partnereink
Prékopa Ágnes: Magyar formatervezés
Magyar formatervezés
Válasz létező igényekre
Kondor Edit kozmetikai munkaedény-termékcsaládja a fiatal magyar dizájn egyik fontos ígérete. Gyártása remélhetőleg hamarosan megindul a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban.
A tervezés története azt az ideális utat követi, amelyet a fiatal formatervezők valamennyi értékes gondolata megérdemelne: a diplomamunkatervtől indult, s innen -- a Moholy-Nagy-ösztöndíj támogatásával -- egészen a formatervezői nívódíjas prototípusig jutott. Ezután a gyártás és forgalmazás következik, és a tervező munkájának igazolását a felhasználók megelégedése jelenti majd. Sajnos azonban napjaink hazai gyakorlatában a Moholy-Nagy-ösztöndíjas tervek és a formatervezői nívódíjat nyert prototípusok magas színvonala ellenére ritkaságszámba megy, ha egy gyártó cég hajlandó befektetni, kockáztatni annak érdekében, hogy a prototípusból termék váljék. Ezért érdemel különös figyelmet minden olyan kezdeményezés, ahol kivitelezési szándék mutatkozik egy magyar tervező munkájával kapcsolatban.
Ilyen feltételek között különösen élesen vetődik fel a kérdés, mely tárgy, tárgycsoport iránt merülhet fel érdeklődés a piac részéről -- a beláthatatlan árubőség közepette.
Kondor Edit diplomamunkája témájához olyan termékeket keresett, amelyek létező igényekre felelnek, mégsem találhatók meg a piacon. Ezek egyike az egységes kozmetikai edénycsalád. A kozmetikusok a háztartási felszereléseket árusító üzletektől az orvosi műszerboltokig a legkülönfélébb forrásokból szerzik be kellékeiket, és személyes kísérletezés nyomán válogatják ki a bevált és jól használható edényeket.
Munkájukat tanulmányozva Kondor Edit első terveit, majd azok egyre módosított variációit rendszeresen teszteltette egymáshoz képest eltérő anyagokkal és más-más módszerekkel dolgozó szakmabeliekkel; kozmetikai vásárokon próbaszériákat mutatott be tárgyaiból -- egyszóval a saját maga végezte piackutatás eredményei nyomán alakította ki az egyes darabokat. A kozmetikus tevékenységéhez szükséges kellékek a munkafolyamatok ismeretében rendszerbe foglalhatók, az általános típusok és a személyes igényt szolgáló speciális variációk egyaránt megtervezhetők. A kozmetikának környezetként olyasfajta harmóniát kell sugároznia, amely megnyeri a szépülni vágyó vendég bizalmát; így a tárgyaknak esztétikai igényességről és professzionalizmusról kell tanúskodniuk.
Kondor Edit keverőedényeket, lemosótálakat, kiegészítő spatulákat és kanalakat, valamint tárolóedényeket tervezett. A daraboknak kopásálló és a különböző vegyszerekkel szemben ellenálló anyagból kellett készülniük, emellett pedig biztonságos és egyszerű kezelhetőséget nyújtó formával kellett rendelkezniük. Erre a funkcióra a porcelán ideális anyagnak bizonyult. Formaadás tekintetében a tervező a kagylóhéj egyszerűségéből indult ki, de célja a természetes módon kézbe simuló, letisztult forma megtalálása volt. A hosszas alakítás, fejlesztés során az ergonómiai szempontoknak leginkább megfelelő, kényelmes használatot biztosító edények jöttek létre, amelyeknek füle támasztóelemként biztosítja az asztalra letett tálkák stabilitását. A csúszásgátló fogófelület kiképzése dekorációként jelenik meg, egyéni karakterrel ruházva fel a darabokat; a fejlesztés során az apró geometrikus minták feleltek meg leginkább a funkcionális elvárásoknak. A különböző méretű tálak kiegészítéséül a tervező új darabokat kísérletezett ki: ilyenek a biztos fogású, csavart spatulák és a gyűrű formájú, ujjra húzható szemfestékkeverő edények.
Célja az volt, hogy az edénycsalád anyagában is, formájában is időtálló legyen, jó legyen vele dolgozni, s ezért megbecsüljék használói.
(Prékopa Ágnes)
Válasz létező igényekre
Kondor Edit kozmetikai munkaedény-termékcsaládja a fiatal magyar dizájn egyik fontos ígérete. Gyártása remélhetőleg hamarosan megindul a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban.
A tervezés története azt az ideális utat követi, amelyet a fiatal formatervezők valamennyi értékes gondolata megérdemelne: a diplomamunkatervtől indult, s innen -- a Moholy-Nagy-ösztöndíj támogatásával -- egészen a formatervezői nívódíjas prototípusig jutott. Ezután a gyártás és forgalmazás következik, és a tervező munkájának igazolását a felhasználók megelégedése jelenti majd. Sajnos azonban napjaink hazai gyakorlatában a Moholy-Nagy-ösztöndíjas tervek és a formatervezői nívódíjat nyert prototípusok magas színvonala ellenére ritkaságszámba megy, ha egy gyártó cég hajlandó befektetni, kockáztatni annak érdekében, hogy a prototípusból termék váljék. Ezért érdemel különös figyelmet minden olyan kezdeményezés, ahol kivitelezési szándék mutatkozik egy magyar tervező munkájával kapcsolatban.
Ilyen feltételek között különösen élesen vetődik fel a kérdés, mely tárgy, tárgycsoport iránt merülhet fel érdeklődés a piac részéről -- a beláthatatlan árubőség közepette.
Kondor Edit diplomamunkája témájához olyan termékeket keresett, amelyek létező igényekre felelnek, mégsem találhatók meg a piacon. Ezek egyike az egységes kozmetikai edénycsalád. A kozmetikusok a háztartási felszereléseket árusító üzletektől az orvosi műszerboltokig a legkülönfélébb forrásokból szerzik be kellékeiket, és személyes kísérletezés nyomán válogatják ki a bevált és jól használható edényeket.
Munkájukat tanulmányozva Kondor Edit első terveit, majd azok egyre módosított variációit rendszeresen teszteltette egymáshoz képest eltérő anyagokkal és más-más módszerekkel dolgozó szakmabeliekkel; kozmetikai vásárokon próbaszériákat mutatott be tárgyaiból -- egyszóval a saját maga végezte piackutatás eredményei nyomán alakította ki az egyes darabokat. A kozmetikus tevékenységéhez szükséges kellékek a munkafolyamatok ismeretében rendszerbe foglalhatók, az általános típusok és a személyes igényt szolgáló speciális variációk egyaránt megtervezhetők. A kozmetikának környezetként olyasfajta harmóniát kell sugároznia, amely megnyeri a szépülni vágyó vendég bizalmát; így a tárgyaknak esztétikai igényességről és professzionalizmusról kell tanúskodniuk.
Kondor Edit keverőedényeket, lemosótálakat, kiegészítő spatulákat és kanalakat, valamint tárolóedényeket tervezett. A daraboknak kopásálló és a különböző vegyszerekkel szemben ellenálló anyagból kellett készülniük, emellett pedig biztonságos és egyszerű kezelhetőséget nyújtó formával kellett rendelkezniük. Erre a funkcióra a porcelán ideális anyagnak bizonyult. Formaadás tekintetében a tervező a kagylóhéj egyszerűségéből indult ki, de célja a természetes módon kézbe simuló, letisztult forma megtalálása volt. A hosszas alakítás, fejlesztés során az ergonómiai szempontoknak leginkább megfelelő, kényelmes használatot biztosító edények jöttek létre, amelyeknek füle támasztóelemként biztosítja az asztalra letett tálkák stabilitását. A csúszásgátló fogófelület kiképzése dekorációként jelenik meg, egyéni karakterrel ruházva fel a darabokat; a fejlesztés során az apró geometrikus minták feleltek meg leginkább a funkcionális elvárásoknak. A különböző méretű tálak kiegészítéséül a tervező új darabokat kísérletezett ki: ilyenek a biztos fogású, csavart spatulák és a gyűrű formájú, ujjra húzható szemfestékkeverő edények.
Célja az volt, hogy az edénycsalád anyagában is, formájában is időtálló legyen, jó legyen vele dolgozni, s ezért megbecsüljék használói.
(Prékopa Ágnes)
©Prékopa Ágnes