partnereink
Kozák Csaba: Ostoba emlékművek helyett – A Magyar Szobrász Társaság kiállítása
Szobrok és kisszobrok. Egy kiállítás címének elég unalmas a fenti meghatározás, ugyanakkor pontos: a Magyar Szobrász Társaság (a továbbiakban MSzT) kurátorai így hirdették meg legújabb tárlatukat Esztergomban, amin olyan alkotások szerepelnek, melyek egyrészt szabadtéren vannak bemutatva, de nem érik el a köztéri művek méreteinek alsó határát, az anyag másik része viszont általában kisplasztikaként írható le. A tucatnyi évvel ezelőtt alakult MSzT immáron több mint 250 tagot számlál. A hazai alkotók mellett képes volt befogadni a határon túli magyar lakta területeken élő szobrászokat és Európában-Amerikában dolgozó művészeket is. A rendszeres hazai tárlatokon (évente 3–4) kívül többször kiállíthattak Szlovákiában, Hollandiában és az Egyesült Államokban. Pályázati pénzektől függően a kiállítások többségét katalógus kisérte. A bemutatók anyagát minden alkalommal egy vagy két kurátor válogatta, akik – az MSzT tagságának egyetértésével – kiállítóművészként is szerepelhettek ezeken a reprezentatív eseményeken. Az esztergomi Bazilika melletti Rondellában (az ide vezető entrée impozáns: a 16. század elejétől a 18. század végéig ívelő időszakból származó 12 harang van kiállítva) és az egy szinttel magasabban kialakított Lipót-teraszon, egy füves-kavicsos sétány félkörívében bemutatott minőségi munkákat most Lugossy Mária és Nagámi (Nagy Gábor Mihály) szelektálta és rendezte változatos, gazdag anyaggá. Megjegyezném – az Art Forum 2004-es számában már leírtam –, hogy az Erzsébet téri „Gödör” kiállítással ellentétben, ahol 9 műtárgy a vandalizmus következtében elpusztult/megsérült, a jelen tárlaton a rendezők biztonságos körülményeket tudtak garantálni a műveknek. Míg az itteni szabadtéri anyag a szó átvitt értelmében is „szellős”, addig a beltéri munkák kicsit szorosan vannak elhelyezve. A rendezők mentségére szolgáljon, hogy – helyszűke miatt – ugyan csak harminchárom embert tudtak meghívni, azaz a tagság töredékét, válogatásuk viszont kiváló. Az anyag gazdagsága és sokfélesége az anyaghasználatban, a formavilágban, a széles skálán mozgó technikákban és a változatos művészi látásmódban egyaránt nyomon követhető. Az alkalmazott anyagok a következőek: (mahagóni-/dió)fa, textil, vas, (króm-/idom)acél, gránit, kő, üveg, bronz, bazalt, márvány, akril, ólom, szög, mészkő, stb. A formavilág felöleli az amorf és a biomorf alakzatokat, a tömbősített és részletgazdag megjelenítést, a jelképszerű-totemisztikus formákat, statikus és lebegni vágyó műalkotásokat. Az utóbbi évekre jellemző, hogy az MSzT szobrászai egyre kevésbé élnek a konkrét emberalak reprezentációjával, a figura részben a háttérbe szorult, részben elvontabban, absztraktba hajlóan jelenik meg a művekben. Az anyaghasználat körének tágulásával a klasszikus technikák/megmunkálásmódok (fa- és kőfaragás, bronzöntés stb.) mellett jelen van a lézervágás, a különböző anyagok egymásba applikálása, az üvegcsiszolás-ragasztás, a vegyes technika és a kollázs. Több mű festett. Az organikus megközelítést a geometrikus és újkonstruktív látásmód váltogatja az érzelmekkel telített és konceptuális művek társaságában. Minden van, de nincs egy fő irány, nem tudni, mi a trendi, és ez így jó.
Bakos Ildikó Sziták sorozatán a hétköznapi használati tárgyat lényegíti át, emeli be a művészet fogalomkörébe. Hármas, egyre kisebb szitái hálójára fát, madarakat és szarvast telepít. Balás Eszter öntöttvas Kapuja a semmibe nyílik, apró mérete ellenére mégis monomentalitást sugall. Baráz Tamás Sötét viszonytalan erő című fekete, faragott bazalt műve mintha Dart Veder csillagháborús páncélzatát idézné meg. Bohus Zoltán Kagylója, íves, ragasztott üveg műve transzparensen is fénylik, harmóniát sugall. Budahelyi Tibor Perforált Gúlája, lyuggatott vaslapjaiból szerkesztett építménye a konstruktivisták szellemiségét élteti, míg szabadtéri, rozsdásbarna gúlája statikusságából kimozdul, szárnyalni akar. Buczkó György Mérték és irányán, belül nyitott acélposztamensében, üveglapokkal határoltan egy inga mutat a föld középpontja felé. Dechandt Antal Védett növény című, fektetett fa-vas kompozíciója feszültséggel teli. A nyitott téglatestként kialakított vasváz fában folytatódik, de belülről rügyezni-ágasodni indul. A művi kohézióra való törekvés egyben bipolaritást is szemléltet. Csóti Gábor Modusa nem más, mint diófából készült hiányos kockavázak egymásra épülő quadrigája, ami szervesen terjeszkedik-növekszik, ugyanakkor szigorú struktúrát alkotva építkezik. Deli Ágnes kültéri munkája, a 5m Imagination (Öt méter képzelet) távolról, első látásra olyan mintha csak hanyag szerelők, gázosok-vízesek által ottfelejtett szürke műanyag csövekkel állnánk szemben. Színes folyadékkal táplált csőkígyóján keresztül viszont egy önmagába visszatérő (talán felesleges) körforgásnak lehetünk tanúi az indusztriális művészet jegyében. A belső térbe helyzett Öt méteres meditációja, átlátszó csövekkel kirajzolt írott felűlete élénkebb, ütősebb. Erős Apolka Házőrző fenéjére senki nem akarhat rákéredzkedni. Festett bronzkonstrukciójából, többlábú ipari-gyári lényéből kémények-kűrtők kandikálnak ki. Kúpban végződő feje a porban szaglászik. A végitélet, az apokalipszis után történő mesterséges lét szimbóluma is lehetne. Műve a „hova tartunk” kérdését feszegeti. Ézsiás István Tér-idő paraméterei Kassák szellemiségét idézik, lézervágott, festett derékszögben illeszkedő vaslapjai ritmikusan váltogatják egymást, ütemesen strukturáltak, mobilitást sugallnak. Friedrich Ferenc Viszonyának hármas négyzeteire fektetett krómacél korongját egy ék hasítja meg, melynek vájatából hullámszerű mozgás, szívgörbe indul útjára. Gaál Endre Illusion-Reality üveghengerének alján, vízzel töltött tárgyában széttört pezsgőspoharak hevernek spontán rendetlenségben. Bizonytalan elrendezésük az illúzió és a valóság határait mossák egybe. Gaál Tamás Kapcsolatok I.–II. című bronzmunkáján egy szabályos, félköríves- szeletelt formából egy süppedő-horpadó elem hajlik ki, ami rácsos szerkezetre támaszkodva ér talajt, tartja egyensúlyban a művet. Szabadtérre állított, hajlongó, egymásból táplálkozó acélelemei, a Testek fénylő tömbjei erőt sugároznak. Haász István falra szerelt Objektjei, sárga-fekete akrillal festett fa kompozíciói egymással feleselnek, síkból a térbe lép ki a letisztult geometria. Galgóczy György Lopakodója, fémrudakkal áttört, hajlított deltaszárnya űrtechnológiát idéz. Gulyás Gyula Tsunamija emléket állít a vízár áldozatainak, pici-törékeny bronzépületei eltörpülnek a márványból font hullámgyűrű, a természet őserejének sodrában. Heritesz Gábornak a gledicsia törzséből faragott, kör alakban kirakott kockái, Helyzete, úgy áll össze látvánnyá, hogy a belső oldalukon megfaragott kockák köre felülnézetben egy négyzetet rajzol ki, pontosabban: egy négyzet hiányát. Kalmár János Földön ülő, zöldes, bronzból készült műve, hármasan tagolt, „antennában” végződő kompozíciója figurára emlékeztet, egy stabil, nyugalmi pozitúrát jelenit meg. Egyszerűségében is költői munka. Elegáns. Lugossy Mária Privát univerzumába beleláthatsz. Vaskazettájában rétegelt kövét üveg fedi, a természet csodája, egy piciny, csendes vízű tengeröböl rejlik a kincsesládában. Márkus Péter fűbe állított Mellérendelése izgalmas kompozíció. Bronzszalagja táncol-kanyarog a szélben, liánosan tekereg, összefonódik. Könnyedséget és dinamikát sugall. Mata Attila Kör-térd műve kavicságyra állított. Az absztrakt szobor mégis úgy építkezik ritmikusan egymásba illeszkedő amorf elemekből, hogy a bronz végül emberalakká áll össze, tördelt szerkezete mozdulni-lépni akar. Nagámi Tér-idő koordinátája fa és fém elemekből strukturálódik, egy négyzetes lapon téglatestek csúsznak egymásra. Derékszögek ölelésében két fénylő pánt kapcsolja egybe a kompozíciót, mozdítja ki nyugalmi helyzetéből. Móder Rezső Guruló kozmoszában, nyitott vasvázában kampókra akasztva lógnak áttört motívumai. Gurul is, meg nem is, ha vaskalapáccsal megütöd, akár meg is szólalhat a szobor. Orosz Péter szimmetrikus Kettős keresztje hengeres, kéreggel bandázsolt nádból van összeállítva. Hajlik és ívesen megfeszül, barbár korokat, ősiséget idéz. Nemes Ferenc falra akasztott művén, a Sértett rezgésen vékonyan szeletelt mahagóni lapocskák futnak párhuzamosan, ritmikusan vibrálnak. Olyan, hogy meg szeretnéd érinteni, pengetni ezt a lénia-erdőt. Míg Pauer Gyula alumíniumban hajlított, horpadásokkal borított Kisfiúja törékenységet-védtelenséget sugall, addig a Torinói lepel szobra, Jézus térbe léptetett bronzalakja méltóságot és bizonyosságot sugároz. Pál Zoltán svéd diabából készült mélyfeketén fénylő 3. vagy 4. cseppje egy függő, olvadó, vékony téglatest, leginkább egy elégett gyufaszálra hasonlít, aminek a keskenyedő végéből a cseppenként aláhulló anyag a földön félgömbbé áll össze. Látványos, tiszta munka. Várnagy Ildikó festett bronza, A nagy túlélő négy lábon áll, fémből építkező vázszerkezete, csontjáig lecsupaszított teste már mindent látott és megtapasztalt, meglepetések nem érhetik. Péter Ágnes Hajója, bronzból készült kisplasztikája egyszerre ívelt és szálkás. A csónaktestből nem is vitorlarudak, hanem inkább jégcsapként meredező, végükön szúrósan elkeskenyedő elemek kapaszkodnak a szélbe. Vizsolyi János Illeszkedő formációja mészkőből készült. Többszörösen tagolt, megtört téglateste újra akar építkezni, sérüléséből felépülni, eredeti formáját visszanyerni. A trükk az, hogy valójában egy tömbből van kifaragva. Szabó Tamás rusztikus, nyers, távoli kultúrköröket idéző műve, a Szögelt fej II. ősiségre utaló. Ezernyi apró szöggel kivert feje egy ólomból készült posztamensen áll, ami holdas motívumokkal borított. Ezek a repetitív elemek nem mások, mint cipőtalpunk sarokvasai. Szanyi Péter kőlapra állított, bronzból készült Fala a mártiromság emlékműve is lehetne. A sík falból nem kapu nyílik a világra, hanem egy koporsószerű test. Varga Éva Részlet I-II-III. művén a bronzlapokból szilánkos napsugár tör elő, lépcsők ágyazódnak a talajba, van pedig ahol résnyire kinyílik a kompozíció. Etűdök.
A gazdag kiállítási anyagot Wehner Tibor adta át a közönségnek. Hadd idézzek megnyitójából: „...plasztikai víziók szintjén megrajzolódik, hogy festenének köztereink, ha az ostoba emlékművek helyett valóságos szobrokkal rendeznénk be azokat.” Egyetértek vele.
(Esztergom, 2006. VII. 21–VIII. 14., Szombathely főtér, IX. 2–16.)
Bakos Ildikó Sziták sorozatán a hétköznapi használati tárgyat lényegíti át, emeli be a művészet fogalomkörébe. Hármas, egyre kisebb szitái hálójára fát, madarakat és szarvast telepít. Balás Eszter öntöttvas Kapuja a semmibe nyílik, apró mérete ellenére mégis monomentalitást sugall. Baráz Tamás Sötét viszonytalan erő című fekete, faragott bazalt műve mintha Dart Veder csillagháborús páncélzatát idézné meg. Bohus Zoltán Kagylója, íves, ragasztott üveg műve transzparensen is fénylik, harmóniát sugall. Budahelyi Tibor Perforált Gúlája, lyuggatott vaslapjaiból szerkesztett építménye a konstruktivisták szellemiségét élteti, míg szabadtéri, rozsdásbarna gúlája statikusságából kimozdul, szárnyalni akar. Buczkó György Mérték és irányán, belül nyitott acélposztamensében, üveglapokkal határoltan egy inga mutat a föld középpontja felé. Dechandt Antal Védett növény című, fektetett fa-vas kompozíciója feszültséggel teli. A nyitott téglatestként kialakított vasváz fában folytatódik, de belülről rügyezni-ágasodni indul. A művi kohézióra való törekvés egyben bipolaritást is szemléltet. Csóti Gábor Modusa nem más, mint diófából készült hiányos kockavázak egymásra épülő quadrigája, ami szervesen terjeszkedik-növekszik, ugyanakkor szigorú struktúrát alkotva építkezik. Deli Ágnes kültéri munkája, a 5m Imagination (Öt méter képzelet) távolról, első látásra olyan mintha csak hanyag szerelők, gázosok-vízesek által ottfelejtett szürke műanyag csövekkel állnánk szemben. Színes folyadékkal táplált csőkígyóján keresztül viszont egy önmagába visszatérő (talán felesleges) körforgásnak lehetünk tanúi az indusztriális művészet jegyében. A belső térbe helyzett Öt méteres meditációja, átlátszó csövekkel kirajzolt írott felűlete élénkebb, ütősebb. Erős Apolka Házőrző fenéjére senki nem akarhat rákéredzkedni. Festett bronzkonstrukciójából, többlábú ipari-gyári lényéből kémények-kűrtők kandikálnak ki. Kúpban végződő feje a porban szaglászik. A végitélet, az apokalipszis után történő mesterséges lét szimbóluma is lehetne. Műve a „hova tartunk” kérdését feszegeti. Ézsiás István Tér-idő paraméterei Kassák szellemiségét idézik, lézervágott, festett derékszögben illeszkedő vaslapjai ritmikusan váltogatják egymást, ütemesen strukturáltak, mobilitást sugallnak. Friedrich Ferenc Viszonyának hármas négyzeteire fektetett krómacél korongját egy ék hasítja meg, melynek vájatából hullámszerű mozgás, szívgörbe indul útjára. Gaál Endre Illusion-Reality üveghengerének alján, vízzel töltött tárgyában széttört pezsgőspoharak hevernek spontán rendetlenségben. Bizonytalan elrendezésük az illúzió és a valóság határait mossák egybe. Gaál Tamás Kapcsolatok I.–II. című bronzmunkáján egy szabályos, félköríves- szeletelt formából egy süppedő-horpadó elem hajlik ki, ami rácsos szerkezetre támaszkodva ér talajt, tartja egyensúlyban a művet. Szabadtérre állított, hajlongó, egymásból táplálkozó acélelemei, a Testek fénylő tömbjei erőt sugároznak. Haász István falra szerelt Objektjei, sárga-fekete akrillal festett fa kompozíciói egymással feleselnek, síkból a térbe lép ki a letisztult geometria. Galgóczy György Lopakodója, fémrudakkal áttört, hajlított deltaszárnya űrtechnológiát idéz. Gulyás Gyula Tsunamija emléket állít a vízár áldozatainak, pici-törékeny bronzépületei eltörpülnek a márványból font hullámgyűrű, a természet őserejének sodrában. Heritesz Gábornak a gledicsia törzséből faragott, kör alakban kirakott kockái, Helyzete, úgy áll össze látvánnyá, hogy a belső oldalukon megfaragott kockák köre felülnézetben egy négyzetet rajzol ki, pontosabban: egy négyzet hiányát. Kalmár János Földön ülő, zöldes, bronzból készült műve, hármasan tagolt, „antennában” végződő kompozíciója figurára emlékeztet, egy stabil, nyugalmi pozitúrát jelenit meg. Egyszerűségében is költői munka. Elegáns. Lugossy Mária Privát univerzumába beleláthatsz. Vaskazettájában rétegelt kövét üveg fedi, a természet csodája, egy piciny, csendes vízű tengeröböl rejlik a kincsesládában. Márkus Péter fűbe állított Mellérendelése izgalmas kompozíció. Bronzszalagja táncol-kanyarog a szélben, liánosan tekereg, összefonódik. Könnyedséget és dinamikát sugall. Mata Attila Kör-térd műve kavicságyra állított. Az absztrakt szobor mégis úgy építkezik ritmikusan egymásba illeszkedő amorf elemekből, hogy a bronz végül emberalakká áll össze, tördelt szerkezete mozdulni-lépni akar. Nagámi Tér-idő koordinátája fa és fém elemekből strukturálódik, egy négyzetes lapon téglatestek csúsznak egymásra. Derékszögek ölelésében két fénylő pánt kapcsolja egybe a kompozíciót, mozdítja ki nyugalmi helyzetéből. Móder Rezső Guruló kozmoszában, nyitott vasvázában kampókra akasztva lógnak áttört motívumai. Gurul is, meg nem is, ha vaskalapáccsal megütöd, akár meg is szólalhat a szobor. Orosz Péter szimmetrikus Kettős keresztje hengeres, kéreggel bandázsolt nádból van összeállítva. Hajlik és ívesen megfeszül, barbár korokat, ősiséget idéz. Nemes Ferenc falra akasztott művén, a Sértett rezgésen vékonyan szeletelt mahagóni lapocskák futnak párhuzamosan, ritmikusan vibrálnak. Olyan, hogy meg szeretnéd érinteni, pengetni ezt a lénia-erdőt. Míg Pauer Gyula alumíniumban hajlított, horpadásokkal borított Kisfiúja törékenységet-védtelenséget sugall, addig a Torinói lepel szobra, Jézus térbe léptetett bronzalakja méltóságot és bizonyosságot sugároz. Pál Zoltán svéd diabából készült mélyfeketén fénylő 3. vagy 4. cseppje egy függő, olvadó, vékony téglatest, leginkább egy elégett gyufaszálra hasonlít, aminek a keskenyedő végéből a cseppenként aláhulló anyag a földön félgömbbé áll össze. Látványos, tiszta munka. Várnagy Ildikó festett bronza, A nagy túlélő négy lábon áll, fémből építkező vázszerkezete, csontjáig lecsupaszított teste már mindent látott és megtapasztalt, meglepetések nem érhetik. Péter Ágnes Hajója, bronzból készült kisplasztikája egyszerre ívelt és szálkás. A csónaktestből nem is vitorlarudak, hanem inkább jégcsapként meredező, végükön szúrósan elkeskenyedő elemek kapaszkodnak a szélbe. Vizsolyi János Illeszkedő formációja mészkőből készült. Többszörösen tagolt, megtört téglateste újra akar építkezni, sérüléséből felépülni, eredeti formáját visszanyerni. A trükk az, hogy valójában egy tömbből van kifaragva. Szabó Tamás rusztikus, nyers, távoli kultúrköröket idéző műve, a Szögelt fej II. ősiségre utaló. Ezernyi apró szöggel kivert feje egy ólomból készült posztamensen áll, ami holdas motívumokkal borított. Ezek a repetitív elemek nem mások, mint cipőtalpunk sarokvasai. Szanyi Péter kőlapra állított, bronzból készült Fala a mártiromság emlékműve is lehetne. A sík falból nem kapu nyílik a világra, hanem egy koporsószerű test. Varga Éva Részlet I-II-III. művén a bronzlapokból szilánkos napsugár tör elő, lépcsők ágyazódnak a talajba, van pedig ahol résnyire kinyílik a kompozíció. Etűdök.
A gazdag kiállítási anyagot Wehner Tibor adta át a közönségnek. Hadd idézzek megnyitójából: „...plasztikai víziók szintjén megrajzolódik, hogy festenének köztereink, ha az ostoba emlékművek helyett valóságos szobrokkal rendeznénk be azokat.” Egyetértek vele.
(Esztergom, 2006. VII. 21–VIII. 14., Szombathely főtér, IX. 2–16.)
©Kozák Csaba