Artportal.hu

Kétféle motiváció alapján lehet különbséget tenni a műkereskedelem nagy felfedezői, helyesebben felfedeztetői között: az egyik a homályból előkerült életmű piaci bevezetése, a másik pedig a telítettnek tűnő piac felébresztése, színesítése új művészek vagy iskolák, korszakok által. E törekvések között találkozunk olyannal, melynek eredményessége máig is hat -- a művészek jelenléte mára evidenssé vált --, és olyannal is, amely nem jutott többre a név felvillantásánál. Bármilyen hihetetlennek tűnik, de Scheibert és Kádárt is fel kellett fedezni a jelenkor műgyűjtése számára: ezt a Műgyűjtők Galériája tette meg a kilencvenes évek elején. (Ötletet adhatott, hogy a magyar művészek közül őket keresték és kínálták a leggyakrabban a külföldi árveréseken.) Addig nem látszott a modern művészetnek olyan területe, amely tömegeket és vagyonokat vonzhat. A két mester egyszerű sémákra, univerzális témákra és bátor színhasználatra épülő festészete simulékonyabb a befogadótól több háttértudást igénylő avantgárdnál, az impresszionizmusnál pedig időszerűbb („trendibb”) volt a rendszerváltással gazdasági értelemben jól járt új gyűjtők számára. A kommerszig is elérő egyszerűség és felismerhetőség azonnal felkeltette a hamisítók érdeklődését, e kínos következmény a mai napig befolyásolja elsősorban Scheiber piacát. Beszédes számok: a BÁV-árverések első húsz évében (1957--1977) annyi Scheiber indult összesen, mint ma egyetlen nagyobb festményaukción. Csak 1997 és 2002 között 517 művére lehetett licitálni. Felmerülhet a kérdés: hol voltak 1991 előtt ezek a képek? Erre sokan azt a választ adnák, hogy egy részük akkor még el sem készült… A legnagyobb műtárgymennyiséget előcsalogató felfedezés Nagybányához kapcsolódik; a több évtizeden át működő, művészek százait foglalkoztató festőtelep kincseit elsősorban az akkor még csak Miskolcon működő MissionArt Galéria gereblyézte össze és foglalta kötetekbe. A maguk korában és később, az 1957 után megindult állami vezérlésű műkereskedelem számára is teljesen érdektelen festők kis túlzással (vagy még azzal sem) első monográfiáikat és önálló kiállításaikat köszönhetik Kishonty Zsoltnak és Jurecskó Lászlónak. Korábban a művészettörténet számára Nagybánya nem volt több, mint a magyar impresszionizmus bölcsője és néhány modern művész ifjúkori nyári rezidenciája. Való igaz, amikor a nagybányai neósokból létrejött a pesti Nyolcak csoportja, a festőtelep szerepe elhalványult a modern művészetben, Trianon után pedig végképp a magyar festészet fókuszán kívülre került. A kilencvenes évek első felében úgy zarándokoltak a kereskedők Erdélybe, mint az aranyásók Alaszkába, csak nagyobb eséllyel találtak értéket -- legalábbis azért lett áru Krizsán Jánosból, Maticska Jenőből, Kádár Gézából, Sztelek Norbertből és a többiekből, mert a kereskedelmi szellem képes volt értékként felmutatni munkáikat. A véletlen is összejátszott a műkereskedők törekvéseivel: az 1996-os centenárium egybeesett a Nagybánya-láz tombolásával, több kiállítás és album tette még jelentősebbé művészeit. Újból egy kis kutakodás a múltban: a manapság egyik leggyakoribb és legdrágább nagybányai festő, Nagy Oszkár először 1975-ben szerepelt árverésen, másodszor két évvel később. Ezzel szemben 1997 és 2002 között 168-szor találkozhattunk képeivel az időszak árait közlő index szerint. Krizsán János 1976-ban debütált, Kádár Gézára pedig még éveket kellett várni, most egy hónapot sem. Ilyen fogásokat azóta sem sikerült felmutatni, és a továbbiakban valószínűleg lehetetlen is lenne, hiszen egyre kevesebb a fehér folt a magyar művészetben. Ugyancsak a MissionArt nevéhez fűződik Mattis Teutsch János teljes életművének feltárása, retrospektív tárlatának megrendezése a Magyar Nemzeti Galériában (2001), valamint a kiállítás utaztatása szerte a világban. Azokat célozták meg, akiknek az ízlése merészebb, az igénye pedig választékosabb annál, mint hogy megelégedjenek Scheiberrel. A terv annyiban sikerült, hogy pénztárcától függően minden érdeklődő bevásárolhatott a piacra zúdult fametszetekből, lélekvirágokból, pár vonalas tájképekből és a késői, art deco jellegű figurális munkákból, de néhány éve a vásárlók jóllaktak, az árak is elérték a plafont, Mattis Teutsch egyre ritkább az árveréseken.

©Gréczi Emőke