Artportal.hu

-  Hogyan lesz valakiből a fegyverek művészeti értékeit megítélni képes szakértő, hogyan indult a karrierje?

- Mindig is nagyon érdekeltek a fémből készült tárgyak - illetve ezek történelmi szerepe -, és minden, ami a lőfegyverekkel kapcsolatos.  Nyolcéves koromban már segítettem a hozzánk közel eső kovácsműhelyben, és megtanultam fémmel és vassal dolgozni. Tanulmányaim során leginkább a kémia érdekelt, főként, ami robbant. Családunkban ez szinte tradíció volt, hiszen ükapám fontos szerepet játszott a két világháború robbanóanyagainak kikísérletezésében, mint kémikus. A történelem is nagyon izgatott, s ezzel együtt a középkori és a reneszánsz művészet.  Ezeket a tárgyakat választottam az egyetemen is. Diákéveim alatt különböző archívumokat is vizsgálhattam, s az ott szerzett tudást most jól hasznosíthatom. Az egyetem befejezése után a Sothebys Aukciósház Fegyver és Páncél osztályán kezdtem el dolgozni, lehetőségem lett megismerni Európa és Amerika leghíresebb gyűjteményeit. Sok kollekció jelenleg is magántulajdonban van, de a legnagyobbak persze Londonban, Párizsban, Bécsben és a New York-i a Metropolitan Múzeumban találhatók.

-Hogyan működtethető önálló aukciósház a Sotheby’s fennhatósága alatt?

- Az utóbbi évek sok nehézséget okoztak a műkereskedelemben is, így a Sotheby’s úgy döntött, hogy főként a nagyobb értékű művészetre - kortárs művészet, régi mesterek, vagy impresszionista képek, illetve a kvalitásos bútorok és ékszerek - aukcióira helyezi a hangsúlyt. Természetesen én továbbra is segítek a Sothebysnek a felmérésekben és tanácsokat adok a klienseinek, viszont a fegyverek, páncélok, továbbá minden harci és fémtárgy, fémeszköz árveréseit már cégem, a Thomas Del Mar Ltd. bonyolítja le.

-Más aukciósházak és konkurens kereskedők is foglalkoznak fegyverekkel?

- De még mennyire –sok konkurenssel kell szembenéznem, amikor aukciós tárgyakat kell beszereznem!

-Mi érdekli leginkább az ügyfeleket?

-Nehéz  kérdés, mert szinte mindenre van érdeklődés. Létezik olyan gyűjtő, aki csak a középkori kardokat veszi meg, de olyan is akad, aki csak az 1500-1800 közötti időszak fegyvereit vásárolja. Mostanában, érdekes módon, regionálisabbá lett a kereslet, például van olyan gyűjtő, aki minden török, inváziós tárgyat megvesz az első világháborúig terjedő időkig bezárólag.

-Hogyan találnak Önre a vevők? Nem inkább a múzeumok témája ez a szakterület? Vannak-e komoly gyűjtemények Európában, Amerikában, esetleg Ázsiában?

-A legtöbb kliens megtalál minket, mert egyszerűen ez a téma érdekli őket - sok egyesülethez csatlakoztunk tagként, így ismernek bennünket. Sokan az interneten keresztül vagy a Sotheby ’s-en keresztül tálalnak ránk. Természetesen a harci eszköz és fegyver gyűjtemények  leginkább múzeumokban tálalhatók meg, de sok érdekes tárgy kerül a piacra, és a gyűjtőkör állandóan bővül. Az egész világon, Európában, Amerikában és Ázsiában sok köz- és magángyűjtemény létezik, tulajdonosaik aktívan vásárolnak újabb tárgyakat. 

- A műkereskedelemnek ezt a területét kevesebben ismerik, mint a festményekét, műtárgyakét. Hogyan működik a fegyverek  és páncélok kereskedelme, egyáltalán, mi található a piacon?

Mire kell figyelnie a gyűjtőnek?

-A piacot négyfelé tudjuk osztani: az egyik oldalon az aukciósházak és a kereskedők, a másikon pedig a magángyűjtők és a múzeumok állnak. Nyilvánvaló, hogy az aukciósházak és a kereskedők még ismeretlen tárgyakat keresnek a múzeumok és a magángyűjtők számára. Ez aránylag kis kör, szinte mindenki ismer mindenkit, de itt is léteznek néhányan, akik nem szívesen lépnének a nyilvánosság elé.

Mint mindenütt, a kulcsszavak: a minőség és az eredetiség. Másodrangú - de fontos - az állapot és a származás . Az utóbbi években a bronzkortól az első világháborúig terjedt kínálatunk ;  vadnyugati pisztolyoktól a kínai kardokig , vagy a IX-X. századból származó  kardoktól, a XVII. századi török fegyverekig, illetve vadászpuskáktól a  nyársokig, a kezdeti korszakoktól egészen a késő XIX. századig. Ez nagyon nagy választék. Valójában egy kisebb lakásban élő, városi gyűjtő feltehetően középkori lovagi eszközöket és lópatkókat vásárol, melyek darabjait pár száz fontért beszerezheti; ehhez elegendő a soványabb pénztárca és a kisebb hely. A tehetősebb gyűjtőknek van miből és van hova tenniük a tárgyakat, akár egy XVI. századi páncélról van szó, akár másról. Az új, a kezdő gyűjtők, számára pedig az a leglényegesebb, hogy sokat olvassanak  a témáról, járják a múzeumokat. Ha valaki nálunk vásárol, mi részletes leirásokkal szolgálunk és a nyilvános árveréseinken igazságos konkurenciát teremtünk, így a túlfizetés megelőzhető.    

-Ezek szerint múzeumoknak és magánszemélyeknek is adnak tanácsokat. Megfizethető ez a tanácsadás?

-Nagyon sok magánkliensem van, de múzeumok is kérnek tőlem tanácsot. Az illetékem  esetenként változó, a témától és a ráfordított időtől függ. Díjmentesen is szívesen segítek, függetlenül attól, hogy mikori, milyen értékű és állapotú a tárgy. Előfordul, hogy a tulajdonos rossz állapotban lévőnek látja azt, de ez nem feltétlenül igaz.  Mindig jobb egy szakértőt megkérdezni, mielőtt kidobnak egy értéktelennek vélt tárgyat. Akár hozzám is lehet fordulni fényképpel, a tárgy méreteit megjelölve, e-mailen (enquiries@thomasdelmar.com ), ha lehet, angol nyelven.

-Magáneladásokat is bonyolítanak?

-Nagyon, nagyon ritkán – mi az aukciót ajánljuk .

-Hol kötötték a legtöbb üzletet, mely országokban?

-Londonban vannak az árveréseink, hiszen London a fegyverpiac központja. Itt gyűjtjük össze tárgyainkat a világ összes tájáról

-Modern sportfegyverrel is foglalkozik, és ha nem, ugyan miért nem?

 -Semmi olyan fegyvert nem adunk el, amihez a jelenkori angol jog szerint fegyvertartási engedély kell. A modern és sportpuskákkal a kollégám, Gavin Gardiner foglalkozik a Sothebys keretein belül.

-Volt-e már kelet-európai üzletfele, netán magyar?

- Igen, van mar néhány kapcsolatom Kelet- Európában és magyar üzletféllel is voltam kapcsolatban. De szeretnék sokkal többet megtudni Magyarországról, hiszen a történelme hallatlanul érdekes. Azt hiszem, hogy sok meglepetést tartogat az én szakterületemen is; talán nem sokan foglalkoznak ezzel a témával. 

- Adott esetben, ha megkeresnék adna- e tanácsot magán- vagy közgyűjteményeknek?

- Nagyon szívesen állok rendelkezésre, gondolom, szép és érdekes közgyűjtemények létezhetnek, esetleg segíthetnék kiállításokat is rendezni.

- Ön művészeti tárgyként dolgozik a páncélokkal és a fegyverekkel. A legtöbb ember számára azonban ezek a tárgyak háborút és halált jelentenek…

-Lehetetlen lenne azt mondani, hogy nem művészeti tárgyak. Persze a háborúval állnak  kapcsolatban, de hatalmi szimbólumok is, így, mióta világ a világ, híres művészeket vonzottak. Ismerjük Homérosz leírását a Héphaisztosz által készített Achilles páncéljáról, amelyből kiderül, milyen fontosnak ítélték a fegyverkovácsolás művészetét a régi görögök. I Maximilianus,  a szent római császár  a legjelentősebb művészeket foglalkoztatta, hogy tervezzenek és dekoráljanak páncélokat számára. Később hasonló munkára kapott megbízást Albrecht Dürer és Hans Burgkmairt is. A királyi házakban általában több pénzt költöttek a luxuskivitelű fegyverek és páncélok gyártására, mint egyéb berendezési tárgyakra, például a festményekre. Még érdekesebb, hogy e költség egyharmadát a harci eszközök dekorálására fordították. Az persze nem meglepő, hogy a fegyverek századokkal élték túl a megrendelőjüket.

-    Milyen más tárgyak szerepelnek még az árveréseken?

-          Sokféle tárgy szerepel még – minden olyasmi, ami a gyűjtök, számára érdekes lehet ebben a témában: nyergek, vagy régi kulcsok, zárak és így tovább. Az első aukciónkban például eladtunk jó áron egy nagyon ritka és különleges zárat 1555- ből és két családi címert is.