Artportal.hu

Az amerikai kultúra éppoly szomorúan gazdag száműzöttekben, mint bármelyik más kontinens, vagy ország, nemzet, család kultúrája. Paul Bowles, az író és zeneszerző Marokkóba emigrált. Roman Polansky és Gertrude Stein Párizsba. Marlon Brando otthagyta trónját Hollywoodban és végleg saját déltengeri szigetére, Tetiaroa-ra költözött az 1970-es években. Ritka, kísértetjárásra emlékeztető megjelenései a nyugati világban a performance-art, ezen belül az akció-művészet dimenziójában történtek. Utolsó, nyilvános megjelenésén női ruhába öltözve válaszolt színinövendékek kérdéseire. Utolsó fényképén az egykor a világ egyik legszebb, leggazdagabb férfijaként számontartott Brando szúnyoghálós ajtó mögött tornyosul, mint egy elaggott sumo birkózó, koszos, lyukas alsónadrágban. Utolsó kívánsága, Tetiaroa-i barátai szerint az volt, hogy polinéz barátnője, Taomi üljön az arcára. A tavaly meghalt Brando 80 évének felét töltötte, előbb nagy luxusban, aztán sorcsapások és elhatalmasodó elmebaj által gyötörten, egyre mélyülő szegénységben a déltengereken. Fia börtönbe került, mert megölte húga, Cheyene brutális férjét. Cheyene, Brando lánya néhány év múlva megölte magát. Ahogy Brando pénze fogyott, európai és amerikai barátait elüldözte magától. Benszülött barátai szeretetétől övezve halt meg, polinéz gyász-szertartással, saját szigetén temették el. Halála óta szigorúan őrzött magánéletének egyre több részlete kerül nyilvánosságra. Marlon Brando reneszánsz típusú, az élet összes szintjén kíváncsi, kísérletező kedvű ember volt, aki pénze és státusa révén mindent megengedhetett magának. Mivel valódi művész volt, kalandjait, kísérleteit gondosan dokumentálta. Érdeklődése a drogok, szexuális extrémítások és a yoga meditáció iránt köztudott. Kevesen ismerik azonban naplószerűen készített rajzait és festményeit, még kevesebben olvasták 1953 óta vezetett naplóját, amelynek kézirat-kötegei Brando barátai szerint egy teljes szobát elfoglaltak a Tetiaroa-i házban. Háreme, életereje csúcsán többtucat indiai, polinéz, kínai, japán, thaiföldi, maláj szépségből állt. Vendégeit a francia konyhaművészet és borkultúra remekeivel, egzotikus drogokkal, európai avantgarde filmekkel és pazar orgiákkal szórakoztatta. Évekig kísérletezett az amazonasi indiánok varázsszerei segítségével végzett kundalini yógával, igyekezve minden gyakorlat során átlépni az őrület határát. Hosszú ideig meg volt győződve arról, hogy yachtját tisztán szellemi erővel irányítja. Amikor egy ízben, kikötés közben a yacht a mólónak ütközött, és lejött oldaláról a festék, Brando szárazdokkba vontattatta a hajót és láncfűrésszel, hosszában kettévágta. Ezután csak a benszülöttek bambuszból készített katamaránjait használta, fekete vitorlával. Néha hónapokra elvitorlázott szigetéről, és visszatérve gazdagon megajándékozta barátnőit és barátait. Állítólag kalózkodással foglalkozott ilyenkor, yachtokat támadott meg és fosztott ki embereivel. Rajzain, festményein gyakran ábrázolta magát kalózként, övében tőrrel, balkezében pisztollyal, jobbjában karddal, lángoló vitorlák alatt. Most egy befejezetlen kalóz-regény került elő, Fan-Tan címmel, amelyet Brando Donald Cammell festőművész-filmrendezővel az 1970-es években írt. 1957-ben, Párizsban ismerkedtek meg, ahol Brando a The Young Lions című filmet forgatta. A fiatal, skót arisztokrata családból származó festő a család barátja, a misztikus Aleister Crowley tanítványa volt, akinek gondolatait Brando is nagyra tartotta. A misztika iránti közös érzékenység mellett a két fiatalembert a tudattágító készítményekkel és szexualitással való merész kísérletezés is összefűzte. Cammell teenager korában Firenzében tanult festészetet, Pietro Annigónitól, aki II. Erzsébet angol királynő portréfestőjeként vált híressé. Annigoni a festészet titkai mellett bevezette az ifjú skótot saját, titkos, szex és drogok fűtötte világába is. Cammell és Brando a Rózsakeresztes páholyok mintájára saját, titkos szervezetet alapítottak, Nautilus Társaság néven. A rue Rivoli egyik palotájának pincéjében kápolnát rendeztek be, ahol a fekete csuklyát viselő Brando vezette a szado-mazo szertartásokat.

©Najmányi László