Artportal.hu

„Nem csak a sikertelenséget nem könnyű megélni, a sikert sem könnyű”

A felvételi időszakában érkeztem, ezért először ezzel kapcsolatban kérdezném. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen viszonylag kis létszámú csoportokban folyik az oktatás. A felvételiken mekkora a túljelentkezés a szakokra?

Általában többszörös, 2008-ban 7, 1-szeres, 2009-ben 8, 9-szeres volt. Ez azért érdekes, mert jelentek már meg olyan hírek, amelyek szerint a művészeti egyetemek iránti érdeklődés csökkeni látszik, ezzel szemben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen ezekkel a hírekkel ellentétes tendencia figyelhető meg.

Létezik „legnépszerűbb” szak, amelyre a legtöbben jelentkeznek?

A legnépesebb például a Festő szak, ahova nyilvánvalóan, számszerűen többen jelentkeznek, mint amennyi hely meg van hirdetve. Nagy az érdeklődés az új Képzőművészet-elmélet szak iránt és az Intermédia Tanszék irányába is. Ugyanakkor nem mondanám, hogy létezik legnépszerűbb szak, mivel a túljelentkezési mutatók szakonként közel azonosak.

A Képzőművészet-elmélet szakot milyen megfontolásból indították, mi lesz a célja ennek a képzésnek?

Egyetemünkön eddig nem létezett képzőművészet-elmélet szak, ahol kurátorokat képeztek volna, ezért szükségesnek érzetük egy ilyen hiánypótló szak indítását. A magyarországi viszonyok között a művészettörténész, a kritikus, a kurátor szerepe nagyon sokszor összemosódik, illetve nem feltétlenül szerencsés módon kombinálódik. A művészet-elmélet tanszék és a képzés létrejötte ebben a kérdésben sokat segíthet.

Az itt hallgatóknak, gyakorlati képzésben részt vevőknek milyen kiugrási lehetőségeik vannak, amelyekben az egyetem a segítségükre lehet? Például pályázatokon, művésztelepeken, kiállításokon való részvételekre gondolok.

A publikációs lehetőségeink adottak, a Barcsay-terem programja egyharmad részben mindig a hallgatói munkákat prezentálja, például a nyilvános diplomavédések vagy az év végi bemutatók idején. A Képíró utcában a Doktori Iskolásoknak van egy folyamatos bemutatkozási lehetősége, a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjében pedig van egy állandó kiállításunk. A lehetőségek adottak, a megoldandó dolog inkább az, hogy a legszínvonalasabb, kvalitásos pályázatok legyenek azok, amelyeken hallgatóink részt vesznek. Törekeszünk továbbá arra, hogy nemzetközi workshopokon is részt vehessenek.

Ahogy az a honlapunkon is látható, és figyelemmel követhető, körülbelül kéthavonta komoly rendezvényeink vannak. Ez nagyon bíztatóan hat és az életteliség látszatát keltheti, hogy már a tanuló évek alatt ilyen pályázatokon lehet részt venni, de ne feledjük el, hogy az egyetemi évek elsősorban a szakmai felkészülést kell, hogy jelentsék. A hallgatók között sokan vannak olyan helyzetben, hogy a megélhetéshez szükséges anyagi forrásokat maguknak kell megteremteniük, egyrészt tehát a pályázatokon való eredményes részvétel segítséget adhat számukra.

Emellett nagyon sokan keresnek fel minket alkalmi feladatokkal, akár tervezési, például grafikai-tervezési, illusztrációs feladatok vagy alkalmazott szobrászati, köztéri feladatokkal is, ami a restaurátor szakot érinti. Az egyetem nyitottsága miatt nagyon sokan jelentkeznek. Megkerestek minket galériák is. Ha megnézzük azt, hogy az elmúlt öt évben hány galéria nyílt Magyarországon és ezen galériák felhozatalát, akkor láthatjuk, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzettek meglehetősen nagy számban vannak jelen, érnek el eredményeket.

Kiugrási lehetőséget jelenthetnek a magánszféra – galériák, aukciós házak – felől érkező felkérések és az állami támogatások, diploma után például az ösztöndíjak, mint a Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj vagy a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj.

A nemzetközi kapcsolatok révén lényeges kiugrási lehetőségek kínálkoznak. Az oktatási rendszerből is adódóan az Erasmus-program, például egy meglehetősen kiépült és bejáratott kapcsolatrendszer. Praktikusan működik a szomszédos országokkal való együttműködés. Az elmúlt évek alatt például a prágai, a pozsonyi, zágrábi egyetemekkel eredményes kapcsolat jött létre, ami a tanárok és diákok mobilitását szintén lehetővé teszi. Nemrég akkreditálták a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemet is. Ez nagyon szerencsés pillanat, hiszen a határon túli magyar fiatalok képzéséhez is szeretnénk hozzájárulni. Részben az, hogy magyar nyelven akkreditálták a nagyváradi egyetemet, részben az, hogy a távolság sem jelent akkora gondot –

kiváló lehetőségeket teremt a mobilitásra. És természetesen távolabbra is tekintünk, alakulnak a Közel-keleti, az orosz és az Egyesült államokbeli kapcsolataink is, amik a jövő szempontjából is kulcsfontosságúak lehetnek.

Ezekkel a lehetőségekkel élnek is azok a hallgatók, akik erre szentelnek energiát, és egyeztetni tudják a céljaikkal.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem képzési rendszere mennyiben más, mint az európai iskoláké? Ha egy hallgató külföldi ösztöndíjjal olyan iskolába megy, tanulni, amellyel az egyetem kapcsolatban van, mennyiben tapasztalhat mást?

Gyakorlatilag hasonló körülményekkel fogják szembetalálni magukat – hol jobbakkal, hol rosszabbakkal. Igazából ezek a külföldi tartózkodások időtartamuknál fogva nem csak arra alkalmasak, hogy műveket hozzanak létre, hanem arra is, hogy a világlátásukat tágítsák. Ebben az esetben csak a saját megszerzett képességeikre támaszkodhatnak. Megszerezett képességeiket szembesíthetik egy olyan szituációban, ahol nem hazai pályán jelennek meg. Az ebből a szituációból való kilépés nagyon fontos, mert akkor egészen másképp néznek majd saját magukra. Külföldön csak magukra számíthatnak ezért ez egy nagyon emberpróbáló és szakmailag üdvös dolog. Mindez a művészi, az erkölcsi és a szakmai befektetés szempontjából is nagyon fontos.

Vannak olyan egyetemek, ahol viszonylag kevesebb mód adódik mesterekkel való konzultációra. Mi nem tartozunk ezek közé, hiszen bizonyos országokból érkező hallgatók rendkívül hálásak azért, hogy olyan sokat foglalkoznak velük a tanárok. Ugyanakkor az ellenkezőjére is lehet példa, hogy más egyetemeken olyan intenzív kurzusrendszer van, amihez képest a mienk lelassultnak tűnhet. Méricskélni lehet és kell is ezeket a dolgokat, és mi folyamatosan tesszük is, hiszen egy közintézménynek egyrészt kötelessége, hogy számot adjon a teljesítményéről – az akkreditáción most vagyunk túl – másrészt pedig egy nagyon eleven és folyamatosan változó világban élünk, tehát mindent meg kell tennünk az ellen, hogy leragadjunk. Az elmúlt évek számtalan változása kimutatta erényeinket és hibáinkat.

A diplomázók utóéletében tud segíteni az egyetem?

Mindenképp megpróbálunk. A pályakövetés révén figyelemmel kísérhetjük hallgatóink további aktivitását. Hála az internetnek, a kapcsolattartás megoldható, valamint a kiállító intézmények - galériák – folyamatosan informálnak minket volt hallgatóink tevékenységéről. Különböző ösztöndíjak listáin is megtalálhatók hallgatóink nevei.

Az MKE Doktori Iskolája (DLA) a továbbtanulás és továbbképzés szempontjából nagyon fontos szerepet játszik. Itt is találkozhatunk egyetemünk volt hallgatóival. Mivel a felsőoktatásban elengedhetetlen a doktori fokozat megszerzése, így a jövő tanári karának képzésének színhelye a Doktori Iskola. Az oktatás frissen tartása és aktualizálása elengedhetetlen.

Meg lehet látni a kiemelkedő tehetségeket a tanulási időszak során? Lehet-e tudni, hogy valaki a későbbiekben sikeres lesz-e vagy sem?

Jósolni nem szerencsés dolog, de természetesen van különbség a hallgatók közt. Szenzációs dolgokat lehet mondani és hivatkozni arra, hogy nálunk milyen zsenik tanulnak és ezzel fényezni az iskolát. Én a válaszadás terén nem ebbe az irányba szeretnék elmenni, hanem inkább abba, hogy a mi a mi feladatunk. A mi feladatunk az, hogy minden lehetőséget megadjunk azoknak a fiatal felnőtteknek, akik ide járnak, hogy azt a tudást, ami egy művészi pályához szükséges mind megkapják.

Az egy másik dolog, hogy egy egyéniség a tanuló évei alatt vagy után, vagy folyamatosan tudja-e a benne rejlő tehetséget kamatoztatni, az iskola feladata nem az, hogy a tanuló évek alatt előnyben részesítsen embereket a tehetségük révén, de nyilvánvalóan, pedagógiai tapasztalat szerint, különbségek vannak a hallgatói teljesítmények között. Vannak, akikben annyi tehetség és energia van, hogy a például a korábban említett pályázatokon részt vegyenek a tanulmányi munka mellett. Vannak tehetségek, és ha valaki figyelemmel kíséri a kortárs magyar művészeti életet, akkor megtalálja a választ, hiszen ha most megnevezünk két embert akkor húszat méltánytalanul nem neveznénk meg.

Hála Istennek a fiatalok tehetsége kiapadhatatlannak látszik, azonban ennek érvényesítése nagyon emberpróbáló dolog. Ahhoz hogy az ember egy egész életet ennek tudjon szentelni, egyrészt tehetségtől, intellektustól, szerencsétől, körülményektől is függ. Vannak, akik a pálya közelében maradnak és képesek eredményesen részt venni a jövő társadalmában. Nem csak a sikertelenséget nem könnyű megélni, a sikert sem könnyű. A mester centrikusnak nevezett oktatási stratégia lehetőséget ad arra, hogy a személyekre szóló konzultációk során a szakmai felkészülés mellett a szakma emberi oldalával is foglalkozzék. Ez talán okot adhat egy félreértésre, hiszen sokan egy ortodox dolognak tartják ezt a mester-tanítvány kapcsolatot. Arra gondolnak, hogy epigonképzés folyik. A keleti kultúrákban a mester nem az epigonképző, hanem az a személy, aki kapukat nyit ki, értelmezi a dolgokat, hozzásegíti az embert ahhoz, hogy megtalálja élete értelmét. Mi egy ilyen mesterképzésre gondolunk. Ez természetesen más, mint egy „trendi” szlogen, amivel mi azt hirdetnénk, hogy „mi a jövő iskolája vagyunk” – ez félre vezető lenne, hiszen ami még nem született meg, annak a tulajdonságairól nehéz beszélni, a jövő egy fehér fal, amire még nem írta fel a nevét senki sem!

Feladataink viszont kijelölik a jövő irányait.

Kötelességünk a művészet, a képzőművészet helyének, helyzetének definiálása. A téma megvitatása céljából az MTA-val karöltve egy konferenciát tartottunk „Művészet mint kutatás” címmel. Az oktatáson kívül a művészeti kutatás az egyetem egyik legfontosabb feladata közé tartozik.

Ami szintén az egyetemhez köthető, az a múlt kulturális örökségének védelme. Ehhez kapcsolódva az idén újrainduló tárgyrestaurátor képzéssel bővül a restaurátor tanszékünk tevékenysége is. Van egy olyan mondás, miszerint ha félszemmel mindig a múltba nézünk, akkor elvesztjük egyik szemünk világát. Viszont ha csak előre nézünk, akkor elvesztjük mind a kettőt. Ezt az elvet követve igyekszünk működtetni az egyetemet.

Ha jól tudom Ön is ide járt egyetemre, ha egy képzeletbeli időutazást csinálunk, akkor mikor lehetett jobb hallgatónak lenni, akkor vagy ma?

Mihez mérjem? Mondok egy-két esetet. Nagyon jó volt ide járnia X.Y.-nak 1913-ban, mert a családban működött a fűrészüzem, volt egy bérházi lakásuk Budapesten - a boldog békeidők! Csak bukott az egész, mert elvesztettük az első világháborút. Egy másik családról beszélve nagyon jó volt a húszas években, mert kiváló tanárok tanítottak, jól ment minden, csak jött a numerus clausus és a nevezett illető, az akkor kedvezőtlennek tekintett felekezeti körülmények között született. És még hosszan sorolhatnám. Leghíresebb mestereink között is kevés akad, akinek teljesen kiegyensúlyozott, vagy töretlen lett volna pályaíve. A történelem kegyetlen játékot játszott Magyarországgal.

Én 1975–1982 közt jártam a Főiskolára, a Kádár-korszak lefelé ívelő éveiben. Pozitívuma volt a rendelkezésre álló sok hely, a sok, hozzáférhető anyag, az ember életkorából fakadó szinte végtelennek tűnő szabadidő, ugyanakkor az időszak „olcsósága” kisszerű elzártsága nyomasztólag hatott.

A mai fiataloknak a miénkhez képest nagyon kitágultak a lehetőségeik, de ez ne tévesszen meg minket, hiszen sokféle, eddig ismeretlen probléma jelentkezett. Nekik sem lesz könnyű dolguk. Kívánom, hogy jó legyen, de ahhoz, hogy mindez megvalósuljon nagyon kemény munkára, felkészültségre van szükségük.

Köszönöm a beszélgetést!