Artportal.hu

Német expresszionista művészek alkotásai láthatók a bécsi Leopold Museumban, ahol a kiállított 130 mű közel fele Thyssen-Bornemisza báró madridi gyűjteményéből származik. A tárlat átfogó képet ad a századforduló elején Németországban elindult modern művészeti törekvésekről, melyet a berlini Der Sturm kiadója, Herwarth Walden nevezett el expresszionizmusnak. Ez sokkal inkább irányzatot, mint egy azonosan gondolkodó művészcsoportot jelent. A különböző áramlatokat jól szemléltetik a "Brücke" (A Híd) és a "Blauer Reiter" (A Kék Lovas) névre keresztelt csoportosulásokhoz tartozó alkotók munkái. Az előbbit 1905-ben Drezdában alapította Fritz Bleyl, Erich Heckel, Ernst Ludwig Kirchner, és Karl Schmidt-Rottluff, melyhez később többen is csatlakoztak, mint például Emil Nolde és Otto Müller. Hat évvel később Vaszilij Kandinszkij és Franz Marc hozta létre a "Blauer Reiter" mozgalmat Münchenben. Az elnevezés, egyesek szerint Kandinszkij hasonló című, 1909-ben festett képe után történt, mely a csoport 1912-es évkönyve címlapján is szerepelt. De a Kunstblatt című folyóirat egyik 1930-ban megjelenő számában Kandinszkij a következőt mondta a névválasztásról: "Franc Marc és én választottuk ki a nevet a Sindelsdorf árnyas teraszán kávézgatva. Mindketten kedveltük a kéket, Marc a lovakat, én a lovasokat. Így a név magától adódott." Az első kiállításukat 1911 decemberében rendezték meg, tucatnál több művész negyvenkilenc alkotásával. A katalógus címlapján lévő nyilatkozat foglalta össze célkitűzésüket: "Törekvésünk nem az, hogy egyetlen meghatározott vagy sajátos formát propagáljunk. Az a célunk, hogy a bemutatott formák változatosságával szemléltessük, milyen sokféle módon ölt testet a művészek belső vágya". A sokszínűség egyre több művészt vonzott a "lovasok" közé, mint például a kiállításon is szereplő Alekszej Javlenszkijt, August Macket, Lyonel Feiningert. Az első világháború minkét csoportosulás végét jelentette, néhányan meghaltak a harcokban (pl. Macke és Marc), mások új utakat kerestek. A háború után már egy új hang jelenik meg, melyet a kiállításon leginkább Otto Dix, George Grosz, Conrad Felixmüller és a tárlatot záró Max Beckmann munkái reprezentálnak, melyek már nem tartoznak szorosan az említett expresszionista "maghoz".
A kiállítás, az előképnek tekintett Felix Vallotton metszetektől kezdve egészen Beckmann munkásságáig 50 olajfestmény és számos akvarell, rajz, sokszorosított grafika és kisplasztika bemutatásával fogja át a 20. század első pár évtizedének művészeti törekvéseit Németországban. E korszakot olyan nagyszerű alkotásokon keresztül ismerhetjük meg, mint például Franc Marc Az álom című festménye, Otto Müller cigányokat bemutató kilenc lapból álló litográfiai mappája, Emil Nolde őszi tengert ábrázoló tájképe, Ernst Barlach Bosszúálló című szobra és Lyonel Feininger "Fehér ember" festménye.
A kiállítás január 10-ig látható. (www.leopoldmuseum.org)

© Juhász Sándor