, jórészt emlékezetből, amelyeken az adott hölgyeket arcuk helyett rejtélyes szervükkel - a kiállítás címét idézve, „húsvirágukkal” – ábrázolt. Az emlékezet és a portré eme különös és nemes szimbiózisaként megvalósult alkotások – amelyek jórészt nem haladták meg az 50 x 70 centiméretes méretet, leszámítva a Párizsban alkotott képet, amelynek mérete 150 x 150 centiméter – szervesen beilleszkedtek a nagy francia erotikus hagyományok festői medrébe, ámbár az igazgató ezeket nyilván obszcén és sértő mivoltukban látta meg. Fájó, hogy a kiállítás bezárása kapcsán az alkotót még csak nem is értesítették, arról meg, hogy a véleményét a kiállítás bezárásával kapcsolatban kikérjék, szó sem volt. Emellett nem kértek elnézést az alkotótól fáradtságáért, amellyel a kiállítást és annak remek megnyitónnepségét megrendezte.
Pedig a Frania Intézet ovális terme meglepő harmóniában fogadta be az oly sokak által örömmel nézett festményeket, a vörös fényben úszó húsvirágokat. Az igazgató sajnos feltehetően politikai és közerkölcsi képzettársítások mentén döntött a kiállítás azonnali felfüggesztése mellett, nyilván megijedt, hogy Budapest így kíván válaszolni a Fehér Házban történtekre egy sajátos esztétikai megközelítésben.
Az itt megfestett női portrék mindegyike harmatosan fiatalos és szűziesen ártatlan, ráadásul hamisítatlanul magyar, s mág csak távolról sem hasonlít egyik portré sem Monica Lewinskyre, akinek ábrázolása és kiállítása esetleg beárnyékolhatta volna a nemzetközi politika erogén szegmensét.
Az igazgató sajnos nem nézte ki idejekorán a képekből azt, hogy a magyar nő, még hogyha a legrejtettebb profiljában mutatkozik meg, ugyanolyan szép, elbűvölő, megragadó, s az égvilágon nincs semmi, amit azon szégyellnie, rejtegetnije kellene. S büszkén néz majd bele a világba akkor is, ha a prűd férfiak megrökönyödésükben letakarják az őket ábrázoló képeket, elteszik, elégetik.
Mert a magyar pina bizony akkor is szép, ha valaki csak letakarva mer a ránézni.
Az igazgató nem volt felkészülve a látványra, ami fogadta. Holott ezek a képek önmagukban semmi sértőt, semmi rendkívülit nem tartalmaztak, csak a női nemi szervet, nagy szeretettel és mesteri fokon ábrázolva. Olyan képek voltak kiállítva június elsejének estjétől június másodika délelőttjéig, amelyek között ott volt többek között az alkotó Párizsban, a nézők előtt élőben festett nagyméretű alkotása is, valamint az ott előadott performance-ának videodokumentációja is.
A tárlatot zömében azok a festmények alkották, amelyeken Novák Erik megfestette számos barátnője portéját, jórészt emlékezetből, amelyeken az adott hölgyeket arcuk helyett rejtélyes szervükkel - a kiállítás címét idézve, „húsvirágukkal” – ábrázolt. Az emlékezet és a portré eme különös és nemes szimbiózisaként megvalósult alkotások – amelyek jórészt nem haladták meg az 50 x 70 centiméretes méretet, leszámítva a Párizsban alkotott képet, amelynek mérete 150 x 150 centiméter – szervesen beilleszkedtek a nagy francia erotikus hagyományok festői medrébe, ámbár az igazgató ezeket nyilván obszcén és sértő mivoltukban látta meg. Fájó, hogy a kiállítás bezárása kapcsán az alkotót még csak nem is értesítették, arról meg, hogy a véleményét a kiállítás bezárásával kapcsolatban kikérjék, szó sem volt. Emellett nem kértek elnézést az alkotótól fáradtságáért, amellyel a kiállítást és annak remek megnyitónnepségét megrendezte.
Pedig a Frania Intézet ovális terme meglepő harmóniában fogadta be az oly sokak által örömmel nézett festményeket, a vörös fényben úszó húsvirágokat. Az igazgató sajnos feltehetően politikai és közerkölcsi képzettársítások mentén döntött a kiállítás azonnali felfüggesztése mellett, nyilván megijedt, hogy Budapest így kíván válaszolni a Fehér Házban történtekre egy sajátos esztétikai megközelítésben.
Az itt megfestett női portrék mindegyike harmatosan fiatalos és szűziesen ártatlan, ráadásul hamisítatlanul magyar, s mág csak távolról sem hasonlít egyik portré sem Monica Lewinskyre, akinek ábrázolása és kiállítása esetleg beárnyékolhatta volna a nemzetközi politika erogén szegmensét.
Az igazgató sajnos nem nézte ki idejekorán a képekből azt, hogy a magyar nő, még hogyha a legrejtettebb profiljában mutatkozik meg, ugyanolyan szép, elbűvölő, megragadó, s az égvilágon nincs semmi, amit azon szégyellnie, rejtegetnije kellene. S büszkén néz majd bele a világba akkor is, ha a prűd férfiak megrökönyödésükben letakarják az őket ábrázoló képeket, elteszik, elégetik.
Mert a magyar pina bizony akkor is szép, ha valaki csak letakarva mer a ránézni.
drMáriás