partnereink
Július Gyula: Bevezető a 11. Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállításához
Amikor első alkalommal találkoztam a Corpora in Si(gh)te projekttel, pontosabban ezen szöveggyűjtemény biológus szerzője, Oborny Beáta által önkényesen és szellemesen Corporánnak elnevezett struktúra fotóival, a Comói-tó partján egy kis olasz faluban látott ház képe idéződött fel bennem. A nyarak egy részét itt töltöm, évről évre megszállottan menekülve-visszatérve e még kőkori leleménnyel épített és a hegyoldalban itt-ott elburjánzó, egymásra épülő, tuskógomba telepre emlékeztető házcsoportok közé 1. A szomszédban egy elhagyott parasztház – helyi csillámokkal teli palából hasított kövekből falazott/fedett, többszintes épület –, ahol a hegyből csordogáló csermely természetes hűtőgépként szolgál a kőbe vájt, barlangszerű alagsorban. A szinteket falakba eresztett, konzolos palalépcsők kötik össze, amelyeket lépcsőfokonként fatuskókkal támasztottak alá, nem bízva a kő amúgy kiváló törésmutatóiban.
A Corpora struktúra képeit nézegetve ez a lépcső ugrott be nekem a maga praktikus szerkezetével és túlbiztosított statikájával, tervez(het)etlen esztétikájával. Hasonló építmények – környezethez alkalmazkodó organikus struktúrák, városok, alakzatok – vizsgálatából indult a doubleNegatives Architectures csoport Bernard Rudofsky 2 tanításain alapuló építészek nélküli építészet (architecture without architects) kutatása, melynek során a központi irányítás nélkül létrejött architektúrákat tanulmányozva gondolták újra az építész/építészet és az építés viszonyát, technológiai és konceptuális értelemben egyaránt.
Mit tanulhat a digitális eszköztárral felfegyverzett építészet a kappadókiai sziklába vájt városok, egy darázsfészek, vagy akár egy hangyaboly szerkezetéből? A 11. Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában kiállított Corpora in Si(gh)te című építészeti- médiaművészeti projekt egy újfajta tervezési szemlélet lehetőségeit modellezi valós idejű beérkező információk alapján, egyedi jelölési rendszer alkalmazásával. A Corpora struktúra élő szervezetként viszonyul környezetéhez, reagál annak változásaira, így egy olyan építészet vízióját adja, mely dinamikus összhangban él saját környezetével.
Mi történik, ha a Magyar Pavilont és a Corporát két talált tárgyként egymásra helyezzük? Milyen következményei vannak e kurátori gesztusnak? Mit keres a Corpora a Magyar Pavilonban? Valóban, a Corpora projekt megszegi a nemzeti identitásokat különálló pavilonokba szervező elvet: érzékelő eszközeinket a magyar pavilon környezetében helyezzük el, együttműködésre, szenzoraink és kameráink befogadására kérve a környező pavilonokat. Így virtuálisan kiterjeszkedtünk a Giardini parkjának közterületeire is, rákérdezve a nemzeti pavilon, mint egy adott eszme reprezentációjának fenntarthatóságára. A doubleNegatives Architecture olyan – az építészet és a médiaművészet határterületén működő – nemzetközi alkotócsapat, amely japán, svájci és magyar alkotókból áll. A Corpora létrehozói Sota Ichikawa (J), Kaoru Kobata (J), Maróy Ákos (H) és Max Rheiner (CH). Sota Ichikawa építész a csoportot 1998-ban alapította. Ritkán találkoznak, az interneten keresztül cserélik ki gondolataikat, fejlesztik projektjeiket, így igazi székhelyük tulajdonképpen maga a világháló.
A kurátor szándéka szerint a Magyar Nemzeti Pavilon – Maróti Géza 1906 és 1909 között épült, majd többször átalakított szecessziós épülete – és a Corpora struktúra szimbiózisa az organikus építészet időben, hagyományban és technológiában különböző, ám szemléletben közeli értelmezési lehetőségeinek párbeszédét generálja. Képzőművészként magát a kurátori tevékenységet – amelynek lényege számomra a közvetítés, a mediátori szerep –, ebben az esetben a magyar pavilon és a Corpora egymásra montírozásaként, konceptuális alkotásként kezelem. A pavilon eredeti állapotának megfelelő metszetekre, illetve a jelen állapot adataira párhuzamosan két Corpora struktúra épül fel, így a kiállításnak helyet adó épület is több idősíkban jelenik meg a generált architektúrában.
A doubleNegatives Architecture (dNA) Corpora in Si(gh)te projektjének a velencei magyar pavilonba adaptált első európai bemutatásával az alkotók a tradi¬cionális építészeti gondolkodás átalakulására mutatnak rá. Építészet, design, médiaművészet közeledésének vagyunk tanúi. A környezettel interaktív módon beszélgető, az emberi igények változásait követő, organikusan viselkedő épületek megalkotásának irányába léptünk el, amelynek során a feladat- és munkamegosztásból adódó szekularizált nézőpontokat holisztikus szemléletmód váltja fel. Ez a digitális teret természetesként, a környezet részeként fogja fel. Legyen ez a kiindulási pontja annak a diskurzusnak, amely a 11. Velencei Biennále alapgondolatához kapcsolódik, és nem csak az építészet szűken vett territóriumait érinti.
E szöveggyűjtemény is reprezentálja azokat az irányokat, illetve mezsgyéket, amelyek összeéréséhez és az együttgondolkodáshoz a Corpora projekt szolgál ürügyül. Ez is tükrözi a dNA alkotói módszerét, amely a különféle szakágak művelőinek együttműködése során, a szerzőiség, illetve a műfajiság kérdését a kooperációban oldja fel 3. A biológiai aspektus magától értetődő. A generatív építészet praxisát folytató tervező/programozó filozófiai, etikai és esztétikai problémák seregével találkozik. Negligálhatja azokat, ám a felelősség az övé, még ha csak file-okat épít is. Olyan science-fiction utópiák, cyberpunk víziók sorjáznak számítógép segítségével tervezett könyvespolcainkon 4, amelyek az építészeti gondolkodásra is jelentős hatást gyakoroltak. Okos házak, kedvünkre változó terek, átalakuló épületek és tárgyak, wetware, folyékony építészet, nanorobotok, a bio-kibernetikus reprodukció és a transzarchitektúra fogalmai és gyakorlata, melyek olyan gondolkodókhoz és művészekhez kapcsolódnak, mint Rudi Rucker, William Gibson, William J. Mitchell, Neil Spiller, Marcos Novak, Toyo Ito, Frey Otto, és folytatható a sor. De éppenséggel » Kapitány András 5 parazita építészete-képzőművészete, » Csörgő Attila Buckminster Fuller 6 ihlette szobrászati-geometriai térkísérletei, » Erdély Dániel 7 Spidron-világmodellező rendszere – melyek mindegyike, bár más-más aspektusból – a Corpora szellemiségével is rokonítható.
“Létezik-e egy anyagában folyékony építészet, mely nem a stabilitás, hanem a változás szerint alakul, és így együtt él a valóság folyékony és változékony természetével? Elképzelhető-e egy olyan építészet, amely inkább időbeli, mint térbeli? Egy építészet, melynek célja nem a térben való elterjeszkedés, hanem a mozgás és az időtartam szerinti rendeződés lenne.” – idézi Ignasi de Solŕ-Morales-t Ezredvégi építészet c. írásában Moscu Katalin 8, majd így folytatja írását: “A valóságban ez még csak elképzelés, a virtuális térben ellenben semmi akadálya egy ilyen építészet megvalósulásának, ami már meg is történt. Pontosan ezt teszi Marcos Novak vagy Ben van Berkel: a használó változó igényei és a környezet hatására folyamatosan átalakuló házakat terveznek.” Tegyük hozzá: a térpercepció új minőségét megteremtő Super eye rendszer révén az építészetet a térfelmérés gyakorlatának definiáló Corpora in Si(gh)te projekt is ebbe az irányba mutat.
“A folyékony építészet olyan építészet, melynek formája függ a használó érdekeitől: kitárul, hogy befogadjon, és körénk zárul, hogy megvédjen minket; ajtók és előcsarnokok nélküli építészet, ahol a következő szoba mindig ott van, ahol szükségünk van rá, és olyan, amilyenre épp szükségünk van.” – írja Novak. 9
Hol vannak itt Vitruvius alapelvei, az utilitas, firmitas et venustas? A virtuális materializálódik, a matéria virtualizálódik, ahogy Neil Spiller cyber-alkímista építészeti víziója szerint a rögzített tárgyiasságot feloldó mindenható átalakíthatóság, a transzformálhatóság kora jön el, ahol a környezet, és viszonyunk a környezethez is viszonylagossá válik. Az épületre mi magunk is hatással vagyunk, ahogyan az intelligens, transzaktív épület is javaslatokat tesz és vitatkozik velünk. Felmerül a kérdés, hogy valójában=virtuálisan az épületben lakunk, vagy az lakik mi bennünk? De a sci-fikből előmászó lények felidézése helyett állítsuk meg a Corpora programot egy kiválasztott pillanatban, és adjunk olyan kódot az algoritmusnak, mely egy meghatározott térrészletet tölt ki. A generált struktúra vízszinteshez közeli elemeit kissé korrigáljuk, majd egy ügyes hegesztővel legyártatva egy könyvespolcnak is alkalmas tárgyat nyerhetünk. Ilyen a doubleNegatives Architecture “Algoritmikus fal”-a a Tama Művészeti Egyetemen 10. A Corpora struktúra egy megállított, praktikusan módosított és felhasznált pillanata. Hasznos, tartós és szép, mint a kedvenc lépcsőm Pianello del Larióban, a Comói-tó melletti kőházban.
A projekt weboldala: www.corpora.hu Jegyzetek:
1 “Egy jó adag irónia van abban, hogy a városlakó – fizikai és szellemi hanyatlását megakadályozandó – rendszeresen ott hagyja rafináltan felszerelt otthonát, hogy abban keressen felüdülést, amit primitív környezetnek tart; egy kunyhóban, egy sátorban, vagy ha valamivel nyitottabb a világra, egy halász- vagy hegyi faluban külföldön. A technikai komfort iránti vágy ellenére az ellazulás lehetősége épp annak hiányától függ.” In: Rudofsky, Bernard: Architecture without Architects: A Short Introduction to Non-pedigreed Architecture, 1964, Academy Editions, London. Forrás: www.filozofia.bme.hu/~kerekgyarto/A%20modern%20ut%E1n07/ Rudofsky07.doc
2 A dNA csoport japán alapítású. Rudofsky nemcsak az előbbi hivatkozásban idézett könyve és hasonló című, 11 évig utazó és több mint 80 városban (elsőként a New York-i MoMA- ban 1964-ben) bemutatott kiállítása révén hatást gyakorolt az építészekre Japánban is (és nem utolsó sorban a japán kultúra Rudofskyra). Bernard Rudofsky 1958 és 60 között a Waseda Egyetemen tanított Tokióban. Tanításai reneszánszukat élik, a “Lessons from Bernard Rudofsky” c. utazó kiállítás a Bécsi Architekturzentrum-ban (2007. március 8. – május 28.), a montreali Canadian Centre of Architecture-ben (2007. július 4. – szeptember 30.) és a Los Angeles-i Getty Múzeumban volt látható (2008. március 11. – június 8.).
3 “…az építészeti valós interakciók lehetőségének megteremtői vélhetőleg nem építészek lesznek (…) az építészetben működő új generáció a vírus- és parazita építészetben valamint a memezis létben nem talál semmi kivetni valót, éppen ellenkezőleg, csak eljárásnak tekinti ezeket, melyek segítségével mindinkább saját arculatára formálhatja környezetét. (…) A valóságos interakció létrejöttéhez szinte minden adva van, illetve pontosan az hiányzik, ami a mai építész tervezőkből, ingatlanberuházókból is hiányzik. Hitem szerint ezt a tudást az építészeten kívüli entellektüelek hamarabb fogják megszerezni (…)” Rajk László: A tömegtermelés és az úri szabó. In: c:/kapi8/building as sculpture…, Kapitány András kiállítási katalógusa 2006, 8. o., SR Design Studio Bt. kiadása
4 “…az irodalomban (…) egyre inkább elmosódtak az elit, az egyetemi irodalom és a populáris zsáner (köztük a sci-fi) határai. (…) A wetware-ben egyesül a klasszikus science fiction és a klasszikus kognitív tudomány kritikája.” In: Hornyik Sándor: Nedves anyag. Balkon 2007 – 9. 28.
5 Kapitány munkái kapcsán Kollár József Castellt idéző katalógusszövege akár a Corpora projektre is illik: “ a zárt és nyitott, rész és egész viszonya relatív, az állandóság csupán pillanatnyi, a változás, a mulandóság, a be nem fejezettség tapasztalata dominál a változatlansággal, az organikus egésszel, a merev kategóriákba zárt realitással szemben.. A mű léte jól megragadható a “holon” kifejezés révén. (…) A szó egy olyan egészet jelöl, mely egyrészt részekre osztható, másrészt maga is egy nagyobb egész része. Az efféle rendszerekben a rész és egész világosan elkülöníthető egymástól, de nem abszolút értelemben. Az egész mindig egy nagyobb teljesség része, míg a rész egy kisebb egésze. A holonok két alaptulajdonsággal jellemezhetők: az önállóságra való törekvéssel és az együttműködésre való hajlandósággal. Ha az önálló feladatmegoldás során kooperálniuk kell, akkor nagyon hatékonyan képesek rá, miközben továbbra is autonóm döntéshozatalra alkalmas rendszerek maradnak.” Kollár József: Az áramlások terei. In: c:/kapi8/building as sculpture…, Kapitány András kiállítási katalógusa 2006, 8. o., SR Design Studio Bt. kiadása.
6 Már közhely Fuller legtöbbet idézett mondata: “You never change things by fighting the existing reality. To change something, build a new model that makes the existing model obsolete.”
7 Erdély így nyilatkozik egy helyen: “Ami legjobban izgat, az Platón híres leírása, kozmoszmodellje a Timaiosz című könyvében. Ott háromszögekből csinál egy világmodellt, ami mozog. Nagyon pontosan, több mint száz oldalon leírja, hogy mire gondol, de még soha senki nem tudta lemodellezni. Erre vágyom, hogy ezt meg tudjam fejteni, meg tudjam csinálni." Forrás: http://index.hu/ tudomany/spidron5030/ Említsük meg a Spidron csapatban is dolgozó holland Rinus Roelofs-ot, aki a generatív modellezés egyik jelentős alakja.
8 Forrás: http://arch.et.bme.hu/doc/moscu.doc
9 Novak, Marcos: Trans Terra Form: Liquid Architectures And The Loss of Inscription, forrás: http://www.krcf.org/krcfhome/ PRINT/nonlocated/nlonline/nonMarcos.html
10 Tama Art University Tokyo; Department of Information Design, B-LAB Stúdió, készült 2007-ben.
A Corpora struktúra képeit nézegetve ez a lépcső ugrott be nekem a maga praktikus szerkezetével és túlbiztosított statikájával, tervez(het)etlen esztétikájával. Hasonló építmények – környezethez alkalmazkodó organikus struktúrák, városok, alakzatok – vizsgálatából indult a doubleNegatives Architectures csoport Bernard Rudofsky 2 tanításain alapuló építészek nélküli építészet (architecture without architects) kutatása, melynek során a központi irányítás nélkül létrejött architektúrákat tanulmányozva gondolták újra az építész/építészet és az építés viszonyát, technológiai és konceptuális értelemben egyaránt.
Mit tanulhat a digitális eszköztárral felfegyverzett építészet a kappadókiai sziklába vájt városok, egy darázsfészek, vagy akár egy hangyaboly szerkezetéből? A 11. Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában kiállított Corpora in Si(gh)te című építészeti- médiaművészeti projekt egy újfajta tervezési szemlélet lehetőségeit modellezi valós idejű beérkező információk alapján, egyedi jelölési rendszer alkalmazásával. A Corpora struktúra élő szervezetként viszonyul környezetéhez, reagál annak változásaira, így egy olyan építészet vízióját adja, mely dinamikus összhangban él saját környezetével.
Mi történik, ha a Magyar Pavilont és a Corporát két talált tárgyként egymásra helyezzük? Milyen következményei vannak e kurátori gesztusnak? Mit keres a Corpora a Magyar Pavilonban? Valóban, a Corpora projekt megszegi a nemzeti identitásokat különálló pavilonokba szervező elvet: érzékelő eszközeinket a magyar pavilon környezetében helyezzük el, együttműködésre, szenzoraink és kameráink befogadására kérve a környező pavilonokat. Így virtuálisan kiterjeszkedtünk a Giardini parkjának közterületeire is, rákérdezve a nemzeti pavilon, mint egy adott eszme reprezentációjának fenntarthatóságára. A doubleNegatives Architecture olyan – az építészet és a médiaművészet határterületén működő – nemzetközi alkotócsapat, amely japán, svájci és magyar alkotókból áll. A Corpora létrehozói Sota Ichikawa (J), Kaoru Kobata (J), Maróy Ákos (H) és Max Rheiner (CH). Sota Ichikawa építész a csoportot 1998-ban alapította. Ritkán találkoznak, az interneten keresztül cserélik ki gondolataikat, fejlesztik projektjeiket, így igazi székhelyük tulajdonképpen maga a világháló.
A kurátor szándéka szerint a Magyar Nemzeti Pavilon – Maróti Géza 1906 és 1909 között épült, majd többször átalakított szecessziós épülete – és a Corpora struktúra szimbiózisa az organikus építészet időben, hagyományban és technológiában különböző, ám szemléletben közeli értelmezési lehetőségeinek párbeszédét generálja. Képzőművészként magát a kurátori tevékenységet – amelynek lényege számomra a közvetítés, a mediátori szerep –, ebben az esetben a magyar pavilon és a Corpora egymásra montírozásaként, konceptuális alkotásként kezelem. A pavilon eredeti állapotának megfelelő metszetekre, illetve a jelen állapot adataira párhuzamosan két Corpora struktúra épül fel, így a kiállításnak helyet adó épület is több idősíkban jelenik meg a generált architektúrában.
A doubleNegatives Architecture (dNA) Corpora in Si(gh)te projektjének a velencei magyar pavilonba adaptált első európai bemutatásával az alkotók a tradi¬cionális építészeti gondolkodás átalakulására mutatnak rá. Építészet, design, médiaművészet közeledésének vagyunk tanúi. A környezettel interaktív módon beszélgető, az emberi igények változásait követő, organikusan viselkedő épületek megalkotásának irányába léptünk el, amelynek során a feladat- és munkamegosztásból adódó szekularizált nézőpontokat holisztikus szemléletmód váltja fel. Ez a digitális teret természetesként, a környezet részeként fogja fel. Legyen ez a kiindulási pontja annak a diskurzusnak, amely a 11. Velencei Biennále alapgondolatához kapcsolódik, és nem csak az építészet szűken vett territóriumait érinti.
E szöveggyűjtemény is reprezentálja azokat az irányokat, illetve mezsgyéket, amelyek összeéréséhez és az együttgondolkodáshoz a Corpora projekt szolgál ürügyül. Ez is tükrözi a dNA alkotói módszerét, amely a különféle szakágak művelőinek együttműködése során, a szerzőiség, illetve a műfajiság kérdését a kooperációban oldja fel 3. A biológiai aspektus magától értetődő. A generatív építészet praxisát folytató tervező/programozó filozófiai, etikai és esztétikai problémák seregével találkozik. Negligálhatja azokat, ám a felelősség az övé, még ha csak file-okat épít is. Olyan science-fiction utópiák, cyberpunk víziók sorjáznak számítógép segítségével tervezett könyvespolcainkon 4, amelyek az építészeti gondolkodásra is jelentős hatást gyakoroltak. Okos házak, kedvünkre változó terek, átalakuló épületek és tárgyak, wetware, folyékony építészet, nanorobotok, a bio-kibernetikus reprodukció és a transzarchitektúra fogalmai és gyakorlata, melyek olyan gondolkodókhoz és művészekhez kapcsolódnak, mint Rudi Rucker, William Gibson, William J. Mitchell, Neil Spiller, Marcos Novak, Toyo Ito, Frey Otto, és folytatható a sor. De éppenséggel » Kapitány András 5 parazita építészete-képzőművészete, » Csörgő Attila Buckminster Fuller 6 ihlette szobrászati-geometriai térkísérletei, » Erdély Dániel 7 Spidron-világmodellező rendszere – melyek mindegyike, bár más-más aspektusból – a Corpora szellemiségével is rokonítható.
“Létezik-e egy anyagában folyékony építészet, mely nem a stabilitás, hanem a változás szerint alakul, és így együtt él a valóság folyékony és változékony természetével? Elképzelhető-e egy olyan építészet, amely inkább időbeli, mint térbeli? Egy építészet, melynek célja nem a térben való elterjeszkedés, hanem a mozgás és az időtartam szerinti rendeződés lenne.” – idézi Ignasi de Solŕ-Morales-t Ezredvégi építészet c. írásában Moscu Katalin 8, majd így folytatja írását: “A valóságban ez még csak elképzelés, a virtuális térben ellenben semmi akadálya egy ilyen építészet megvalósulásának, ami már meg is történt. Pontosan ezt teszi Marcos Novak vagy Ben van Berkel: a használó változó igényei és a környezet hatására folyamatosan átalakuló házakat terveznek.” Tegyük hozzá: a térpercepció új minőségét megteremtő Super eye rendszer révén az építészetet a térfelmérés gyakorlatának definiáló Corpora in Si(gh)te projekt is ebbe az irányba mutat.
“A folyékony építészet olyan építészet, melynek formája függ a használó érdekeitől: kitárul, hogy befogadjon, és körénk zárul, hogy megvédjen minket; ajtók és előcsarnokok nélküli építészet, ahol a következő szoba mindig ott van, ahol szükségünk van rá, és olyan, amilyenre épp szükségünk van.” – írja Novak. 9
Hol vannak itt Vitruvius alapelvei, az utilitas, firmitas et venustas? A virtuális materializálódik, a matéria virtualizálódik, ahogy Neil Spiller cyber-alkímista építészeti víziója szerint a rögzített tárgyiasságot feloldó mindenható átalakíthatóság, a transzformálhatóság kora jön el, ahol a környezet, és viszonyunk a környezethez is viszonylagossá válik. Az épületre mi magunk is hatással vagyunk, ahogyan az intelligens, transzaktív épület is javaslatokat tesz és vitatkozik velünk. Felmerül a kérdés, hogy valójában=virtuálisan az épületben lakunk, vagy az lakik mi bennünk? De a sci-fikből előmászó lények felidézése helyett állítsuk meg a Corpora programot egy kiválasztott pillanatban, és adjunk olyan kódot az algoritmusnak, mely egy meghatározott térrészletet tölt ki. A generált struktúra vízszinteshez közeli elemeit kissé korrigáljuk, majd egy ügyes hegesztővel legyártatva egy könyvespolcnak is alkalmas tárgyat nyerhetünk. Ilyen a doubleNegatives Architecture “Algoritmikus fal”-a a Tama Művészeti Egyetemen 10. A Corpora struktúra egy megállított, praktikusan módosított és felhasznált pillanata. Hasznos, tartós és szép, mint a kedvenc lépcsőm Pianello del Larióban, a Comói-tó melletti kőházban.
A projekt weboldala: www.corpora.hu Jegyzetek:
1 “Egy jó adag irónia van abban, hogy a városlakó – fizikai és szellemi hanyatlását megakadályozandó – rendszeresen ott hagyja rafináltan felszerelt otthonát, hogy abban keressen felüdülést, amit primitív környezetnek tart; egy kunyhóban, egy sátorban, vagy ha valamivel nyitottabb a világra, egy halász- vagy hegyi faluban külföldön. A technikai komfort iránti vágy ellenére az ellazulás lehetősége épp annak hiányától függ.” In: Rudofsky, Bernard: Architecture without Architects: A Short Introduction to Non-pedigreed Architecture, 1964, Academy Editions, London. Forrás: www.filozofia.bme.hu/~kerekgyarto/A%20modern%20ut%E1n07/ Rudofsky07.doc
2 A dNA csoport japán alapítású. Rudofsky nemcsak az előbbi hivatkozásban idézett könyve és hasonló című, 11 évig utazó és több mint 80 városban (elsőként a New York-i MoMA- ban 1964-ben) bemutatott kiállítása révén hatást gyakorolt az építészekre Japánban is (és nem utolsó sorban a japán kultúra Rudofskyra). Bernard Rudofsky 1958 és 60 között a Waseda Egyetemen tanított Tokióban. Tanításai reneszánszukat élik, a “Lessons from Bernard Rudofsky” c. utazó kiállítás a Bécsi Architekturzentrum-ban (2007. március 8. – május 28.), a montreali Canadian Centre of Architecture-ben (2007. július 4. – szeptember 30.) és a Los Angeles-i Getty Múzeumban volt látható (2008. március 11. – június 8.).
3 “…az építészeti valós interakciók lehetőségének megteremtői vélhetőleg nem építészek lesznek (…) az építészetben működő új generáció a vírus- és parazita építészetben valamint a memezis létben nem talál semmi kivetni valót, éppen ellenkezőleg, csak eljárásnak tekinti ezeket, melyek segítségével mindinkább saját arculatára formálhatja környezetét. (…) A valóságos interakció létrejöttéhez szinte minden adva van, illetve pontosan az hiányzik, ami a mai építész tervezőkből, ingatlanberuházókból is hiányzik. Hitem szerint ezt a tudást az építészeten kívüli entellektüelek hamarabb fogják megszerezni (…)” Rajk László: A tömegtermelés és az úri szabó. In: c:/kapi8/building as sculpture…, Kapitány András kiállítási katalógusa 2006, 8. o., SR Design Studio Bt. kiadása
4 “…az irodalomban (…) egyre inkább elmosódtak az elit, az egyetemi irodalom és a populáris zsáner (köztük a sci-fi) határai. (…) A wetware-ben egyesül a klasszikus science fiction és a klasszikus kognitív tudomány kritikája.” In: Hornyik Sándor: Nedves anyag. Balkon 2007 – 9. 28.
5 Kapitány munkái kapcsán Kollár József Castellt idéző katalógusszövege akár a Corpora projektre is illik: “ a zárt és nyitott, rész és egész viszonya relatív, az állandóság csupán pillanatnyi, a változás, a mulandóság, a be nem fejezettség tapasztalata dominál a változatlansággal, az organikus egésszel, a merev kategóriákba zárt realitással szemben.. A mű léte jól megragadható a “holon” kifejezés révén. (…) A szó egy olyan egészet jelöl, mely egyrészt részekre osztható, másrészt maga is egy nagyobb egész része. Az efféle rendszerekben a rész és egész világosan elkülöníthető egymástól, de nem abszolút értelemben. Az egész mindig egy nagyobb teljesség része, míg a rész egy kisebb egésze. A holonok két alaptulajdonsággal jellemezhetők: az önállóságra való törekvéssel és az együttműködésre való hajlandósággal. Ha az önálló feladatmegoldás során kooperálniuk kell, akkor nagyon hatékonyan képesek rá, miközben továbbra is autonóm döntéshozatalra alkalmas rendszerek maradnak.” Kollár József: Az áramlások terei. In: c:/kapi8/building as sculpture…, Kapitány András kiállítási katalógusa 2006, 8. o., SR Design Studio Bt. kiadása.
6 Már közhely Fuller legtöbbet idézett mondata: “You never change things by fighting the existing reality. To change something, build a new model that makes the existing model obsolete.”
7 Erdély így nyilatkozik egy helyen: “Ami legjobban izgat, az Platón híres leírása, kozmoszmodellje a Timaiosz című könyvében. Ott háromszögekből csinál egy világmodellt, ami mozog. Nagyon pontosan, több mint száz oldalon leírja, hogy mire gondol, de még soha senki nem tudta lemodellezni. Erre vágyom, hogy ezt meg tudjam fejteni, meg tudjam csinálni." Forrás: http://index.hu/ tudomany/spidron5030/ Említsük meg a Spidron csapatban is dolgozó holland Rinus Roelofs-ot, aki a generatív modellezés egyik jelentős alakja.
8 Forrás: http://arch.et.bme.hu/doc/moscu.doc
9 Novak, Marcos: Trans Terra Form: Liquid Architectures And The Loss of Inscription, forrás: http://www.krcf.org/krcfhome/ PRINT/nonlocated/nlonline/nonMarcos.html
10 Tama Art University Tokyo; Department of Information Design, B-LAB Stúdió, készült 2007-ben.
© Július Gyula