partnereink
Juhász Sándor: A "Giorgione kód"
A bécsi Kunsthistorisches Museum és a washingtoni National Gallery of Art együttműködésének köszönhetően nagyszabású kiállítás nyílt az osztrák fővárosban. A Bellini, Giorgione, Tiziano és a reneszánsz velencei festészet címet viselő tárlat több mint hatvan alkotáson keresztül ad átfogó képet a 16. század elejének itáliai festészetéről. Most olyan remekművek láthatók egy kiállításon, melyek különböző múzeumok gyűjteményeiben találhatók. Tiziano legismertebb munkái közül például a Vénusz-ünnep (Museo Nacional del Prado, Madrid), a Bellinivel közösen jegyzett Istenek lakomája (National Gallery of Art, Washington), és a sokáig Giorgionénak tulajdonított Koncert a szabadban (Musée du Louvre, Paris). Szintén kivételes alkalom egymás mellett látni Bellini Fiatal hölgy öltözködését ábrázoló festményét (Kunsthistorisches Museum, Wien) és a mester műhelyében arról készült másolatot (Stanley Moss Collection, Riverdale). A bécsi múzeum saját gyűjteményéből került e kiállításra Giorgione egyetlen szignált és datált műve a Laura, és a rejtélyes tartalmú, A három filozófus címen ismert kompozíció. Ez utóbbi alkotás témájáról már több magyarázat is napvilágot látott, de a Kunsthistorisches Museumban 2004-ben megrendezett Mítosz és Enigma című Giorgione kiállításnak sem sikerült egyértelmű magyarázatot adnia arra, hogy kit és mit ábrázol a festmény. Egyesek szerint az 1509 körül készült alkotáson látható három alak filozófiai irányzatokat, mások szerint inkább a keresztény, az iszlám és a zsidó vallásokat szimbolizálja.
Dr. Karin Zeleny szerint mindkét megállapítás helyes; a festmény egyaránt szól a filozófia fejlődéséről és a különböző vallások közti párbeszédről. A bécsi nyelvész a mostani kiállításhoz és a mű születésének nagyjából 500 éves évfordulójához igazítva jelentette meg a rejtély megoldására vonatkozó tanulmányát. Szerinte a képen Püthagorasz és két tanára, Thalész és Phereküdész látható. A jelenet megértéséhez nem abból kell kiindulni, amit a mai ember tud az antik filozófiáról - mondja Zeleny -, hanem úgy kell gondolkodni, mint egy reneszánsz ember és azt kell olvasni, amit ők olvastak. A festmény születése előtt pár évvel, 1499-ben jelent meg a humanista Vergilius Polydorus alapműve (De rerum inventoribus libri tres) Velencében, abban a városban ahol Giorgione élt és alkotott. Ez a könyv úgy említi Thalészt, Phereküdészt és Püthagoraszt, mint a nyugati filozófia megalapítóit. Hármukról gondolták, hogy ők voltak azok, akik rendelkeztek az ősi egyiptomiak és a káldeusiak tudásával, különösen az asztrológia és a csillagászat területén.
A milétoszi Thalészról a reneszánszban azt gondolták, hogy föníciai eredetű, vagyis gyakorlatilag zsidó. Ez az elképzelés az ókori görög történetíró, Diogenész Laertiosz "Kiemelkedő filozófusok élete és tanai" című munkájából eredeztethető. Ezt vette át Caesareai Euszebiosz egyháztörténész a "Bevezetés az evangéliumba" című írásában. Szerinte a görög filozófia közel állt a közel-keletihez, és így a Bibliához, amely a reneszánsz ember egyik legfontosabb forrása volt az ókori filozófiáról. Így Giorgione ábrázolásában a "föníciai" zsidó öltözetet kapott. A festményen Thalész egy diagrammot tart a kezében, melyen az "eclisi" szó olvasható, mely az égitestek elsötétedésére, fogyatkozására utal. Thalész volt az első csillagász, aki ezt a jelenséget tanulmányozta, és meg is jósolta azokat.
Phereküdész Syros szigetéről származott, amiért gyakran használt ragadványneve volt a "syrosi". Euszebiosz ezt félreértette, és azt gondolta, hogy szíriai. A reneszánszban ezért tekintették Phereküdészt szíriainak. És ahogy Giorgione föníciainak gondolta Thalészt és zsidónak öltöztette, így lett a "szíriai" Phereküdész muszlim. Az ilyen kortévesztő részletek általánosak voltak a velencei festészetben.
A festményen ülve ábrázolt Püthagorasz alakja egy szabályos háromszög, ha lemérjük, éppen megfelel a róla elnevezett tétel kívánalmainak. A személyazonosság megállapításában Raffaello Vatikánban lévő Athéni iskola című freskója is a segítségünkre van, mely pár évvel a Giorgione festmény után készült. Általános egyetértés van abban, hogy a freskó egyik elkülönülő, három fős csoportjában Püthagoraszt jelenítette meg a művész. A könyvbe író Püthagorasz mögött egy sárga ruhát viselő ülő, és egy turbános álló alak látható, amint a könyvet figyelik. Az attribútumok olyan nyilvánvaló azonosságot mutatnak a Giorgione festményen ábrázoltakkal, hogy nemcsak Püthagorasz személye bizonyítható, de Raffaello alkotásán is azonosítható a két, eddig ismeretlen szereplő.
Sajnos a kiállításon Zeleny megállapításai nem olvashatók a kép mellé kitett ismertetőn, de a Kunsthistorisches Museum honlapján megtalálhatók. (www.khm.at)
Dr. Karin Zeleny szerint mindkét megállapítás helyes; a festmény egyaránt szól a filozófia fejlődéséről és a különböző vallások közti párbeszédről. A bécsi nyelvész a mostani kiállításhoz és a mű születésének nagyjából 500 éves évfordulójához igazítva jelentette meg a rejtély megoldására vonatkozó tanulmányát. Szerinte a képen Püthagorasz és két tanára, Thalész és Phereküdész látható. A jelenet megértéséhez nem abból kell kiindulni, amit a mai ember tud az antik filozófiáról - mondja Zeleny -, hanem úgy kell gondolkodni, mint egy reneszánsz ember és azt kell olvasni, amit ők olvastak. A festmény születése előtt pár évvel, 1499-ben jelent meg a humanista Vergilius Polydorus alapműve (De rerum inventoribus libri tres) Velencében, abban a városban ahol Giorgione élt és alkotott. Ez a könyv úgy említi Thalészt, Phereküdészt és Püthagoraszt, mint a nyugati filozófia megalapítóit. Hármukról gondolták, hogy ők voltak azok, akik rendelkeztek az ősi egyiptomiak és a káldeusiak tudásával, különösen az asztrológia és a csillagászat területén.
A milétoszi Thalészról a reneszánszban azt gondolták, hogy föníciai eredetű, vagyis gyakorlatilag zsidó. Ez az elképzelés az ókori görög történetíró, Diogenész Laertiosz "Kiemelkedő filozófusok élete és tanai" című munkájából eredeztethető. Ezt vette át Caesareai Euszebiosz egyháztörténész a "Bevezetés az evangéliumba" című írásában. Szerinte a görög filozófia közel állt a közel-keletihez, és így a Bibliához, amely a reneszánsz ember egyik legfontosabb forrása volt az ókori filozófiáról. Így Giorgione ábrázolásában a "föníciai" zsidó öltözetet kapott. A festményen Thalész egy diagrammot tart a kezében, melyen az "eclisi" szó olvasható, mely az égitestek elsötétedésére, fogyatkozására utal. Thalész volt az első csillagász, aki ezt a jelenséget tanulmányozta, és meg is jósolta azokat.
Phereküdész Syros szigetéről származott, amiért gyakran használt ragadványneve volt a "syrosi". Euszebiosz ezt félreértette, és azt gondolta, hogy szíriai. A reneszánszban ezért tekintették Phereküdészt szíriainak. És ahogy Giorgione föníciainak gondolta Thalészt és zsidónak öltöztette, így lett a "szíriai" Phereküdész muszlim. Az ilyen kortévesztő részletek általánosak voltak a velencei festészetben.
A festményen ülve ábrázolt Püthagorasz alakja egy szabályos háromszög, ha lemérjük, éppen megfelel a róla elnevezett tétel kívánalmainak. A személyazonosság megállapításában Raffaello Vatikánban lévő Athéni iskola című freskója is a segítségünkre van, mely pár évvel a Giorgione festmény után készült. Általános egyetértés van abban, hogy a freskó egyik elkülönülő, három fős csoportjában Püthagoraszt jelenítette meg a művész. A könyvbe író Püthagorasz mögött egy sárga ruhát viselő ülő, és egy turbános álló alak látható, amint a könyvet figyelik. Az attribútumok olyan nyilvánvaló azonosságot mutatnak a Giorgione festményen ábrázoltakkal, hogy nemcsak Püthagorasz személye bizonyítható, de Raffaello alkotásán is azonosítható a két, eddig ismeretlen szereplő.
Sajnos a kiállításon Zeleny megállapításai nem olvashatók a kép mellé kitett ismertetőn, de a Kunsthistorisches Museum honlapján megtalálhatók. (www.khm.at)
© Juhász Sándor