partnereink
Juhász Sándor: Egy kurátor szempontjai
Virág Judit nevével fémjelzett galéria (leánykori nevén Mű-Terem) kortárs részlege viszonylag új szereplő a hazai piacon. Mostani, harmadik kiállításán Bak Imre, Bernát András, Gábor Áron, Haász Katalin, Hencze Tamás, Klimó Károly, Konok Tamás, Korodi Luca, Nádler István, Radák Eszter, Szurcsik József, Wolsky András legújabb munkáit mutatja be, Friss festmények címen. Míg a tavaszi csoportos tárlaton 33 kortársművész szerepelt, addig most csak egy tucat. A kiállítók számának csökkentése tudatos, vagy véletlenszerű? – kérdezem Sárvári Zita esztétát, a kiállítás fiatal kurátorát.
A márciusi „Független festmény” valóban szélesebben merített a hazai kortársművészetből, mint a mostani. Kíváncsiak voltunk a visszajelzésekre, a keresletre és az eladhatóságra. De a legfontosabb szempont a minőség, és a művészekkel való kapcsolat emberi vonatkozása. A létszám csökkentése tudatos volt, a most kiállított alkotókkal tervezünk hosszabb távú együttműködést. Természetesen, tematikus kiállítások esetében más művészek felé is nyitottak vagyunk, sőt számítunk rájuk. A galéria nemcsak a köztudatban és a piacon már megerősödött művészeti értékeket képviseli, de intézményesült fejlesztési galériaként új értékekre mutat rá, és fiatal művészek felkarolásával is erősíteni akarja versenyhelyzetét.
A galériában való megjelenésen túl, mit tudtok nyújtani a művészek számára?
Az elmúlt évtized alatt a galéria számtalan gyűjtővel alakított ki jó kapcsolatot. Ennek a körnek a figyelmét szeretnénk ráirányítani a kortárs munkákra, amelyből olyan minőséget kínálunk számukra, melyet a klasszikus alkotásoknál már megszoktak. Napjaink művészeinek fontos, hogy munkáikkal olyan gyűjteményekben is szerepeljenek, amelyekben a magyar képzőművészet régebbi alkotásai már megtalálhatók. A most kiállító művészeknek, az elkövetkező két év folyamán, egyéni tárlatokat fogunk rendezni, katalógus, egyes esetekben monográfia kiadásával együtt. A galéria nemzetközi kortárs művészeti vásárokon való megjelenése a közeljövőben még nem várható, de távlati terveinkben szerepel. Jelenleg külföldi galériákkal való kapcsolatépítés folyik, az együttműködés komplett kiállítások, illetve művészek cseréjére irányul. Hazai terepen is kiléptünk a galéria falain, a budapesti Francia Intézetben rendeztünk kiállítást Haász Katalin, Korodi Luca és Radák Eszter új munkáiból.
A mostani tárlat anyagának válogatása milyen koncepció szerint történt?
A kiinduló pont, a nyáron készült friss munkák bemutatása, és egyúttal a galéria művészeinek prezentálása. Olyan képeket válogattam, melyek jól reprezentálják az adott művész munkásságát, és a lehető legjobban leképezik a jelent. Mi az, amely a művészt most foglalkoztatja.
A művészettörténész általában egy életpályán belüli korszakok alapján válogat a művekből, de milyen szempontok vezetik az esztétát? Te mi alapján döntöttél az egyik, vagy a másik kép mellett?
Nem stiláris, vagy formai szempontok alapján válogattam a munkákat. Önálló létezőként kezelem a műalkotásokat. A kiállításon egymás mellé kerülő képeknél fontos szempont, hogy tartalmi megfelelés legyen közöttük. Narratív „rím párokat” keresek, hogy a képek kommunikáljanak egymással.
A kiállításon egymástól nagyon eltérő munkák is láthatók. Például, Bak Imre és Konok Tamás geometrikus elemeket felhasználó alkotásai még hasonló világot tükröznek, de Radák Eszter tiszta színekkel alkotott kompozíció már másról szólnak. Mi a kapocs a művek között? – ha ez egyáltalán lehetséges, egy nagy létszámú, csoportos tárlat esetében.
Ha kapcsolatot kell találni a művek között, akkor az, a közös gondolati mező. Az alkotók nem aktuális esztétikai, kulturális és politikai problémaköröket járnak körül munkáikkal, hanem egy tiszta filozófiát képviselnek. Különböző dimenzióból érkező, de egyfelé tartó gondolatok egységét közvetítik.
A kiállított festők mindegyike ismert, vagy már befutott művész. Az idősebbek, a 60 felettiek mögött már komoly életpálya van, de a fiatalabbak is letették már a névjegyüket. A mostani friss képeikkel mennyire tudnak újat mutatni, régebbi alkotásaikhoz képest?
Néhány festő egészen meglepően indult el a korábbi témáihoz képest. Például, Gábor Áron új formavilággal állt elő; absztrakt expresszionizmusát geometrikus stílussal ötvözte. Eddig megszokott dinamizmusa nagyvonalúsággal társult. Nem akarja a kép teljes felületét kitölteni. Szurcsik József az eddigi antiutópikus tájaiba természeti elemeket, fákat, sziklákat épített be, és monolitokba zárt profiljainak vonásai is mintha lágyultak volna.
A tucatnyi festő három korosztályt képvisel, amelyet nagyjából húsz-húsz év választ el egymástól. A művészek, már csak az életkorukból kifolyólag, bizonyára más-más sebességgel reagálnak a világ történéseire, ezért csak a három legfiatalabb, a harmincas éveik elején járó hölgy művészre szűkíteném le a kérdést. A legfrissebb munkáik kapcsolódnak-e a nemzetközi trendhez, ha ilyen egyáltalában létezik?
Természetesen, nemzetközi trend a vizuális művészetben is létezik. Radák Eszter, Haász Katalin és Korodi Luca stílusa már védjegy – azonnal felismerhető, bár tény, ez nem szavatol. A kortárs magyar festészet valóban kisebb fáziskésésben van, azonban most ez a galéria szempontjából lényegtelen, hiszen egészen más céljaink vannak a művészeinkkel. Mi a hazai kortárs műtárgy kereskedelembe szeretnénk bekapcsolni őket, ahol a nemzetközi trendek is csak közvetve működnek.
Mi volt a legfontosabb szempont a kiállítás rendezésekor?
Szeretnénk összekapcsolni a befogadást, az alkotást és a kiállítást magát. A legfontosabb, hogy a látogatók kapcsolatba kerüljenek az alkotásokkal, amelyet a képek térbeli elhelyezése és egymáshoz való viszonyuk nagymértékben elősegít. Ennek megteremtésére törekedtem a kiállítás rendezésekor.
Köszönöm a beszélgetést.
(A kiállítás október 3-ig tekinthető meg.)
A márciusi „Független festmény” valóban szélesebben merített a hazai kortársművészetből, mint a mostani. Kíváncsiak voltunk a visszajelzésekre, a keresletre és az eladhatóságra. De a legfontosabb szempont a minőség, és a művészekkel való kapcsolat emberi vonatkozása. A létszám csökkentése tudatos volt, a most kiállított alkotókkal tervezünk hosszabb távú együttműködést. Természetesen, tematikus kiállítások esetében más művészek felé is nyitottak vagyunk, sőt számítunk rájuk. A galéria nemcsak a köztudatban és a piacon már megerősödött művészeti értékeket képviseli, de intézményesült fejlesztési galériaként új értékekre mutat rá, és fiatal művészek felkarolásával is erősíteni akarja versenyhelyzetét.
A galériában való megjelenésen túl, mit tudtok nyújtani a művészek számára?
Az elmúlt évtized alatt a galéria számtalan gyűjtővel alakított ki jó kapcsolatot. Ennek a körnek a figyelmét szeretnénk ráirányítani a kortárs munkákra, amelyből olyan minőséget kínálunk számukra, melyet a klasszikus alkotásoknál már megszoktak. Napjaink művészeinek fontos, hogy munkáikkal olyan gyűjteményekben is szerepeljenek, amelyekben a magyar képzőművészet régebbi alkotásai már megtalálhatók. A most kiállító művészeknek, az elkövetkező két év folyamán, egyéni tárlatokat fogunk rendezni, katalógus, egyes esetekben monográfia kiadásával együtt. A galéria nemzetközi kortárs művészeti vásárokon való megjelenése a közeljövőben még nem várható, de távlati terveinkben szerepel. Jelenleg külföldi galériákkal való kapcsolatépítés folyik, az együttműködés komplett kiállítások, illetve művészek cseréjére irányul. Hazai terepen is kiléptünk a galéria falain, a budapesti Francia Intézetben rendeztünk kiállítást Haász Katalin, Korodi Luca és Radák Eszter új munkáiból.
A mostani tárlat anyagának válogatása milyen koncepció szerint történt?
A kiinduló pont, a nyáron készült friss munkák bemutatása, és egyúttal a galéria művészeinek prezentálása. Olyan képeket válogattam, melyek jól reprezentálják az adott művész munkásságát, és a lehető legjobban leképezik a jelent. Mi az, amely a művészt most foglalkoztatja.
A művészettörténész általában egy életpályán belüli korszakok alapján válogat a művekből, de milyen szempontok vezetik az esztétát? Te mi alapján döntöttél az egyik, vagy a másik kép mellett?
Nem stiláris, vagy formai szempontok alapján válogattam a munkákat. Önálló létezőként kezelem a műalkotásokat. A kiállításon egymás mellé kerülő képeknél fontos szempont, hogy tartalmi megfelelés legyen közöttük. Narratív „rím párokat” keresek, hogy a képek kommunikáljanak egymással.
A kiállításon egymástól nagyon eltérő munkák is láthatók. Például, Bak Imre és Konok Tamás geometrikus elemeket felhasználó alkotásai még hasonló világot tükröznek, de Radák Eszter tiszta színekkel alkotott kompozíció már másról szólnak. Mi a kapocs a művek között? – ha ez egyáltalán lehetséges, egy nagy létszámú, csoportos tárlat esetében.
Ha kapcsolatot kell találni a művek között, akkor az, a közös gondolati mező. Az alkotók nem aktuális esztétikai, kulturális és politikai problémaköröket járnak körül munkáikkal, hanem egy tiszta filozófiát képviselnek. Különböző dimenzióból érkező, de egyfelé tartó gondolatok egységét közvetítik.
A kiállított festők mindegyike ismert, vagy már befutott művész. Az idősebbek, a 60 felettiek mögött már komoly életpálya van, de a fiatalabbak is letették már a névjegyüket. A mostani friss képeikkel mennyire tudnak újat mutatni, régebbi alkotásaikhoz képest?
Néhány festő egészen meglepően indult el a korábbi témáihoz képest. Például, Gábor Áron új formavilággal állt elő; absztrakt expresszionizmusát geometrikus stílussal ötvözte. Eddig megszokott dinamizmusa nagyvonalúsággal társult. Nem akarja a kép teljes felületét kitölteni. Szurcsik József az eddigi antiutópikus tájaiba természeti elemeket, fákat, sziklákat épített be, és monolitokba zárt profiljainak vonásai is mintha lágyultak volna.
A tucatnyi festő három korosztályt képvisel, amelyet nagyjából húsz-húsz év választ el egymástól. A művészek, már csak az életkorukból kifolyólag, bizonyára más-más sebességgel reagálnak a világ történéseire, ezért csak a három legfiatalabb, a harmincas éveik elején járó hölgy művészre szűkíteném le a kérdést. A legfrissebb munkáik kapcsolódnak-e a nemzetközi trendhez, ha ilyen egyáltalában létezik?
Természetesen, nemzetközi trend a vizuális művészetben is létezik. Radák Eszter, Haász Katalin és Korodi Luca stílusa már védjegy – azonnal felismerhető, bár tény, ez nem szavatol. A kortárs magyar festészet valóban kisebb fáziskésésben van, azonban most ez a galéria szempontjából lényegtelen, hiszen egészen más céljaink vannak a művészeinkkel. Mi a hazai kortárs műtárgy kereskedelembe szeretnénk bekapcsolni őket, ahol a nemzetközi trendek is csak közvetve működnek.
Mi volt a legfontosabb szempont a kiállítás rendezésekor?
Szeretnénk összekapcsolni a befogadást, az alkotást és a kiállítást magát. A legfontosabb, hogy a látogatók kapcsolatba kerüljenek az alkotásokkal, amelyet a képek térbeli elhelyezése és egymáshoz való viszonyuk nagymértékben elősegít. Ennek megteremtésére törekedtem a kiállítás rendezésekor.
Köszönöm a beszélgetést.
(A kiállítás október 3-ig tekinthető meg.)
©Juhász Sándor