partnereink
Spengler Katalin: A Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti és Relikviatára Nagy írókhoz nagy festő dukál
A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Művészeti tára komplett képzőművészeti gyűjtemény: festményeket, szobrokat, grafikákat, fotókat, érmeket, kisplasztikákat -- köztük halotti maszkokat -- és relikviákat őriz. Képzőművészeti anyagának mintegy nyolcvan százalékát írókról, költőkről készített portrék teszik ki, a fennmaradó húsz százalékot a hajdan az irodalmi személyiségek tulajdonában lévő festmények, grafikák, illetve írók műveihez készült illusztrációk alkotják. „Érdekes nyomon követni, hogy egy-egy író vagy költő kivel állt baráti kapcsolatban a képzőművészek közül, s ennek révén milyen műtárgyakhoz jutott. Kaffka Margit birtokában volt két Nemes Lampérth-rajz, amelyek éppúgy ide kerültek, mint a Sassy Attila által Kaffkáról készített pasztell portré, illetve Fémes Beck Vilmosnak az írónőt megörökítő szobra. Kaffka Sassyval és Fémes Beckkel baráti kapcsolatban állt, a Nemes Lampérth-műveket valószínűleg vásárolta. Déry Tibor több Borsos Miklós-rajzzal rendelkezett, és hagyatékából szállt ránk egy az írót ábrázoló Tihanyi-rajz is, amely ismeretségük bizonyítéka. Többen megírták Ady Veress Pálné utcai lakásának történetét, melyet Csinszka rendezett be. Közös otthonukban a falakat két Tihanyi-mű, illetve Kernstok Károly tanulmánya díszítette, amelyeket ma itt őrzünk” -- sorolja Kovács Ida, a Művészeti és Relikviatár főosztályvezetője. A klasszikus elképzelés szerint nagy írókhoz, költőkhöz nagy festő dukált. László Fülöp Kiss József-mellképe, Rippl-Rónai József több pasztell portréja Karinthyról, Schöpflinről, Csinszkáról, Tihanyi Lajos litográfiái Adyról, Bölöniről, Kondor Béla olajfestménye Tersánszkyról, valamint más nagy mesterek -- Orlai Petrich Soma, Madarász Viktor, Zichy Mihály, Benczúr Gyula, Gulácsy Lajos, Márffy Ödön, Pór Bertalan, Scheiber Hugó -- művei a múzeum legértékesebb tárgyai közé tartoznak.
Híres íróink, költőink közül sokan maguk is szívesen rajzoltak vagy festettek, műveik a grafikai gyűjtemény kisebb egységét képezik. Karinthy, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Gelléri Andor Endre, Tersánszky Józsi Jenő és Nagy Endre különösen jól rajzoltak. A grafikai anyag része egy képversekből álló kollekció is. 1987-ben a Párizsi Magyar Műhely, elsősorban Nagy Pál és Papp Tibor kezdeményezésére a múzeum képverskiállítást rendezett. A két költő munkái indították az intézményt arra, hogy a képversek gyűjtését megkezdje, illetve folytassa, így került számos kortárs szerző, Bujdosó Alpár, Ladik Katalin, Petőcz András, Maurer Dóra, Més-záros István műve a Művészeti tárba. A grafikai gyűjtemény jelentős hányadát a múzeum profiljába illeszkedő illusztrációk teszik ki. Egy részük olyan, irodalmi művek inspirációjából született alkotás, amely egyedi értékű grafikává vált. Ebbe a körbe tartoznak Kondor Bélának Madách Az ember tragédiájához készített litográfiái és Bálint Endrének szintén Madách művéhez készített monotípiái. „A szó klasszikus értelmében vett illusztrációkat, melyek elsősorban könyvművészeti értékűek, a grafikáktól külön kezeljük, a könyvművészet körébe soroljuk. Ezek a rajzok általában gyors kézzel, néhány vonallal megrajzolt, stilizált, egyszerű munkák gyenge minőségű papíron. Kis méretük is jelzi, hogy inkább a könyvtervezés, könyvkészítés hozadékai, melléktermékei, mintsem egyedi grafikai alkotások” -- mondja Kovács Ida.
A fotógyűjtemény mintegy harmincezer képet tartalmaz. Nagyobbik hányada dokumentatív értékű, de neves fotóművészek munkáira is kiterjed. A legnagyobb értéket André Kertész mintegy hatvan fényképe képviseli, melyek nagy része Bölöni György hagyatéka révén került a Művészeti tár állományába. Közöttük van az a sorozat is, melyet Kertész azokról a kávéházakról, hotelszobákról, párizsi terekről készített, ahol Ady Endre gyakran tartózkodott. Kuriózumnak számítanak a Székely Aladár hagyatékából vásárolt üvegnegatívok és az aláírt pozitív kópiák, valamint Máté Olga számos fotója, többek között Kaffka Margitról és Osvát Ernőről. Letétben vannak a múzeumban Rónai Dénes üvegnegatívjai a harmincas évekből, melyeken valamennyi nyugatos költőt és írót megörökítette. A kortárs fotóművészetet többek között Vattay Elemér, Balla Demeter, Gink Károly, Kerekes Gábor és Szilágyi Lenke művei képviselik.
A relikviák között tárgyak és bútorok őrzik írók, költők, irodalmi társaságok, irodalomtörténészek emlékezetét, melyek az intézmény elődjétől, a Petőfi Társaságtól, hagyatékokból és írók családjától, magánszemélyektől, kávéházakból kerültek a kollekcióba (Madách Imre íróasztala, Kazinczy Ferenc álló órája, Kisfaludy Sándor hordozható, összecsukható íróasztala, Déry Tibor és Móricz Zsigmond teljes dolgozószoba-berendezése, illetve Ottlik Géza fotelja, valamint írószekrénye). A bizarrabb műtárgyak közé tartozik az ágy, amelyben Móricz Zsigmond meghalt, vagy Heltai Jenő tolószéke. Az apróbb relikviákból is hatalmas készlettel rendelkezik a múzeum, a füldugótól kezdve a szemüvegen, az ezüst babérkoszorún, a cigarettatartón át az asztali díszekig.
A gyűjtemény a modern és a kortárs művészet iránt érdeklődők számára is tartogat különlegességeket. Már a hatvanas években megindult, a hetvenes évektől pedig rendszeressé vált, hogy az intézmény pályázatokat ír ki főként grafikusok, alkalmanként más képzőművészek -- szobrászok, festők -- számára. Emlékezetes maradt az 1977-es nyílt Ady-pályázat, amely Ady költői világán belül semmilyen megkötést nem tartalmazott. A beérkezett pályaművekből a múzeum számos alkotást megvásárolt. Később József Attila, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Katona József életművének vizuális feldolgozására írtak ki meghívásos, illetve nyílt pályázatokat. Behatárolt témaválasztása miatt formabontó volt a Mikszáth Kálmán A pénzügyminiszter reggelije című karcolata alapján kiírt meghívásos grafikai pályázat, amelyen Gyulai Líviusz munkája aratta a legnagyobb sikert. A pályamunkákból kiállításokat rendeznek és erőforrásaik arányában vásárolnak.
A gyarapításra rendelkezésre álló keret ugyan szerény, de egy-egy konkrét mű megvásárlására az NKÖM-nél, illetve az NKA-nál pályáznak. A kollekció bővítése a folyamatos tájékozódáson, információszerzésen alapuló megfontolt választások eredménye. A Művészeti és Relikviatár munkatársai kiállítások, biennálék rendszeres látogatói, figyelemmel kísérik az árveréseket, a műtárgypiac alakulását. Korábban az intézmény gyakrabban jutott ajándékképpen hagyatékokhoz, a hetvenes évektől kezdve azonban egyre sűrűbben fordul elő, hogy írók, költők, irodalmi személyiségek hagyatékát megvásárolják. Így történt ez például Lipták György művelődéstörténész esetében is, aki óriási gyűjteményt halmozott föl kéziratokból és fényképekből. Balatonfüredi házában az ötvenes évek végétől a hetvenes évek elejéig gyakran látott vendégül írókat, köztük Illyés Gyulát, Szabó Lőrincet, Németh Lászlót, Tamási Áront, Pilinszky Jánost, Keresztury Dezsőt. Lipták életjáradék fejében engedte át a különleges anyagot. Páskándi Géza és Illés Endre hagyatékának megvásárlására a minisztérium külön keretet biztosított a múzeumnak. Szerencsés esetben a képzőművészet körébe tartozó műtárgyak is a PIM-be kerülő hagyaték részét képezik. Ma is előfordul, hogy az intézmény ajándékba kap művészeti alkotásokat, így jutott néhány, hajdan Ottlik Géza tulajdonában volt értékes kép a Művészeti tárba. Kondor Béla, Csohány Kálmán, Keserü Ilona és Major János, Maurits Ferenc alkotásai -- közel ötszáz fotóval, az író bútoraival, számos használati tárgyával, illetve hivatalos iratával együtt -- 1995-ben és 1998-ban kerültek múzeumi tulajdonba. Az Ottlik-hagyaték legszebb darabjait 1998-ban kamarakiállításon mutatták be. (Spengler Katalin)
Híres íróink, költőink közül sokan maguk is szívesen rajzoltak vagy festettek, műveik a grafikai gyűjtemény kisebb egységét képezik. Karinthy, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Gelléri Andor Endre, Tersánszky Józsi Jenő és Nagy Endre különösen jól rajzoltak. A grafikai anyag része egy képversekből álló kollekció is. 1987-ben a Párizsi Magyar Műhely, elsősorban Nagy Pál és Papp Tibor kezdeményezésére a múzeum képverskiállítást rendezett. A két költő munkái indították az intézményt arra, hogy a képversek gyűjtését megkezdje, illetve folytassa, így került számos kortárs szerző, Bujdosó Alpár, Ladik Katalin, Petőcz András, Maurer Dóra, Més-záros István műve a Művészeti tárba. A grafikai gyűjtemény jelentős hányadát a múzeum profiljába illeszkedő illusztrációk teszik ki. Egy részük olyan, irodalmi művek inspirációjából született alkotás, amely egyedi értékű grafikává vált. Ebbe a körbe tartoznak Kondor Bélának Madách Az ember tragédiájához készített litográfiái és Bálint Endrének szintén Madách művéhez készített monotípiái. „A szó klasszikus értelmében vett illusztrációkat, melyek elsősorban könyvművészeti értékűek, a grafikáktól külön kezeljük, a könyvművészet körébe soroljuk. Ezek a rajzok általában gyors kézzel, néhány vonallal megrajzolt, stilizált, egyszerű munkák gyenge minőségű papíron. Kis méretük is jelzi, hogy inkább a könyvtervezés, könyvkészítés hozadékai, melléktermékei, mintsem egyedi grafikai alkotások” -- mondja Kovács Ida.
A fotógyűjtemény mintegy harmincezer képet tartalmaz. Nagyobbik hányada dokumentatív értékű, de neves fotóművészek munkáira is kiterjed. A legnagyobb értéket André Kertész mintegy hatvan fényképe képviseli, melyek nagy része Bölöni György hagyatéka révén került a Művészeti tár állományába. Közöttük van az a sorozat is, melyet Kertész azokról a kávéházakról, hotelszobákról, párizsi terekről készített, ahol Ady Endre gyakran tartózkodott. Kuriózumnak számítanak a Székely Aladár hagyatékából vásárolt üvegnegatívok és az aláírt pozitív kópiák, valamint Máté Olga számos fotója, többek között Kaffka Margitról és Osvát Ernőről. Letétben vannak a múzeumban Rónai Dénes üvegnegatívjai a harmincas évekből, melyeken valamennyi nyugatos költőt és írót megörökítette. A kortárs fotóművészetet többek között Vattay Elemér, Balla Demeter, Gink Károly, Kerekes Gábor és Szilágyi Lenke művei képviselik.
A relikviák között tárgyak és bútorok őrzik írók, költők, irodalmi társaságok, irodalomtörténészek emlékezetét, melyek az intézmény elődjétől, a Petőfi Társaságtól, hagyatékokból és írók családjától, magánszemélyektől, kávéházakból kerültek a kollekcióba (Madách Imre íróasztala, Kazinczy Ferenc álló órája, Kisfaludy Sándor hordozható, összecsukható íróasztala, Déry Tibor és Móricz Zsigmond teljes dolgozószoba-berendezése, illetve Ottlik Géza fotelja, valamint írószekrénye). A bizarrabb műtárgyak közé tartozik az ágy, amelyben Móricz Zsigmond meghalt, vagy Heltai Jenő tolószéke. Az apróbb relikviákból is hatalmas készlettel rendelkezik a múzeum, a füldugótól kezdve a szemüvegen, az ezüst babérkoszorún, a cigarettatartón át az asztali díszekig.
A gyűjtemény a modern és a kortárs művészet iránt érdeklődők számára is tartogat különlegességeket. Már a hatvanas években megindult, a hetvenes évektől pedig rendszeressé vált, hogy az intézmény pályázatokat ír ki főként grafikusok, alkalmanként más képzőművészek -- szobrászok, festők -- számára. Emlékezetes maradt az 1977-es nyílt Ady-pályázat, amely Ady költői világán belül semmilyen megkötést nem tartalmazott. A beérkezett pályaművekből a múzeum számos alkotást megvásárolt. Később József Attila, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Katona József életművének vizuális feldolgozására írtak ki meghívásos, illetve nyílt pályázatokat. Behatárolt témaválasztása miatt formabontó volt a Mikszáth Kálmán A pénzügyminiszter reggelije című karcolata alapján kiírt meghívásos grafikai pályázat, amelyen Gyulai Líviusz munkája aratta a legnagyobb sikert. A pályamunkákból kiállításokat rendeznek és erőforrásaik arányában vásárolnak.
A gyarapításra rendelkezésre álló keret ugyan szerény, de egy-egy konkrét mű megvásárlására az NKÖM-nél, illetve az NKA-nál pályáznak. A kollekció bővítése a folyamatos tájékozódáson, információszerzésen alapuló megfontolt választások eredménye. A Művészeti és Relikviatár munkatársai kiállítások, biennálék rendszeres látogatói, figyelemmel kísérik az árveréseket, a műtárgypiac alakulását. Korábban az intézmény gyakrabban jutott ajándékképpen hagyatékokhoz, a hetvenes évektől kezdve azonban egyre sűrűbben fordul elő, hogy írók, költők, irodalmi személyiségek hagyatékát megvásárolják. Így történt ez például Lipták György művelődéstörténész esetében is, aki óriási gyűjteményt halmozott föl kéziratokból és fényképekből. Balatonfüredi házában az ötvenes évek végétől a hetvenes évek elejéig gyakran látott vendégül írókat, köztük Illyés Gyulát, Szabó Lőrincet, Németh Lászlót, Tamási Áront, Pilinszky Jánost, Keresztury Dezsőt. Lipták életjáradék fejében engedte át a különleges anyagot. Páskándi Géza és Illés Endre hagyatékának megvásárlására a minisztérium külön keretet biztosított a múzeumnak. Szerencsés esetben a képzőművészet körébe tartozó műtárgyak is a PIM-be kerülő hagyaték részét képezik. Ma is előfordul, hogy az intézmény ajándékba kap művészeti alkotásokat, így jutott néhány, hajdan Ottlik Géza tulajdonában volt értékes kép a Művészeti tárba. Kondor Béla, Csohány Kálmán, Keserü Ilona és Major János, Maurits Ferenc alkotásai -- közel ötszáz fotóval, az író bútoraival, számos használati tárgyával, illetve hivatalos iratával együtt -- 1995-ben és 1998-ban kerültek múzeumi tulajdonba. Az Ottlik-hagyaték legszebb darabjait 1998-ban kamarakiállításon mutatták be. (Spengler Katalin)
©Spengler Katalin