Artportal.hu

Március végén Párizsban tartották a Chayette & Cheval és a Cornette de Saint Cyr árverezőházak szervezésében és a román Art Promo kulturális alapítvány támogatásával az első román modern és kortárs képzőművészeti aukciót.

De hogyan kerültek a román művészek munkái Párizsba? A román kulturális minisztérium 2007-ben kérte fel a francia SYMEV-et (Syndicat national des maisons de ventes volontaires), hogy segítsen a bukaresti műkereskedelem megreformálásában. A cél az volt, hogy a szakmabeliek és a művészek a nyugati, francia rendszer megismerése révén ismerjék meg a piac működését. Romániában az éves műtárgyforgalmat abban az évben körülbelül 2 millió euróra becsülték. A fejlődés folyamatos: Mihail Bucur Papagheorghiu, az Alis árverezőház igazgatója szerint 2004 óta az évi bővülés mértéke 15--20 százalék. Hervé Chayette szerint a piac legnagyobb problémái: a szakértők és a jogszabályok hiánya, valamint a hamisítványok jelenléte. Az együttműködés keretében Bukarestben 2008 novemberében 40 román művész szereplésével rendezték meg az első kortársművészeti szalont, ígéretes eredménnyel. A román művészek munkáival egyébként a magyar közönség 2007 májusában ismerkedhetett meg a Bartók 32 galériában, ahol Bukarest--Budapest híd címmel Hunya Gábor gyűjteményéből rendeztek válogatást.

Az egynapos kiállítás, majd a rendkívül jó hangulatú árverés az elegáns Drouot-Montaigne-ben, telt ház előtt (illetve ezzel párhuzamosan a bukaresti Novotel szállodában, kivetítőkön) zajlott. A résztvevők nagyrészt Párizsban élő románok voltak, akik lelkesen követték ugyan a liciteket, de keveset vásároltak. Mivel az árverésre kínált művek a román művészet teljes képét kívánták nyújtani, a kortárs alkotók mellett XIX--XX. századi klasszikusok munkáit is indították. Az árverést igényes, ám sok helyütt félreérthető román és francia nyelvű katalógus kísérte.

A leütési listát a román művészet nagy klasszikusa, Gheorghe Petrascu 1936-os csendélete vezette: a kartonra festett olajkép -- a várt alacsonyabb értéknek megfelelő -- 56 ezer euróért kelt el. Másik csendélete 30--35 ezerért nem talált vevőre. A párizsi Julian Akadémián is tanuló művész az 1937-es párizsi világkiállításon díjat nyert, 2006-ban pedig az ő alkotásai foglalták el a Romániában legmagasabb áron értékesített festmények listájának első három helyét. A párizsi aukció második legdrágábban eladott tétele az 1964-ben született Laura Covaci 2008-ban festett nagyméretű akrilképe volt. A festmény a 10--12 ezer eurós becsült árat meghaladva egy telefonos és egy teremben tartózkodó licitáló párbajának eredményeképpen végül 13 ezres leütést produkált. Horia Bernea festő (1990 és 2000 között a román paraszti élet múzeumának igazgatója Bukarestben) két tájképét a vártnál alacsonyabb áron, de így is szép eredményt elérve 7200 és 5700 euróért adták el. Az egy ideig a nagybányai iskola köréhez tartozó Alexandru Ciucurencu 1937-es Virágok tükörrel című csendélete a vártnak megfelelően 9 ezer eurót hozott. A fiatal bukaresti médiaművészet legfontosabb képviselői közé tartozik Mona Vatamanu és Florin Tudor, akik 2000 óta dolgoznak együtt, Budapesten a Ludwig Múzeumban állítottak ki 2003-ban. Tüntetés című 2008-as akrilképük 5300 euróért kelt el. A 2004-ben Londonban elhunyt Paul Neagut gyakran a Brancusi utáni legnagyobb román művésznek nevezik. A Royal College of Artban is tanító alkotónak olyan, később híressé vált tanítványai voltak, mint Anish Kapoor vagy Antony Gormley. Három eladásra kínált műve 1100 és 2500 euró közötti árakon talált gazdára.

Az árverés anyagának legnagyobb része festmény vagy grafika volt, ez alól csak néhány tárgy képezett kivételt. Bogdan Rata két műgyanta szobra közül az egyik, a 2009-es Ecce homo című, áldó gesztusú piros talpat formázó mű 4500 eurón váltott tulajdonost. Ioana Setran négy tétellel szerepelt: a naturalisztikus porcelánbogarak 650 és 1200 euró közötti áron meglepő módon nem találtak vevőre, ahogyan Aurel Vlad vasszobrai sem. A Franciaországban is ismert és elismert Victor Brauner kartonra készült három olajképéért 15 és 45 ezer euró közti leütéseket reméltek, de végül mind visszamaradt.

Az árverésre kínált 182 műalkotásnak 835 600 euró volt a várt alacsonyabb becsértéke; végül 61 tételt értékesítettek 215 730 euró értékben. A művek majdnem teljes egésze a várt árat hozta, nagy meglepetések nem történtek, a leütések háromnegyede 5 ezer euró alatt maradt. Elmondható, hogy a kortárs művészeknek -- kevés kivétellel -- nemigen sikerült meggyőzniük és mozgósítaniuk a közönséget. Az árverés azonban mindenképpen különlegességnek számított a párizsi piacon, és nagyban hozzájárulhat a román művészek nemzetközi megismertetéséhez, műveik árfekvésének kialakításához -- ez ugyanis jelenleg még tisztázatlan. Felmerül a kérdés: vajon elérkezett-e az idő a magyar művészet, illetve műtárgyak átfogó, párizsi aukciós bemutatására? Ehhez eddigi Franciaországban tartott bemutatkozásaik -- Fauves hongrois vándorkiállítás, Nádler István, Györffy László, Kondor Béla tárlatai -- remek alapul szolgálhatnak.

M. D.