partnereink
Najmányi László: Túlvilág - Napló-részletek
Képzeljünk el egy világot, ahol minden működik, mindenki a helyén van, nincs lábszaga a létezésnek. Ugye, milyen nehéz? Rothadó testekbe internálva picsogunk a tükörképen: csúnyán éltünk, ez a játszma bizony nem volt valami szép. Láttam nemzedékem legjobb elméit a munkaerő-piacon. Ordítottak: Hát nem értik, hogy undorodom a politikától?!
Amikor az álom végetért toxikus mocsarat láttam gőzölögni, látóhatártól látóhatárig. Véglények vonaglottak benne, emberarcú, nyálkás férgek. Az órám megolvadt, a kopfba új lakó költözött. Az utolsó cigaretta, az utolsó pohár bor. Elfogyott. Nincs több. Dealerét elkapták. Megszűnt minden kapcsolata a várossal. Kimegy az erkélyre, nézi a masírozó Lenin Fiúk, Hitler Jugend, Mao Gárdisták menetoszlopait bekanyarodni a sarkon. A múltat végképp eltörölték. Bedarálták a könyveket. Az Örökkévaló sírját kirabolták. A Királynő halott. Negyven napig esett. Chaleb négyszáz évig rejtőzött a sziklahasadékban. Joshua megmérgezte a kutakat. Miriam teste befogadta a fajáruló magvát. Előkerült a bilincs, a párttagsági könyv és a korbács. A Számonkérő Szék összeült, a tüzet kiutálták. A Halál Angyala főtanácsosi rangban lebeg a táj felett.
A művészetet privatizálták. Csak a holdudvar gyakorolhatja. Később már csak a államtitkártól felfelé, aztán egyedül a kormányfő és a miniszterek. Az egyik fest, a másik ír, a harmadik szobrászkodik, a negyedik szaval, az ötödik táncol, a hatodik zenét szerez. Váltott fullajtárok, elfüggönyzött gyaloghintókban hozzák-viszik őket. A miniszter-művész adót sem fizet. Gyémántokkal és igazgyöngyökkel ékesített, aranyból és ébenfából készült, baldachinos trónusokra cserélték a köz szolgáinak székeit. Hűséges holdudvarnokok jutalmul csillagot, laptopot és csinos kis tőröket kapnak. Valahol mélyen az ország háza alatt, egy titkos páncélkamrában történik a maradványképzés. A leképezett maradvány a Duna alatt fúrt alagúton át jut a Várbarlangba, ahol lefölözik, tömörítik, majd a barna papírzacskókba nevesített szubsztanciát taxisofőrők terjesztik a hálózatban.
A Bánatügyi Miniszter legújabb festményeinek kiállításán 12 síró nő, anya, testvér, elhagyott szeretők neokolonialista stílusban prezentált portréját láthatta a közönség. A kiállításról megjelent kritikák szerint egyedül a Bánatügyi tárca vezetője tud hitelesen reprodukálni könnyeket az országban. Valamennyi kiállított mű elkelt a megnyitón. A befolyt összeget a lakossággal való kellemetlenkedéssel megbízott Gyötrő kommandó árváinak gondozására különíti el a Minisztérium. A kiállítással egyidőben új Bánatügyi Törvényt hirdettek ki, ebben a szezonban már a tizenharmadikat, amelynek értelmében a beadványokat ezentúl saját könnyeivel hitelesítse minden panaszos. A Bánatügyi Minisztérium Gond és Baj Főosztálya veszi át a kultúra és a közoktatás leépítésével kapcsolatos feladatokat, a börtönök felügyeletét, a mezőgazdaságot, és az egészségügyet. Kiállításának megnyitója után a Bánatügyi Miniszter műtermébe, az egykori Nemzeti Galériába hajtatott, ahol részt vett a tiszteletére rendezett vacsorán. Késő éjjel magányos sétára indult. Testőrei távolról követték. Amikor a folyópartra ért, a Miniszter megállt, felnézett az esőfelhők között bujkáló Holdra. Nehéz feladattal bízott meg engem a sors, mondta. Könnyezett.
Amikor az álom végetért toxikus mocsarat láttam gőzölögni, látóhatártól látóhatárig. Véglények vonaglottak benne, emberarcú, nyálkás férgek. Az órám megolvadt, a kopfba új lakó költözött. Az utolsó cigaretta, az utolsó pohár bor. Elfogyott. Nincs több. Dealerét elkapták. Megszűnt minden kapcsolata a várossal. Kimegy az erkélyre, nézi a masírozó Lenin Fiúk, Hitler Jugend, Mao Gárdisták menetoszlopait bekanyarodni a sarkon. A múltat végképp eltörölték. Bedarálták a könyveket. Az Örökkévaló sírját kirabolták. A Királynő halott. Negyven napig esett. Chaleb négyszáz évig rejtőzött a sziklahasadékban. Joshua megmérgezte a kutakat. Miriam teste befogadta a fajáruló magvát. Előkerült a bilincs, a párttagsági könyv és a korbács. A Számonkérő Szék összeült, a tüzet kiutálták. A Halál Angyala főtanácsosi rangban lebeg a táj felett.
A művészetet privatizálták. Csak a holdudvar gyakorolhatja. Később már csak a államtitkártól felfelé, aztán egyedül a kormányfő és a miniszterek. Az egyik fest, a másik ír, a harmadik szobrászkodik, a negyedik szaval, az ötödik táncol, a hatodik zenét szerez. Váltott fullajtárok, elfüggönyzött gyaloghintókban hozzák-viszik őket. A miniszter-művész adót sem fizet. Gyémántokkal és igazgyöngyökkel ékesített, aranyból és ébenfából készült, baldachinos trónusokra cserélték a köz szolgáinak székeit. Hűséges holdudvarnokok jutalmul csillagot, laptopot és csinos kis tőröket kapnak. Valahol mélyen az ország háza alatt, egy titkos páncélkamrában történik a maradványképzés. A leképezett maradvány a Duna alatt fúrt alagúton át jut a Várbarlangba, ahol lefölözik, tömörítik, majd a barna papírzacskókba nevesített szubsztanciát taxisofőrők terjesztik a hálózatban.
A Bánatügyi Miniszter legújabb festményeinek kiállításán 12 síró nő, anya, testvér, elhagyott szeretők neokolonialista stílusban prezentált portréját láthatta a közönség. A kiállításról megjelent kritikák szerint egyedül a Bánatügyi tárca vezetője tud hitelesen reprodukálni könnyeket az országban. Valamennyi kiállított mű elkelt a megnyitón. A befolyt összeget a lakossággal való kellemetlenkedéssel megbízott Gyötrő kommandó árváinak gondozására különíti el a Minisztérium. A kiállítással egyidőben új Bánatügyi Törvényt hirdettek ki, ebben a szezonban már a tizenharmadikat, amelynek értelmében a beadványokat ezentúl saját könnyeivel hitelesítse minden panaszos. A Bánatügyi Minisztérium Gond és Baj Főosztálya veszi át a kultúra és a közoktatás leépítésével kapcsolatos feladatokat, a börtönök felügyeletét, a mezőgazdaságot, és az egészségügyet. Kiállításának megnyitója után a Bánatügyi Miniszter műtermébe, az egykori Nemzeti Galériába hajtatott, ahol részt vett a tiszteletére rendezett vacsorán. Késő éjjel magányos sétára indult. Testőrei távolról követték. Amikor a folyópartra ért, a Miniszter megállt, felnézett az esőfelhők között bujkáló Holdra. Nehéz feladattal bízott meg engem a sors, mondta. Könnyezett.
©Najmányi László