Artportal.hu

A Kortárs Művészet Nemzeti Múzeuma, Bukarest Laboratórium A nép palotájában A múlt év végén, október 29-én nyitotta meg kapuit Bukarestben a parlament épületének nyugati szárnyában a rég várt kortárs művészeti múzeum (Muzeul National de Arta Contemporana -- MNAC). A megnyitót Milyen legyen egy kortárs művészeti múzeum a XXI. században? címmel nemzetközi sajtótalálkozó és szimpózium előzte meg. Az intézmény székhelye -- Nicolae Ceausescu egykori palotája (A nép palotája), amelyben ma a román országgyűlés működik -- már előzőleg is sok vitára adott alapot. Egyes művészek és műkritikusok nem tudták elfogadni egyrészt magát az épületet mint a diktatúra szimbolikus megnyilvánulását, másrészt a múzeumot mint „work in progress” jelenséget és ennek elméleti körvonalait, amely olyan kiállításterveket sorakoztat fel, melyek főleg az új médiumokra helyezik a hangsúlyt. Ugyanakkor a kortárs művészeti múzeum létrehozása az 1989 utáni román társadalom egyik fontos kulturális elvárása volt. Így vált lehetségessé, hogy -- miután az eltelt 15 év alatt a hatóságok nem tudtak mit kezdeni az épület kolosszális, keleti despotákat idéző méreteivel, valamint szimbolikus töltésével -- csak most, ebből az alkalomból találtak részleges megoldást a lenyűgöző „monstrum” mitikus lényének deheroizálására egy exkommunista országban, amely továbbra is megmaradt a „kelet kapujának”. Tetemes segítség érkezett Románia akkori kormányától és Adrian Nastase (ismert műgyűjtő és intézményalapító) miniszterelnöktől, akik talán meglepő módon felkarolták Mihai Oroveanu főigazgató és Ruxandra Balaci művészeti igazgató a teremtő cselekvést újfajta gondolkodással egyesítő tervét. A múzeum a teljes beépített terület négy százalékát birtokolja, valamint nyolc hektár berendezésre váró parkot, bőségesen rendelkezik tehát térrel, ahol az időszaki kiállítások fiatal kurátorok javaslatai alapján megvalósuló elképzeléseknek adnak majd helyet. A koncepció nem a klasszikus modern művészeti intézmények példájából indult ki, melyek szisztematikusan mutatták volna be a román kortárs művészet panorámáját, hanem abból a felfogásból, hogy a múzeum tulajdonképpen laboratórium. Mihai Oroveanu az impozáns katalógusban olvasható szavaival: „egy »múzeum in progress«-re gondolunk, amely ösztönző projekteket kezdeményez; olyan intézményre, amely érdekes kölcsönhatásokat vázol fel egy újfajta szintézis jegyében, amely felöleli a zenét, az irodalmat és a táncot is”. A múzeumi tér elrendezése -- Lucian Spirescu építész tervei szerint -- lényegében a fehér és fekete kubusok dialógusára épül, anélkül hogy az épület dokumentumértéke módosult volna. A két külső üveglift, valamint a látható csövek és vezetékek a modern művek kiállítására tervezett mai építészeti munkákra utalnak. A földszintet -- nem véletlenül -- egy olyan kiállítás (Kamerák) bemutatására jelölték ki, amely 2002-ben a Párizsi Városi Modern Művészeti Múzeumban volt látható (kurátorok: Hans Ulrich Obrist és Vivian Rehberg). Két kínai művész (Csien Vej Vang és Futung Jang), valamint Jung Ho Csung építész művei/installációi értelmezik az egyén viszonyulását a modernizáció felé haladó mai Kína építészeti köz- és magántereihez. Mindez jó bevezető a felső emeletek látnivalóihoz. Az első emeleten a Stock Zero -- opera című kiállítás (kurátor Nicolas Bourriaud) a kapitalista gazdaság kérdését és az ebből eredő témákat variálja, olyan művészek felfogásában, mint Boris Achour, Mircea Cantor, Plamen Dejanoff, Kendell Geers, Bertrand Lavier, Franck Scurti. A második és harmadik emelet főleg román művészeket vonultat fel, és -- zömmel videókkal és fényképekkel -- meggyőzően demonstrál egy, a gigantikus építménnyel zajló, konfliktusoktól feszült párbeszédet. Ruxandra Balaci, a kiállítás kurátora beszédes címet talált ennek a dialógusnak: Romanian artists (and not only) love the Palace? A palota ikonográfiája sok változáson ment át -- kezdve a hivatalos festészettől az épületnek a totalitarizmus szimbólumaként történő elutasításáig --, és végül ironikus, nevetségessé tévő dekonstrukció tapasztalható, a normális körülmények közé történő egyfajta visszatéréssel összekötve. Három melléktéma is érzékelhető: Ceausescu mint hős banálissá válása (Ion Grigorescu Dialógus Ceausescuval című 1978-as filmje vagy Cristian Pogacean A szubliminális történelem színészei című videója 2004-ből); a szélsőséges nacionalizmus megjelenítése (Alexandra Croitoru ROM című digitális printje); valamint az átmeneti társadalom aspektusai (Cristi Puiu filmjei: A termék és a pénz, Egy pakli Kent és egy csomag kávé). Az épület sterilizációja és a palotához tartozó udvar különböző látványosságok szervezésére alkalmas térré való átalakítása (Európa napja, Tuborg-fesztivál, különböző pop- és technokoncertek), valamint a román és külföldi néző eltérő recepciója, de az az újfajta kolonializmus is, amelyet különböző turisztikai objektumok idéznek elő, több művésznek és művészcsoportnak ad okot sokrétű és -műfajú megnyilvánulásra. Ezek közül kiemelkedik Irina Botea, Suzana Dan, Euroartist, Peter Jacobi, Iosif Király, Vlad Nanca, Marilena Preda-Sanc és a Subreal. Az új múzeum céljai között szerepel -- külföldi „nagy nevek” importja mellett -- a román kortárs művészet mellőzött értékeinek bemutatása és e jelenségek új perspektívába helyezése. A tervbe vett retrospektív tárlatok közül most -- Mihai Oroveanu értő rendezésében -- a Bernea és Neagu. Korai kísérletek című kiállítás látható, Két olyan, nemrég elhalálozott művész (Horia Bernea, 1938--2003 és Paul Neagu, 1938--2004) korai műveit lehet látni, akik egyértelműen meghatározó egyéniségeivé váltak a mai román művészetnek. A folytatás a most látottak alapján mindenképpen biztatónak ígérkezik. (Megtekinthető március 15-ig.)

©Mariana Vida