partnereink
Juhász Sándor: Holbein in England
Nagyszabású kiállítás látható a londoni Tate Britain termeiben, ahol az augsburgi születésű ifjabb Hans Holbein (1497-1543) portréfestészetének színe-javát gyűjtötték egybe a tárlat szervezői. A 16. század egyik legjelentősebb művészének ilyen minőségű, tematikusan válogatott anyaga utoljára a hágai Mauritshuisban megrendezett kiállításon szerepelt 2003-ban. Míg az utóbbi egy átfogó képet próbált adni Holbein munkásságáról, addig a mostani összeállítás Angliában készült munkáira koncentrál. A mester 1526 és 1528 között, majd 1532-től haláláig működött Londonban. Kimagasló szerepe volt a reneszánsz festészet angliai elterjesztésében, portréi döntő hatást gyakoroltak az angol arcképfestészetre, még fél évszázaddal azután is, hogy a pestis áldozata lett.
Holbein első angliai látogatása előtt egy jó évtizedet töltött Bázelben, ahol a kor egyik legnagyobb humanista gondolkodójának, Erasmusnak a köréhez tartozott, akiről több portrét is készített. Ezek egyike a párizsi Louvre gyűjteményéből érkezett erre a kiállításra. A sötét tónusú kompozíció profilból, írás közben ábrázolja a tudóst. A szemlélő tekintete a mesterien megfestett világos arcról a papírra író kézre összpontosul – a kép egy olyan gondolkodó embert ábrázol, akinek fontos közlendője van a világgal. Valószínűleg ezt a portrét küldte Erasmus ajándékba londoni barátjának és kollégájának, Sir Thomas Morenak, aki később Holbein számára megnyitotta az utat az angol királyi udvarba. A művész több képet festett angliai patrónusáról, sőt egy nagy csoportképet is készített More családjáról, amelyet ma már csak egy sajátkezű tollrajzából ismerünk. Ezért jelentős a II. Erzsébet királynő gyűjteményéből bemutatott, More-t ábrázoló krétarajz, amely valószínűleg egy csoportképhez készült előtanulmány. A drezdai városi gyűjteményből vendégeskedik itt a Thomas Gonsalvét és fiát ábrázoló kettős portré, amely ritkaságnak számított a 16. században. Az első angliai tartózkodása vége felé festett képen Holbein finoman érzékelteti a két férfi közti hierarchikus viszonyt. A kalapot viselő, széles kabátgalléros atyát az előtérbe ülteti, míg a fedetlen hajú, keskeny galléros fiút hátrébb helyezi el. A két alak kabátszínének egymásba olvadása jelzi a köztük lévő szoros kapcsolatot és folyamatosságot, miszerint a fiú lép majd apja helyébe.
Holbein 1536-ban lett VIII. Henrik király udvari festője, és már ebben a minőségében készítette az uralkodóról azt a portrét, mely ma talán a legismertebb alkotása. A madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött arcképen a király arannyal és ezüsttel díszített ruhát visel, mely szinte kiragyog a háttér sötétjéből. A hatás fokozására a művész aranyport is használt a festéshez. A kiállítás kurátora, Susan Foister feltételezése szerint az arckép ajándéknak készült a francia király számára. Henrik harmadik feleségének, Jane Seymournak két, szinte azonos portréja szerepel a kiállításon. Az egyik a mester fára festett alkotása, a másik sajátkezű tanulmányrajza. A fekete és színes krétával készített, tollal kontúrozott rajz láthatóan előtanulmány, melyen a modell fej- és kéztartása, kalapja teljesen megegyezik a festménnyel, de apró eltérések is láthatók, mint például a nyakék. Az alakból a rajznál többet mutat a festmény, melyen a ruha drága anyaga és az ékszerek ragyogása teljes királynői pompát biztosít az ábrázolt személynek. A kiállítás kivételes alkalmat biztosít a tanulmány és a kész mű összehasonlítására, mivel a festmény a bécsi Kunsthistorisches Múzeum, a rajz pedig II. Erzsébet királynő gyűjteményéhez tartozik. Seymour 1537-ben fiú örökössel ajándékozta meg a királyt. A később VI. Edward néven trónra kerülő és mindössze hat évig uralkodó walesi herceg portréját Holbein az 1539-es újév alkalmával ajándékozta a királynak. A washingtoni Nemzeti Galériától kölcsönkapott képen a herceg körülbelül 15 hónapos, de a művész nem egy gyermek arcképét festette meg, hanem egy csecsemő arcú államférfi portréját. Erre utal a korlátra támaszkodó kézben a jogar, az elegáns aranyos ruházat, tollas kalap és a gesztusra emelt balkéz. Minden ünnepi, míg a latin nyelvű felirat is, ami ösztönzi a gyermeket, hogy atyja örökébe lépjen. VIII. Henrik bizonyára elégedett volt ezzel az ajándékkal, de valami történhetett, mert Holbein 1540 táján már nem kapott járadékot a királytól, bár az udvar tagjai továbbra is rendeltek portrékat a művésztől.
Ilyen megrendelő lehetet John Chambers, a király orvosa. Az 1543 körül készült portré az orvost 88 éves korában ábrázolja, legalábbis a felirat szerint. A valóságban a doktor 1470-ben született és 79 éves korában halt meg; a festményen nagyjából 73 éves lehet. (Chambers még látható azon a csoportképen is, amely VIII. Henriket borbélyok és sebészek társaságában mutatja. Ezt a kiállításon is szereplő képet még Holbein kezdte el festeni, de csak műhelye fejezte be a mester halála miatt). A semleges hátteret szinte teljes betöltő fél alakos portrén nincs semmi felesleges. Az ábrázolás se nem ünnepi, se nem emelkedett. Egy ráncos arcú öregember néz ránk a képről vizenyős tekintettel és lecsüngő szájjal. Egy olyan ember, aki már nem vár semmit az élettől. A nagyon realisztikusan megfestett portré egyike volt Holbein utolsó munkáinak.
Azok, akik a január 7-ig nyitva tartó tárlatot személyesen nem tudják felkeresni, a kiállítást teremről-teremre végigjárhatják az internet segítségével.(www.tate.org.uk)
Holbein első angliai látogatása előtt egy jó évtizedet töltött Bázelben, ahol a kor egyik legnagyobb humanista gondolkodójának, Erasmusnak a köréhez tartozott, akiről több portrét is készített. Ezek egyike a párizsi Louvre gyűjteményéből érkezett erre a kiállításra. A sötét tónusú kompozíció profilból, írás közben ábrázolja a tudóst. A szemlélő tekintete a mesterien megfestett világos arcról a papírra író kézre összpontosul – a kép egy olyan gondolkodó embert ábrázol, akinek fontos közlendője van a világgal. Valószínűleg ezt a portrét küldte Erasmus ajándékba londoni barátjának és kollégájának, Sir Thomas Morenak, aki később Holbein számára megnyitotta az utat az angol királyi udvarba. A művész több képet festett angliai patrónusáról, sőt egy nagy csoportképet is készített More családjáról, amelyet ma már csak egy sajátkezű tollrajzából ismerünk. Ezért jelentős a II. Erzsébet királynő gyűjteményéből bemutatott, More-t ábrázoló krétarajz, amely valószínűleg egy csoportképhez készült előtanulmány. A drezdai városi gyűjteményből vendégeskedik itt a Thomas Gonsalvét és fiát ábrázoló kettős portré, amely ritkaságnak számított a 16. században. Az első angliai tartózkodása vége felé festett képen Holbein finoman érzékelteti a két férfi közti hierarchikus viszonyt. A kalapot viselő, széles kabátgalléros atyát az előtérbe ülteti, míg a fedetlen hajú, keskeny galléros fiút hátrébb helyezi el. A két alak kabátszínének egymásba olvadása jelzi a köztük lévő szoros kapcsolatot és folyamatosságot, miszerint a fiú lép majd apja helyébe.
Holbein 1536-ban lett VIII. Henrik király udvari festője, és már ebben a minőségében készítette az uralkodóról azt a portrét, mely ma talán a legismertebb alkotása. A madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött arcképen a király arannyal és ezüsttel díszített ruhát visel, mely szinte kiragyog a háttér sötétjéből. A hatás fokozására a művész aranyport is használt a festéshez. A kiállítás kurátora, Susan Foister feltételezése szerint az arckép ajándéknak készült a francia király számára. Henrik harmadik feleségének, Jane Seymournak két, szinte azonos portréja szerepel a kiállításon. Az egyik a mester fára festett alkotása, a másik sajátkezű tanulmányrajza. A fekete és színes krétával készített, tollal kontúrozott rajz láthatóan előtanulmány, melyen a modell fej- és kéztartása, kalapja teljesen megegyezik a festménnyel, de apró eltérések is láthatók, mint például a nyakék. Az alakból a rajznál többet mutat a festmény, melyen a ruha drága anyaga és az ékszerek ragyogása teljes királynői pompát biztosít az ábrázolt személynek. A kiállítás kivételes alkalmat biztosít a tanulmány és a kész mű összehasonlítására, mivel a festmény a bécsi Kunsthistorisches Múzeum, a rajz pedig II. Erzsébet királynő gyűjteményéhez tartozik. Seymour 1537-ben fiú örökössel ajándékozta meg a királyt. A később VI. Edward néven trónra kerülő és mindössze hat évig uralkodó walesi herceg portréját Holbein az 1539-es újév alkalmával ajándékozta a királynak. A washingtoni Nemzeti Galériától kölcsönkapott képen a herceg körülbelül 15 hónapos, de a művész nem egy gyermek arcképét festette meg, hanem egy csecsemő arcú államférfi portréját. Erre utal a korlátra támaszkodó kézben a jogar, az elegáns aranyos ruházat, tollas kalap és a gesztusra emelt balkéz. Minden ünnepi, míg a latin nyelvű felirat is, ami ösztönzi a gyermeket, hogy atyja örökébe lépjen. VIII. Henrik bizonyára elégedett volt ezzel az ajándékkal, de valami történhetett, mert Holbein 1540 táján már nem kapott járadékot a királytól, bár az udvar tagjai továbbra is rendeltek portrékat a művésztől.
Ilyen megrendelő lehetet John Chambers, a király orvosa. Az 1543 körül készült portré az orvost 88 éves korában ábrázolja, legalábbis a felirat szerint. A valóságban a doktor 1470-ben született és 79 éves korában halt meg; a festményen nagyjából 73 éves lehet. (Chambers még látható azon a csoportképen is, amely VIII. Henriket borbélyok és sebészek társaságában mutatja. Ezt a kiállításon is szereplő képet még Holbein kezdte el festeni, de csak műhelye fejezte be a mester halála miatt). A semleges hátteret szinte teljes betöltő fél alakos portrén nincs semmi felesleges. Az ábrázolás se nem ünnepi, se nem emelkedett. Egy ráncos arcú öregember néz ránk a képről vizenyős tekintettel és lecsüngő szájjal. Egy olyan ember, aki már nem vár semmit az élettől. A nagyon realisztikusan megfestett portré egyike volt Holbein utolsó munkáinak.
Azok, akik a január 7-ig nyitva tartó tárlatot személyesen nem tudják felkeresni, a kiállítást teremről-teremre végigjárhatják az internet segítségével.(www.tate.org.uk)
© Juhász Sándor