partnereink
Najmányi László: Robert Rauschenberg emlékére
„Általában addig dolgozom egy adott irányban, amíg meg nem tanulom, akkor abbahagyom. Amikor unni kezdek, vagy megértek valamit – ezeket a szavakat felcserélhetően használom – már másra éhezem. Sokan megpróbálnak kigondolni ideákat. Én nem így működöm. Inkább elfogadom azokat az ellenállhatatlan lehetőségeket, amelyeket nem tudok ignorálni. Bármit alkotsz az sérti valaki más esztétikáját. Úgy gondolom, hogy vagy művésznek születtél, vagy nem. Nem tudtam volna megtanulni. És azt remélem, hogy sohasem fogom megtanulni, mert a tudás megerősíti a korlátaidat.” (Robert Rauschenberg)
Robert Rauschenberg amerikai művész 2008. május 12-én floridai otthonában, 82 éves korában meghalt. Saját szavait idézve mondhatnánk azt is, hogy megunta, megértette ezt az életét, ezért abbahagyta, hogy más alakban és funkcióban folytassa az örök körforgást. Most otthagyott életidejében mindent elért, amit egy művész ezen a világon elérhet. Szinte egész életében azt csinálhatta, amire született, amit szeretett. Sikeres, világhírű művész volt, sok intelligens, tehetséges baráttal, szeretőkkel mindkét nemből. Közönsége és kritikusai egyformán szerették. Beutazta a világot. Egyformán otthon volt Londonban, Párizsban, Tokióban, vagy Amerikában. Munkái a világ leghíresebb múzeumainak és magángyűjteményeinek kincsei. Anyagi gondok nélkül élt, munkái eladásából hatalmas vagyont gyűjtött össze. Amikor nem utazott, a floridai Captiva szigeten épített, csaknem 600 négyzetméteres studiójában dolgozott. Ő volt Captiva legnagyobb földbirtokosa. Övé volt a sziget nagy részét borító trópusi őserdő is. Felvásárolta idős szomszédai házait és engedte, hogy azok halálukig otthonaikban élhessenek, amelyek fenntartásáról és öreg lakóik orvosi ellátásáról ő gondoskodott. Kilenc lakóház és 300 méternyi tengerpart tartozott birtokához. Karib tengeri birodalma mellett fenntartott egy New York-i házat és londoni, párizsi lakásokat is. Munkáját számos, őt a megszállottságig szerető asszisztens segítette. Amikor 2002-ben, egy stroke következtében jobb oldala megbénult, megtanult jobb kézzel festeni. 1925. október 22-én, Milton Ernst Rauschenberg néven született a texasi Port Arthurban. Apja német és cherokee indián származású volt, anyja angolszász. Tanulmányait a Kansas City Art Institute-ban, a párizsi Julian Akadémián és a legendás Észak-Karolina-i Black Mountain College-ben végezte, ahol a Bauhaus Intézet egykori tanárától, Josef Alberstől tanult festészetet. Albers szigorú fegyelme és módszeressége nagy hatással volt rá. „Rájöttem, hogy pontosan az ellenkezőjét kell csinálnom annak, amire Albers tanított”, nyilatkozta később. A Black Mountain College-ben töltött évek alatt kötött barátságot John Cage zeneszerzővel. 1951-ben festett White Paintings (Fehér festmények) sorozata hatására komponálta Cage a 4’33’’ című, kizárólag csendet tartalmazó zeneművét. A Fehér festmények nem tartalmaztak képet, olyan különlegesen üresek voltak, hogy a felszínük a kiállítóhely ambienciájával együtt változott, „csaknem megtudhattad róluk, hogy hányan vannak a teremben”, mondta a sorozatról később Cage. 1949 és 1952 között Rauschenberg az Art Students League of New York tanulója volt. Ott ismerkedett meg Knox Martinnal, Cy Twombly-val és Susan Weillel, akit 1950 nyarán feleségül vett. Rauschenberg az 1950-es években alkotott Combines sorozata révén vált ismertté. Az absztrakt expresszionizmus és a pop art találkozása idején született művek egyszerre voltak szobrok és festmények. A művész fényképészettel, performance művészettel, nyomatok és különleges papírok készítésével is foglalkozott. A New York-i utcákon talált szemetet hazavitte studiójába és beépítette műveibe. „Valami mást akartam, mint amit én tudok csinálni. Használni akartam a meglepetés, a kollektivitás és a megtalálás nagylelkűségének elemeit. Ha valamelyik talált tárgy nem volt meglepő az első ránézésre, az lett, mire végeztem vele. A tárgyat megváltoztatta a kontextusa, valami új lett belőle.”, nyilatkozta. Így került a művekbe például kitömött sas, kecske, cigarettacsikk, autógumi, bicikli, vagy a művész párnája és ágytakarója. 1953-ban nagy botrányt okozott gesztusa: kiradírozott egy eredeti de Kooning rajzot. Rauschenberg hozzáállását a kategorizálás nélkül élni sem tudó művészettörténészek neo dadának nevezték. Hasonló címkét kapott szeretője, Jasper Johns munkássága is. „Az élet és a művészet közötti résben akarok dolgozni”, nyilatkozta többször is, ugyanabból a megfontolásból, amelyet Marcel Duchamp fogalmazott meg először a piszoárja kiállításával. Míg a talált tárgyak alkalmazásával az alkotás folyamatára irányította a figyelmet, más műveiben az alkotó szerepének fontosságát hangsúlyozta. 1961-ben meghívást kapott, hogy vegyen részt a Galeria Iris Clert csoportos kiállításán, ahol a résztvevő művészeknek a tulajdonosnő portréját kellett megalkotniuk. Rauschenberg egy távírattal vett részt a kiállításon: „Ez Iris Clert portréja, ha azt mondom.” Andy Warholhoz hasonlóan Rauschenberg is szívesen dolgozott szitanyomással. Ezzel a módszerrel fényképeket vitt rá vásznaira, kihasználva a fotók eredeti jelentését megváltoztató repetíció adta lehetőségeket. Warholhoz és Jasper Johnshoz hasonlóan Rauschenberget is a pop art megteremtői közé sorolják. „A művész munkája az, hogy tanúja legyen saját korának a történelemben”, mondta.
Rauschenberget nemcsak a legtöbbet kísérletező, leginvenciózusabb amerikai művészek egyikének tartják, hanem jó embernek is: dollármilliókat adományozott jótékonysági alapoknak, Tibet megsegítésére, megszorult művészeknek és orvostudományi kutatásokra. Szerette az életet, a szeretkezést, a finom ételeket, jó borokat, vidám beszélgetéseket. Ki nem állhatta a sótlan, humortalan művészet-tudósokat és a művészi fantáziát ostoba ötleteikkel (elsősorban a „tematikus” kiállításokat gyűlölte) és bürokratikus gondolkodásukkal korlátozni igyekvő kurátorokat. „Erény elcseszni dolgokat.”, mondta 74 éves korában. „A művészet nem a korrektségről szól. Van egy fanatikusan korrekt asszisztensnőm. Mire kijavítja a szövegeim helyesírását, már magam sem értem, hogy miről írtam.” Elsősorban parodistának tartotta magát, de művésztársai műveinek és hozzáállásának kigúnyolása egyben gondolataik továbbvitele és tiszteletadás is volt személyüknek és művészetüknek. Robert Rauschenberg munkássága a háború utáni New York mítoszának kikerülhetetlen része. 56 éven keresztül rendszeresen kiállított a városban. Itt, a Betty Parsons galériában volt első önálló kiállítása, 1951-ben, és itt volt életének utolsó bemutatója is, a Runts sorozatának kiállítása a PaceWildenstein galériában, 2007 januárjában. Több mint ötszáz munkáját őrzik New York-i múzeumok.
Robert Rauschenberg amerikai művész 2008. május 12-én floridai otthonában, 82 éves korában meghalt. Saját szavait idézve mondhatnánk azt is, hogy megunta, megértette ezt az életét, ezért abbahagyta, hogy más alakban és funkcióban folytassa az örök körforgást. Most otthagyott életidejében mindent elért, amit egy művész ezen a világon elérhet. Szinte egész életében azt csinálhatta, amire született, amit szeretett. Sikeres, világhírű művész volt, sok intelligens, tehetséges baráttal, szeretőkkel mindkét nemből. Közönsége és kritikusai egyformán szerették. Beutazta a világot. Egyformán otthon volt Londonban, Párizsban, Tokióban, vagy Amerikában. Munkái a világ leghíresebb múzeumainak és magángyűjteményeinek kincsei. Anyagi gondok nélkül élt, munkái eladásából hatalmas vagyont gyűjtött össze. Amikor nem utazott, a floridai Captiva szigeten épített, csaknem 600 négyzetméteres studiójában dolgozott. Ő volt Captiva legnagyobb földbirtokosa. Övé volt a sziget nagy részét borító trópusi őserdő is. Felvásárolta idős szomszédai házait és engedte, hogy azok halálukig otthonaikban élhessenek, amelyek fenntartásáról és öreg lakóik orvosi ellátásáról ő gondoskodott. Kilenc lakóház és 300 méternyi tengerpart tartozott birtokához. Karib tengeri birodalma mellett fenntartott egy New York-i házat és londoni, párizsi lakásokat is. Munkáját számos, őt a megszállottságig szerető asszisztens segítette. Amikor 2002-ben, egy stroke következtében jobb oldala megbénult, megtanult jobb kézzel festeni. 1925. október 22-én, Milton Ernst Rauschenberg néven született a texasi Port Arthurban. Apja német és cherokee indián származású volt, anyja angolszász. Tanulmányait a Kansas City Art Institute-ban, a párizsi Julian Akadémián és a legendás Észak-Karolina-i Black Mountain College-ben végezte, ahol a Bauhaus Intézet egykori tanárától, Josef Alberstől tanult festészetet. Albers szigorú fegyelme és módszeressége nagy hatással volt rá. „Rájöttem, hogy pontosan az ellenkezőjét kell csinálnom annak, amire Albers tanított”, nyilatkozta később. A Black Mountain College-ben töltött évek alatt kötött barátságot John Cage zeneszerzővel. 1951-ben festett White Paintings (Fehér festmények) sorozata hatására komponálta Cage a 4’33’’ című, kizárólag csendet tartalmazó zeneművét. A Fehér festmények nem tartalmaztak képet, olyan különlegesen üresek voltak, hogy a felszínük a kiállítóhely ambienciájával együtt változott, „csaknem megtudhattad róluk, hogy hányan vannak a teremben”, mondta a sorozatról később Cage. 1949 és 1952 között Rauschenberg az Art Students League of New York tanulója volt. Ott ismerkedett meg Knox Martinnal, Cy Twombly-val és Susan Weillel, akit 1950 nyarán feleségül vett. Rauschenberg az 1950-es években alkotott Combines sorozata révén vált ismertté. Az absztrakt expresszionizmus és a pop art találkozása idején született művek egyszerre voltak szobrok és festmények. A művész fényképészettel, performance művészettel, nyomatok és különleges papírok készítésével is foglalkozott. A New York-i utcákon talált szemetet hazavitte studiójába és beépítette műveibe. „Valami mást akartam, mint amit én tudok csinálni. Használni akartam a meglepetés, a kollektivitás és a megtalálás nagylelkűségének elemeit. Ha valamelyik talált tárgy nem volt meglepő az első ránézésre, az lett, mire végeztem vele. A tárgyat megváltoztatta a kontextusa, valami új lett belőle.”, nyilatkozta. Így került a művekbe például kitömött sas, kecske, cigarettacsikk, autógumi, bicikli, vagy a művész párnája és ágytakarója. 1953-ban nagy botrányt okozott gesztusa: kiradírozott egy eredeti de Kooning rajzot. Rauschenberg hozzáállását a kategorizálás nélkül élni sem tudó művészettörténészek neo dadának nevezték. Hasonló címkét kapott szeretője, Jasper Johns munkássága is. „Az élet és a művészet közötti résben akarok dolgozni”, nyilatkozta többször is, ugyanabból a megfontolásból, amelyet Marcel Duchamp fogalmazott meg először a piszoárja kiállításával. Míg a talált tárgyak alkalmazásával az alkotás folyamatára irányította a figyelmet, más műveiben az alkotó szerepének fontosságát hangsúlyozta. 1961-ben meghívást kapott, hogy vegyen részt a Galeria Iris Clert csoportos kiállításán, ahol a résztvevő művészeknek a tulajdonosnő portréját kellett megalkotniuk. Rauschenberg egy távírattal vett részt a kiállításon: „Ez Iris Clert portréja, ha azt mondom.” Andy Warholhoz hasonlóan Rauschenberg is szívesen dolgozott szitanyomással. Ezzel a módszerrel fényképeket vitt rá vásznaira, kihasználva a fotók eredeti jelentését megváltoztató repetíció adta lehetőségeket. Warholhoz és Jasper Johnshoz hasonlóan Rauschenberget is a pop art megteremtői közé sorolják. „A művész munkája az, hogy tanúja legyen saját korának a történelemben”, mondta.
Rauschenberget nemcsak a legtöbbet kísérletező, leginvenciózusabb amerikai művészek egyikének tartják, hanem jó embernek is: dollármilliókat adományozott jótékonysági alapoknak, Tibet megsegítésére, megszorult művészeknek és orvostudományi kutatásokra. Szerette az életet, a szeretkezést, a finom ételeket, jó borokat, vidám beszélgetéseket. Ki nem állhatta a sótlan, humortalan művészet-tudósokat és a művészi fantáziát ostoba ötleteikkel (elsősorban a „tematikus” kiállításokat gyűlölte) és bürokratikus gondolkodásukkal korlátozni igyekvő kurátorokat. „Erény elcseszni dolgokat.”, mondta 74 éves korában. „A művészet nem a korrektségről szól. Van egy fanatikusan korrekt asszisztensnőm. Mire kijavítja a szövegeim helyesírását, már magam sem értem, hogy miről írtam.” Elsősorban parodistának tartotta magát, de művésztársai műveinek és hozzáállásának kigúnyolása egyben gondolataik továbbvitele és tiszteletadás is volt személyüknek és művészetüknek. Robert Rauschenberg munkássága a háború utáni New York mítoszának kikerülhetetlen része. 56 éven keresztül rendszeresen kiállított a városban. Itt, a Betty Parsons galériában volt első önálló kiállítása, 1951-ben, és itt volt életének utolsó bemutatója is, a Runts sorozatának kiállítása a PaceWildenstein galériában, 2007 januárjában. Több mint ötszáz munkáját őrzik New York-i múzeumok.
©Najmányi László