partnereink
Szabó Noémi: Galérialáz – Körkép az újonnan megnyílt Belvárosi galériákról
Valószínűleg léteznek olyan művészettörténeti, történelmi és gazdasági pillanatok, amelyek arra hivatottak, hogy új galériák nyíljanak, egy időben, ugyanabban a városrészben de egymástól függetlenül. Szeptember első felétől a Király utca és környéke népesült be műkereskedőkkel, felvetve annak lehetőségét, hogy a Falk Miksa és Ráday utca után itt is kialakuljon egy, a kortárs művészetet bemutató galéria-utca.
BOULEVARD ÉS BREZSNYEV GALÉRIA
A Király utcai Boulevard és Brezsnyev Galéria létrehozója az exüzletember Victora Zsolt, akinek elsődleges célja, hogy bemutatkozási lehetőséget nyújtson a nehéz helyzetben lévő fiatal képzőművészeknek. Az önfenntartásra berendezkedett kereskedelmi galéria szakmai koncepciója igen egyszerű, bármi jöhet, ami a tulajdonosnak tetszik, egyetlen kikötése, hogy az alkotó a megfelelő művészeti tanulmányok elvégzése után hivatásszerűen foglalkozzon minőségi művészettel. A galéria két üzlethelységből áll; a kultúrbazárban, nevéhez méltóan, kisméretű és megfizethető (19 és 150 ezer forint közötti) képző és iparművészeti alkotások; festmény, szobor, rajz, grafika, fotó design, videó, bútor, kommersz tömegáru ömlesztett egyvelege található. Szeptember közepén az üzlettel szemben egy nagyobb kiállító terem nyílt, ahol a helyigényes, nagyméretű és természetesen magasabb árú alkotások, időszaki kiállítás keretében kapnak helyet (Szabó Eszter, Csató József, Babos Bertalan, Énzsöly Kinga, Király Gábor).
A bazárban megjelenő harminckét fiatal művész (a teljesség igénye nélkül: Verebics Ágnes, Fóti Lázár, György Kata, Szűcs Levente, Bene Zsuzsa, Kokesch Ádám) alkotásai a helyhiány miatt szinte élvezhetetlenül zsúfolva, mondhatni kaotikus összevisszaságban láthatóak a falakon, a földön, bárhol ahol egy tenyérnyi szabad felület van. Sok türelem és valódi elszántság kell ahhoz, hogy a mellékelt cím és árlista alapján beazonosítsuk, hogy a sorszámmal megjelölt műtárgy kinek az alkotása. A Boulevard és Brezsnyev olyan alternatív megoldást próbál megvalósítani, ami lázad a hagyományos műkereskedelmi felfogás ellen, ugyanakkor az összművészetiség trendjének megfelelően minden műfajt megpróbál egyszerre bemutatni, de vágyik arra is, hogy az ifjúság által preferált, „sohos” hangulatú találkozóhely legyen. A jellegzetes „ambiante” tehát azt a fiatal vásárlói réteget próbálja becserkészni, aki olcsón venne igényes árut.
A budapesti kulturális-művészeti élet üde színfoltja lehet a Boulevard és Brezsnyev, bízunk benne, hogy határtalan optimizmusuk képes a jövőben a szakmaisággal párosulni, ami alapvető feltétele a fennmaradásuknak…. KÉKA GALÉRIA
Teljesen más jellegű a szintén szeptemberben megnyílt KÉKA Galéria (Hevesi Sándor tér), aminek célja közelebb hozni a képzőművészetet a publikumhoz, felvállalva azt a kultúrmissziót, hogy annak a széles társadalmi rétegnek, amely ma még nem jelent meg potenciális vásárlóként a műtárgypiacon felkeltse érdeklődését a kortárs képzőművészet iránt, és formálja esztétikai ízlését. Ennek megkönnyítése érdekében az értékesítés mechanizmusa merőben új a magyarországi műkereskedelmi szemlélethez képest. A Közvetlenül Értékesítő Képzőművészek Alkotásait (KÉKA) árusító galéria csupán közvetítői szerepet kíván betölteni alkotó és vásárló között. Ebben a konstrukcióban a kiállító művészek szellemi szabadfoglalkozású személyek, akik az eladott mű árának csupán egy alacsony százalékát, mint közvetítői díjat fizetik a galériának. A műkereskedő és a művész kompromisszumkészségének köszönhetően a kiállítási árak egyértelműen a műtermi árak felé tendálnak.
Az óriási alapterületen elhelyezkedő, jó belsőépítészeti érzékkel, fakkos rendszerben kialakított pincetérben elhelyezett műtárgyak válogatója és rendezője Szeifert Judit, aki a legfőbb és elsődleges kritériumnak a művek kvalitását tartja. Ezért a jelenleg kiállító ötvennégy művészt sem stiláris, sem tematikai, sem műfaji elvárások nem kötik. A budapesti alkotók mellett nagy hangsúlyt fektet a vidéki művészek (többek között Baksai József, Szentendre, Pápai Miklós, Kóny), a fiatal tehetségek, vagy a szélesebb közönség számára kevéssé ismert alkotók (Drabik István, Lányi Adrienn) bemutatására. A művészek, illetve a szakmai és vásárló közönség találkozását és kapcsolatteremtését segítik a havi rendszerséggel megrendezésre kerülő időszaki kiállítások. Szeptemberben Vojnich Erzsébet metafizikus enteriőrjeinek, poétikus atmoszférájú kihalt tereinek érzékeny képeiből válogató tárlatot októberben a rokon szellemiségű Bikácsi Daniela, majd Krajcsovics Éva lírikus művészetének bemutatása kövei. Az elképzelések szerint az évet az Élet és Irodalom művészeinek tárlata zárja.
A letisztult és átgondolt koncepció professzionális szervezéssel párosul, bár kérdés, hogy a kifejezetten karitatív jellegű árképzésüket képesek lesznek-e megtartani pályázatokból, katalóguskiadásokból és befektetési tanácsadásból befolyt jövedelem segítségével. INDA GALÉRIA
A Király utca egyik elegáns lakásában várja az érdeklődőket az Inda Galéria, ahol a profit orienált műkereskedelmi tevékenység mellett művészeti tanácsadással, külföldi csereprogramokkal, beszélgetésekkel szeretnék a jövőben segíteni a művészek és érdeklődők közötti kapcsolat elmélyülését. A havonta változó, tematikus kiállításokon kettő-négy művész munkáiból válogat az a három kurátor (Muladi Brigitta, Parádi Judit, Rieder Gábor), akik független művészettörténészként biztosítják a tárlatok magas szakmai színvonalát. Az Inda Galéria programjából is kitűnik, hogy a piacon való megmaradásuk zálogának a hitelesség kialakítását tekintik.
Első kiállításuk Város-kép I. címmel került megrendezésre, négy művész (A. Király András, Sóváradi Valéria, Szabó Ábel és Germán György) részvételével. A városi életterünket, a kietlen lakótelepek és építkezések hangulatát más és más módon jelenítik meg, de közös bennük az erős társadalomkritika, és az ember által (el)használt és deformált környezet szomorúságának érzése. Germán György még tovább absztrahálja a lakótelepek amúgy is geometrikus homlokzatait, Szabó Ábel hiperrealizmusa pedig kíméletlenül dokumentálja az útépítések gazzal felvert világát. Sóváradi Valéria puha, lírai képein a kiürült utca, játszótér éjszakai pillanatfelvételei jelenek meg. A. Király András hatalmasra nagyított, kalligrafikus rajzai eltávolodnak a klasszikus „táblaképtől”, mivel elsődleges funkciójuk az, hogy a zárt galériatérből kilépve belvárosi tűzfalakon vagy panelházak oldalán megjelenve tegyék nyilvánossá a művészetet és emberivé a környezetet.
Fiatal, kortárs művészek kiállításai várhatóak az elkövetezendő hónapokban is: Elfelejtett emlékezet címmel Puklus Péter, Varga Melinda, Verebics Katalin, majd a Mozi-Art tárlaton Csontó Lajos, Leitner Barna, Gábor Imre művei kerülnek a termekbe. Készülnek a PLUG-ra, illetve a nyár folyamán a nemzetközi tendenciák bemutatásának jegyében sor kerül egy svéd, finn és magyar csoportos bemutatkozásra.
A Király utcai Boulevard és Brezsnyev Galéria létrehozója az exüzletember Victora Zsolt, akinek elsődleges célja, hogy bemutatkozási lehetőséget nyújtson a nehéz helyzetben lévő fiatal képzőművészeknek. Az önfenntartásra berendezkedett kereskedelmi galéria szakmai koncepciója igen egyszerű, bármi jöhet, ami a tulajdonosnak tetszik, egyetlen kikötése, hogy az alkotó a megfelelő művészeti tanulmányok elvégzése után hivatásszerűen foglalkozzon minőségi művészettel. A galéria két üzlethelységből áll; a kultúrbazárban, nevéhez méltóan, kisméretű és megfizethető (19 és 150 ezer forint közötti) képző és iparművészeti alkotások; festmény, szobor, rajz, grafika, fotó design, videó, bútor, kommersz tömegáru ömlesztett egyvelege található. Szeptember közepén az üzlettel szemben egy nagyobb kiállító terem nyílt, ahol a helyigényes, nagyméretű és természetesen magasabb árú alkotások, időszaki kiállítás keretében kapnak helyet (Szabó Eszter, Csató József, Babos Bertalan, Énzsöly Kinga, Király Gábor).
A bazárban megjelenő harminckét fiatal művész (a teljesség igénye nélkül: Verebics Ágnes, Fóti Lázár, György Kata, Szűcs Levente, Bene Zsuzsa, Kokesch Ádám) alkotásai a helyhiány miatt szinte élvezhetetlenül zsúfolva, mondhatni kaotikus összevisszaságban láthatóak a falakon, a földön, bárhol ahol egy tenyérnyi szabad felület van. Sok türelem és valódi elszántság kell ahhoz, hogy a mellékelt cím és árlista alapján beazonosítsuk, hogy a sorszámmal megjelölt műtárgy kinek az alkotása. A Boulevard és Brezsnyev olyan alternatív megoldást próbál megvalósítani, ami lázad a hagyományos műkereskedelmi felfogás ellen, ugyanakkor az összművészetiség trendjének megfelelően minden műfajt megpróbál egyszerre bemutatni, de vágyik arra is, hogy az ifjúság által preferált, „sohos” hangulatú találkozóhely legyen. A jellegzetes „ambiante” tehát azt a fiatal vásárlói réteget próbálja becserkészni, aki olcsón venne igényes árut.
A budapesti kulturális-művészeti élet üde színfoltja lehet a Boulevard és Brezsnyev, bízunk benne, hogy határtalan optimizmusuk képes a jövőben a szakmaisággal párosulni, ami alapvető feltétele a fennmaradásuknak…. KÉKA GALÉRIA
Teljesen más jellegű a szintén szeptemberben megnyílt KÉKA Galéria (Hevesi Sándor tér), aminek célja közelebb hozni a képzőművészetet a publikumhoz, felvállalva azt a kultúrmissziót, hogy annak a széles társadalmi rétegnek, amely ma még nem jelent meg potenciális vásárlóként a műtárgypiacon felkeltse érdeklődését a kortárs képzőművészet iránt, és formálja esztétikai ízlését. Ennek megkönnyítése érdekében az értékesítés mechanizmusa merőben új a magyarországi műkereskedelmi szemlélethez képest. A Közvetlenül Értékesítő Képzőművészek Alkotásait (KÉKA) árusító galéria csupán közvetítői szerepet kíván betölteni alkotó és vásárló között. Ebben a konstrukcióban a kiállító művészek szellemi szabadfoglalkozású személyek, akik az eladott mű árának csupán egy alacsony százalékát, mint közvetítői díjat fizetik a galériának. A műkereskedő és a művész kompromisszumkészségének köszönhetően a kiállítási árak egyértelműen a műtermi árak felé tendálnak.
Az óriási alapterületen elhelyezkedő, jó belsőépítészeti érzékkel, fakkos rendszerben kialakított pincetérben elhelyezett műtárgyak válogatója és rendezője Szeifert Judit, aki a legfőbb és elsődleges kritériumnak a művek kvalitását tartja. Ezért a jelenleg kiállító ötvennégy művészt sem stiláris, sem tematikai, sem műfaji elvárások nem kötik. A budapesti alkotók mellett nagy hangsúlyt fektet a vidéki művészek (többek között Baksai József, Szentendre, Pápai Miklós, Kóny), a fiatal tehetségek, vagy a szélesebb közönség számára kevéssé ismert alkotók (Drabik István, Lányi Adrienn) bemutatására. A művészek, illetve a szakmai és vásárló közönség találkozását és kapcsolatteremtését segítik a havi rendszerséggel megrendezésre kerülő időszaki kiállítások. Szeptemberben Vojnich Erzsébet metafizikus enteriőrjeinek, poétikus atmoszférájú kihalt tereinek érzékeny képeiből válogató tárlatot októberben a rokon szellemiségű Bikácsi Daniela, majd Krajcsovics Éva lírikus művészetének bemutatása kövei. Az elképzelések szerint az évet az Élet és Irodalom művészeinek tárlata zárja.
A letisztult és átgondolt koncepció professzionális szervezéssel párosul, bár kérdés, hogy a kifejezetten karitatív jellegű árképzésüket képesek lesznek-e megtartani pályázatokból, katalóguskiadásokból és befektetési tanácsadásból befolyt jövedelem segítségével. INDA GALÉRIA
A Király utca egyik elegáns lakásában várja az érdeklődőket az Inda Galéria, ahol a profit orienált műkereskedelmi tevékenység mellett művészeti tanácsadással, külföldi csereprogramokkal, beszélgetésekkel szeretnék a jövőben segíteni a művészek és érdeklődők közötti kapcsolat elmélyülését. A havonta változó, tematikus kiállításokon kettő-négy művész munkáiból válogat az a három kurátor (Muladi Brigitta, Parádi Judit, Rieder Gábor), akik független művészettörténészként biztosítják a tárlatok magas szakmai színvonalát. Az Inda Galéria programjából is kitűnik, hogy a piacon való megmaradásuk zálogának a hitelesség kialakítását tekintik.
Első kiállításuk Város-kép I. címmel került megrendezésre, négy művész (A. Király András, Sóváradi Valéria, Szabó Ábel és Germán György) részvételével. A városi életterünket, a kietlen lakótelepek és építkezések hangulatát más és más módon jelenítik meg, de közös bennük az erős társadalomkritika, és az ember által (el)használt és deformált környezet szomorúságának érzése. Germán György még tovább absztrahálja a lakótelepek amúgy is geometrikus homlokzatait, Szabó Ábel hiperrealizmusa pedig kíméletlenül dokumentálja az útépítések gazzal felvert világát. Sóváradi Valéria puha, lírai képein a kiürült utca, játszótér éjszakai pillanatfelvételei jelenek meg. A. Király András hatalmasra nagyított, kalligrafikus rajzai eltávolodnak a klasszikus „táblaképtől”, mivel elsődleges funkciójuk az, hogy a zárt galériatérből kilépve belvárosi tűzfalakon vagy panelházak oldalán megjelenve tegyék nyilvánossá a művészetet és emberivé a környezetet.
Fiatal, kortárs művészek kiállításai várhatóak az elkövetezendő hónapokban is: Elfelejtett emlékezet címmel Puklus Péter, Varga Melinda, Verebics Katalin, majd a Mozi-Art tárlaton Csontó Lajos, Leitner Barna, Gábor Imre művei kerülnek a termekbe. Készülnek a PLUG-ra, illetve a nyár folyamán a nemzetközi tendenciák bemutatásának jegyében sor kerül egy svéd, finn és magyar csoportos bemutatkozásra.
© Szabó Noémi