Artportal.hu

2005 augusztus 21-én, 71 éves korában meghalt Robert (Bob) Moog, aki a szintetizátor feltalálójaként vált ismertté. A szintetizátor megjelenése és tömeges elterjedése eddig elképzelhetetlen, új dimenziókat nyitott a zeneművészetben, és alapvető változásokra kényszerítette a zeneipart. Ma már gyakorlatilag bármilyen hangszer hangját elő lehet állítani – szintetizálni – elektronikus úton. A szintetizált hang olyan tökéletes mása az eredetinek, hogy a nagy amerikai zenés színházak muzsikusai, zenekarai szerződésben rögzítik, hogy a színház nem használhat szintetizátort az előadások során. Szintetizátorral ugyanis könnyűszerrel előállítható egy teljes szinfonikus zenekar minden hangszerének hangja, és ezek a szintetikus hangok olyan tökéletesen programozhatók, hogy még a gyakorlott fül sem képes megkülönböztetni az elektronikus úton előállított zeneművet az élő zenészek által, valódi hangszerekkel játszott változattól. Készítenek olyan elektronikus zongorákat, vonós, fúvós és ütős hangszereket, amelyek, a szintetizátor-technika segítségével, az adott hangszer bármelyik kiválasztott virtuózának intonálásával, játéktechnikájával szólalnak meg. Létező hangszerek hangjának, hangszínének tökéletes reprodukciója mellett a szintetizátor vadonatúj hangok, hangzások előállítására is alkalmas. Léteznek beszéd-szintetizátorok is, amelyek segítségével számítógépünk bármilyen nyelven, bármilyen akcentussal, individuálisan programozható férfi, női, vagy gyermekhangon képes beszélni, suttogni, kiabálni, akár énekelni is. Elterjedtek a kép-szintetizátorok, amelyek segítségével, a hangokhoz hasonló módon képeket lehet előállítani: valósághű tájképeket, architectúrát, csendéleteket, arcképeket, embereket, állatokat, akár mozgásban és három dimenzióban is. Lehetetlen, és felesleges a szintetizátor hatását a művészetre, az emberi kommunikációra szavakkal leírni. Mi, és a következő generációk biztosan együtt fogunk élni vele. Bob Moog gyermekkorában ismerte meg a theremint, a világ első térvezérlésű elektronikus hangszerét, amelyet az 1930-as években, a feltalálótól vásárolt licence alapján, az RCA gyártott és forgalmazott Amerikában. A hangszert Lev Szergejevics Tyermen (nevét később Leon Thereminre változtatta) orosz tudós találta fel, 1920-ban. Az akkor újonnan felfedezett elektroncsövekkel oszcillátorokat épített, ezek állították elő a hangszer hangját. A hang erejét és magasságát az oszcillátorokat tápláló elektromos áram feszültségének változtatásával kontrollálta. A feszültség változtatását nem gombok, vagy kapcsolók segítségével oldotta meg, hanem a hangszer körül kialakuló elektromágneses erőtér manipulációjával. A theremint nem kell megérinteni ahhoz, hogy megszólaljon. A thereminjátékos a készülék dobozából kiálló két antenna felé közelítve, vagy távolítva kezeit szabályozza a hang erejét és magasságát. A baloldali antennához közeledő, vagy távolodó kéz a hangerőt, a jobboldali antenna erőterében mozgó kéz a hang magasságát szabályozza. Az eredeti theremin hangja az emberi énekhang és a vonóval játszott fűrész hangjának ötvözete. Professzor Theremin 1921-ben, a Moszkvában megrendezett Nyolcadik Összoroszországi Mérnök Kongresszuson mutatta be először találmányát a nagyközönségnek. A tudós nemcsak fizikus, de képzett csellóművész is volt. Prezentációját a készülék működési elvének ismertetésével kezdte, majd klasszikus orosz zeneszerzők műveinek theremin-átíratait játszotta hangszerén. A bemutató óriási sikert aratott. A hallgatóságot valósággal mesmerizálta a soha nem hallott hang, és a thereminjáték balett-mágiája: ezt a hangszert nem kell megérinteni ahhoz, hogy megszólaljon. A kongresszuson jelen volt Lenin is, aki nagy tetszéssel fogadta Professzor Theremin bemutatóját. Felment a színpadra és megkérte a tudóst, engedje meg, hogy játszon a thereminen, amelyet a tudós akkor még éter-hárfának nevezett. A korabeli tudósítások szerint, rövid gyakorlás után Lenin, kezeit az elektronikus hangszer erőterében mozgatva, hibátlanul eljátszotta Glinka Pacsirtáját. Lenin abban az időben hirdette meg Oroszország villamosításának programját. Kommunizmus = Szovjet hatalom + Elektromosság –  volt a kampány jelmondata. Professzor Theremin hangszerét, más, hasonló technikai csodákkal együtt felhasználta a villamosítási program propagálására. Hatszáz theremint építtetett, amelyekkel ismert zeneművészek járták az országot, hogy meggyőzzék a minden újtól babonás félelemmel irtózó lakosságot az elektromosság hasznáról. Elképzelések születtek az orosz határ védelmére telepítendő thereminek tízezreiről is. A tudós sajátkészítésű thereminnel ajándékozta meg az orosz vezért, aki beszédeihez talált ihletet a thereminjátékban. A professzor az orosz titkosszolgálat alkalmazásába lépett. Mozgásérzékelőket, lehallgatóberendezéseket, távközlési eszközöket fejlesztett ki, közöttük, 1924-ben az első televíziót. Találmányainak prototípusait, tervrajzait az orosz, később szovjet, majd újra orosz titkosszolgálat a legutóbbi évekig rejtegette a nyilvánosság elől. Professzor Theremin, akit akkor még Lev Szergejevics Tyermen-ként ismertek, országos  koncertkörúton mutatta be az általa felfedezett, futurisztikus új hangszert Oroszország művészet- és technikakedvelő közönségének. Ravel, Debussy, Rahmaninov és Csajkovszkíj műveinek theremin-átíratait játszotta, szimfonikus zenekari kísérettel. A közönség lelkesen fogadta az új, túlvilági szépségű hangzást. Több orosz zeneszerző írt műveket thereminre, amely az új idők, a modernizmus korának egyik első szimbólumává vált. 1927-ben, orosz titkosszolgálati megbízásból és támogatással, nevét Leon Thereminre változtatva a tudós európai koncertkörútra indult, amelynek célja a szovjet kultúra és művészetek magasabbrendűségének propagálása volt. A hangszert bemutató koncertjeit óriási siker fogadta Olaszország, Ausztria, Németország, Franciaország legnagyobb koncert-termeiben és operaházaiban. A párizsi Opera történetében először állóhelyeket adtak el a páholyokba és az épületet rendőrkordonnal kellett körülvenni, hogy megvédjék a theremin iránt érdeklődők ostromától. A theremin és feltalálójának híre átjutott az óceánon. A koncert után Professzor Theremin meghívást kapott Amerikába. A Queen Mary óceánjárón utazott New York-ba. A hajó kapitányának felkérésére a hajó báltermében rögtönzött koncerten bemutatta a theremint az utasoknak. A Professzor New York-ba érkezésének hatalmas sajtóviszhangja volt. A „Vörös tudós” érkezéséről beszámolt valamennyi rádióállomás és filmhíradó, az újságok első oldalukon tudósítottak az eseményről. Leon Theremin a High Society, Amerika arisztokráciájának kedvence lett. Albert Einstein, Arturo Toscaníni, Charlie Chaplin, Leopold Stockowski és a később amerikai elnökké választott Dwight Eisenhower lettek legközelebbi barátai. Új barátairól és az amerikai tudomány legújabb vívmányairól a Professzor rendszeresen jelentéseket küldött orosz titkosszolgálati megbízóinak. Professzor Theremin Clara Rockmore meghívására érkezett Amerikába. Az orosz származású, Szentpéterváron született hegedűművésznő a bolsevik forradalom után néhány évvel, családjával emigrált Amerikába. Clara, a szentpétervári konzervatórium növendékeként látta Professzor Theremin egyik koncertjét. Elbűvölte a mágikus hangszer hangja és a  tudós egyénisége. Amikor értesült párizsi koncertjéről, francia barátai segítségével kinyomozta szállodai címét és levelet küldött neki. Meghívta Theremint Amerikába és vállalta amerikai koncertkörútja megszervezését. A levélhez 12 koncertre szóló szerződést, elsőosztályú hajójegyet, és egy húszezer dollárt érő csekket mellékelt. Clara Rockmore kezeit betegség támadta meg, fel kellett adnia hegedűművészi karrierjét. Úgy gondolta, hogy Professzor Theremin találmánya segítségével újra zenélhet, hiszen a theremint nem kell megérinteni ahhoz, hogy megszólaljon. Megkérte a tudóst, hogy építsen számára egy theremint és tanítsa meg használatára. Clara családja és amerikai férje révén hatalmas vagyonnal rendelkezett, így nem okozott számára nehézséget az orosz tudós támogatása. Lakást, és a legkorszerűbb technikával, saját színpaddal, előadóteremmel berendezett stúdiót vásárolt neki, Manhattan szivében. Szimfónikus zenekart, karmestert szerződtetett és bankszámlát nyitott a professzornak, alkatrész-vásárlási célokra. Thereminje elkészülte után néhány hónappal Clara Rockmore már ugyanolyan biztosan játszott az elektronikus hangszeren, mint korábban a hegedűjén. Ő lett Professzor Theremin amerikai koncert-körútjának ünnepelt szólistája. Ma minden idők legnagyobb theremin-virtuózaként emlékeznek rá. Az egzotikus szépségű, theremin-játékával a lélek legrejtettebb mélységeit felkavaró nő a sajtófotósok kedvencévé vált. Portréját Frida Kahlo, Diego Rivera muralista, ma férjénél is elementárisabb tehetségűként elismert, felesége festette meg, amikor Clara, Professzor Theremin társaságában meglátogatta mexikói házukat. A háznak Clara Rockmore-on és Leon Theremin-en kívül egy harmadik híres, orosz vendége is volt: Leon Trockíj, az orosz forradalom száműzött alvezére. Professzor Theremin részletes jelentést írt a látogatásról az orosz titkosszolgálatnak. Néhány hónappal később Trockíjt jégcsákánnyal megölték a mexikói házban. Gyilkosa Sztálin személyes parancsára cselekedett. A szenzációs sikerű koncert-körút után Professzor Theremin újabb találmányok kifejlesztésén kezdett el dolgozni. Először elektronikus csellót épített, amelyen vonó nélkül lehetett játszani, majd konstruált egy színpadot, amely érzékelte és hanggá alakította a táncosok mozgását. A színpadot Terpsitone-nak nevezte el. Megépítette a Rhythmicon-t, a láthatatlan dobokat, amelyeken a készülék körüli erőtér pontjait ütve lehetett játszani. Különböző tónusú thereminekből összeállított zenekarával rendszeresen adott koncerteket New York legnagyobb koncert-termeiben. Szinte megállás nélkül dolgozott és nem vonta ki magát a város társadalmi életéből sem. A legelegánsabb szalonok ünnepelt vendégeként alkalma volt megismerni mindenkit, aki fontos volt. Éjszakánként művészbarátaival találkozott, akik közül Toscanini és Stockowskitársasága volt számára a legfontosabb. Mindketten komponáltak zenét thereminre. Professzor Theremin róluk írt jelentései megtalálhatók az orosz titkosszolgálat archivumában. Toscanini és Stockowski munkásságát követve Edgar Varese és Steve Reich is írt theremin-műveket. A hangszer hangja sci-fi és horror filmek zenéjében is feltűnt. A magyar származású Lugosi Béla is játszott rajta egyik Dracula-filmjében. Hallhatjuk a theremint a H. G. Wells regényén alapuló A Marslakók Támadásában és a francia Fantoms sorozat kísérőzenéjében is. Később a theremin bekerült a pop-zenébe. A Beach Boys és a Led Zeppelin óta számtalan zenekar használta és használja ma is a hangszert. Professzor Theremin és Clara Rockmore között románc szövődött, amely azonban, Clara előnyös házassága és orthodox elveket valló családjának ellenállása miatt nem teljesedhetett be, de mély barátságuk, szellemi testvériségük halálukig megmaradt. Leon Theremin a Rhythmicon, a láthatatlan dobok kifejlesztése során ismerkedett meg a Haiti szigetéről származó, fekete táncosnővel, a New York-i Negro Ballet sztárjával, Lavinia Williams-el. 1937-ben összeházasodtak. A színesbőrű táncosnővel kötött házassága miatt a tudóst kiközösítette az őt addig istenítő amerikai high society. A KGB kémjeként dolgozó professzor házasságát nem nézte jó szemmel a szovjet titkosszolgálat sem. Miután többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó elválni feleségétől és visszatérni Moszkvába, a KGB emberei New York-i lakása előtt, a nyílt utcán elrabolták a tudóst, és visszahurcolták a Szovjetunióba. Leon Theremin-t szovjetellenes tevékenység vádjával bíróság elé állították és elítélték. Felesége, Lavinia többé nem kapott hírt róla. Clara Rockmore magándetektíveket szerződtetett az eltűnt tudós felkutatására, az amerikai kormány diplomáciai úton próbálta megkeresni, sikertelenül. A Moszkvába küldött levelekre, diplomáciai jegyzékekre nem jött válasz. Oroszországban élő családja, korábbi munkatársai nem akartak beszélni róla. Professzor Theremin 13 évet töltött a tudósok fogvatartására létesített szibériai fogolytáborban, amelyet Szolzsenyicin írásaiból ismerhetünk. A fogvatartott tudósok titkos katonai célokra és kémkedéshez szükséges készülékek kifejlesztésén dolgoztak. Professzor Theremin feladata lehallgató-berendezések, távirányítók és robot-repülőgépek tervezése és építése volt. Legközelebbi munkatársa a repülőgéptervező Tupoljev lett, akivel több, mint egy évtizedig dolgoztak ugyanabban a munka-brigádban. Tupoljev, később, a hidegháború enyhülésének éveiben, tagja lett egy Amerikába látogató orosz tudós-küldöttségnek. Professzor Thereminre, annyi évtized után is, még emlékeztek Amerikában. Az újságírók kérdéseire válaszolva Tupoljev letagadta, hogy ismeri Theremin-t és azt állította, hogy nincs tudomása hollétéről. A 6 méter vastag betonfalon is áthatoló, Burán nevű lehallgatóberendezés kifejlesztéséért Leon Theremin 1950-ben kegyelmet és Sztálin díjat kapott, de továbbra sem engedélyezték, hogy kapcsolatba lépjen amerikai feleségével és barátaival. Megbízták, hogy telepítsen lehallgató-berendezéseket Sztálin Kreml-beli lakásába. Sztálint nem érdekelte a theremin, de annál szívesen hallgatta vendégei, beosztottai bizalmas beszélgetéseit hálószobájából. A tudós a moszkvai konzervatórium akusztika-tanszékén kapott állást. Folytathatta kísérleteit. Többek között kifejlesztette a polifónikus, többszólamú theremint és a lég-zongorát, amelyen játszva a billentyűk felett mozgó kéz állította elő a hangokat, s a zongora pedáljai ugyancsak virtuálisak voltak. Az 1970-es években a The New York Times Moszkvába akkreditált újságírója, a konzervatórium folyosóján sétálva felfedezte Professzor Theremin névtábláját az akusztika tanszék ajtaján. Interjút készített a régen halottnak hitt tudóssal. Professzor Theremin nem beszélt hosszú évekig tartó fogvatartásáról, csak legújabb találmányait ismertette lelkesen. Az interjú megjelent az amerikai újságban. Professzor Theremin-t másnap eltávolították a konzervatóriumból, tervrajzait, számításait, alkatrészeit, szerszámait elkobozták, találmányait pedig titkosrendőrség emberei megsemmisítették. A tudós a következő húsz évet egy másfél szobás, moszkvai panel-lakásban, háziőrizetben töltötte. Annak ellenére, hogy tiltották a kísérletezéstől, régi rádiókészülékekből és a lakótelep környékén található lomokból újabb theremineket épített, közöttük olyanokat is, amelyeken a szemek mozgatásával lehetett játszani. Amerikai felesége, a fekete táncosnő, Lavinia Williams, aki több, mint harminc éven keresztül hiába várt a Szovjet kormányhoz küldött, férje holléte után érdeklődő leveleire a választ, olvasta a The New York Times-ban megjelent interjút. Mivel férje még a nevét sem említette az interjú során, Lavinia úgy érezte, hogy Leon-nak már nincs szüksége rá. Amerikai karrierjét feladva visszaköltözött Haiti-re. A szigetország fővárosa, Port au Prince feletti dombok között vásárolt villát, amelyet kulturális központként működtetett. Missziójának érezte Haiti ősi kultúrájának megőrzését. Zene- és tánciskolákat alapított, könyvtárat hozott létre, képzőművészeti galériája nyitva volt a helyi művészek legjobbjai számára. Lavinia Williams villája hamarosan a Duvallier család diktatúrájával szembeni ellenállás egyik központjává vált. Nemzetközi hírneve miatt a diktatúra nem merte nyíltan megölni, vagy bebörtönözni. Italába kevert méreggel végzett vele a Haiti-i titkoszolgálat egyik, magát táncművésznek kiadó ügynöke. Amíg Professzor Theremin a szibériai munkatáborban raboskodott, a theremin működési elvei alapján a villamosmérnök Bob Moog és a zeneszerző Herb Deutsch Amerikában kifejlesztette a szintetizátort. A hang előállítására Moog is feszültség kontrollálta oszcillátorokat alkalmazott. Az 1920-ban feltalát theremin és az első, 1947-ben bemutatott szintetizátor között csupán annyi a különbség, hogy amíg a thereminjátékosnak nem kell megérintenie hangszerét játék közben, a szintetizátor billentyűzettel és szabályozó gombokkal rendelkezett. A szintetizátor az 1960-as évek végén terjedt el, elsősorban a populáris zenében. A Beatles, Beach Boys, Manfred Mann, Yes, Pink Floyd és sok más együttes kezdte használni. Az első Moog szintetizátorok még igen drága, nagyméretű, nehezen kezelhető készülékek voltak. Moog vállalata 1971-ben dobta piacra a kisméretű, egyszerűen kezelhető és viszonylag olcsó, már nem elektroncsövekkel, hanem tranzisztorokkal működő MiniMoog szintetizátort, amely hamarosan szinte valamennyi rock- és popegyüttes eszköztárában megjelent. A MiniMoog elterjedése után egyre több vállalat kezdett szintetizátorokat gyártani. A hangszer gyors fejlődésnek indult. Megjelentek a polifónikus és programozható, digitális szintetizátorok, amelyekkel már bármilyen hang előállítható, s amelyeket az úgynevezett MIDI technológia révén össze lehet kapcsolni. Megjelentek a sequencerek is, segítségükkel a szintetizátorok tetszőleges hosszúságú, teljes, előre beprogramozott zeneszámokat tudnak automatikusan lejátszani. Ma már számítógépeken futtatható, software-alapú szintetizátorokat is használnak az elektronikus zenék előállítói. Bob Moog az 1970-es évek végén ismerkedett meg Clara Rockmore-al, a theremin legnagyobb virtuózával. Clara megkérte Moog-ot, hogy javítsa meg az orosz feltalálótól 1927-ben kapott thereminjét. Nem volt könnyű a régi elektroncsövek és más, az elektronika őskorában használatos alkatrészek modern megfelelőit megtalálni. Több hónapos munkával sikerült csak Clara Rockmore régi thereminjét megszólaltatni. Nem sokkal később Moog vállalata, viszonylag olcsó áron piacra dobta az első tranzisztoros theremint. Ma már a vásárló által összeszerelhető theremin-kitteket is árulnak, vízvezeték csövekből hajlított antennákkal. Angol kutatók időközben kifejlesztették a számítógép egerével játszható, virtuális theremint is. Professzor Theremin többi találmánya jórészt eltűnt. A Rhytmicon-t, a láthatatlan dobokat Lavinia Williams magával vitte Haiti szigetére, ahol zeneiskolájának növendékei gyakoroltak rajta Lavinia Williams haláláig. A készüléket elkobozta a táncosnőt meggyilkoló Haiti-i diktatúra titkosrendőrsége, azóta nem tudni róla. Leon Theremin csak az orosz rendszerváltozást követően, 53 évvel elrablása után, 1991-ben, 93 éves korában került újra elő Moszkvában. Amerikai barátai New Yorkba vitték, ahol érkezése csaknem akkora szenzációt keltett, mint amikor 1927-ben először látogatott az Államokba. 1991-ben ismerkedett meg Bob Moog-al, aki megmutatta neki az általa kifejlesztett szintetizátort és félvezetőkkel működő theremint. A tudós amerikai felesége, Lavinia Williams már nem élt. Újra találkozott Clara Rockmore-al. Együtt adtak nagysikerű theremin-koncertet a New York-i Radio City Music Hall-ban. A koncert másnapján, New York utcáin sétálva Professzor Theremin szívrohamban meghalt. Clara Rockmore, minden idők legnagyobb theremin-virtuóza két év múlva követte barátját a halálba.
Utóírat: A világ első térvezérlésű elektronikus hangszere, a theremin, és feltalálójának élettörténete az 1980-as évek közepe óta foglalkoztat. 1991-ben tanúja voltam Leon Theremin és Clara Rockmore utolsó koncertjének a New York-i Radio City Music Hall-ban. A koncert után kezdtem szisztematikusan kutatni a thereminre és feltalálójára vonatkozó emlékeket. A hangszert és Professzor Theremin élettörténetét elektronikus oratórium formájában, Vajdai Vilmos (Professzor Theremin), Krausz Alíz (Clara Rockmore), Miriam Rakotomalala (Lavinia Williams), Hevér Gábor (Lenin) és Antal István (Bob Moog) közreműködésével, 2000 decemberében mutattam be a budapesti Zeneakadémián. Az előadáson használt két theremint Moog vállalatától vásárolt kittekből magam szereltem össze. Ez volt az első alkalom, hogy az 1920-ban feltalált hangszer megszólalt Magyarországon. 2001 júniusában, a szombathelyi Bloomsday fesztiválon bemutatott Leona Bloom című tánc-szvittem zenéjét teljes egészében thereminre írtam és az előadáson magam adtam elő. 2005 áprilisában a budapesti Mu színházban mutattam be a Professzor Theremin amerikai felesége, Lavinia Williams életéről, kettejük kapcsolatáról szóló, Thereminiad című, multimédia-darabot, amelynek zenéjét thereminre, szintetizátorra és más elektronikus hangszerekre és effektekre, valamint számítógépekre komponáltam. 2005. szeptember 14-én, a Nagy Fül fesztivál keretében, DJ Redo (Vajdai Vilmos) társaságában, az A38 hajón mutatom be a kettőnk által írt és előadott TheReMix című elektronikus szimfóniát. 2005 szeptember 24-én, a budapesti Mu színházban megrendezett BassCulture esten fogom bemutatni a TheReMax című, thereminre és számítógépekre komponált zeneművemet. További információkat az alábbi címeken találhatnak az érdeklődők: http://www.freewebs.com/wordcitizen3/thereminoratoriohu.htm
http://www.freewebs.com/wordcitizen7/thereminiadahu.htm
http://www.freewebs.com/wordcitizen9/
http://www.freewebs.com/wordcitizen9/bassculture.htm
Moog Music Inc.: http://www.moogmusic.com/
Moog family Web site: http://www.caringbridge.com/visit/bobmoog/

©Najmányi László