Artportal.hu

Agnes Husslein-Arco karrierje a bécsi Dorotheumban kezdődött, majd a New York-i Sothebynél folytatódott. Hazatérte után, 1981-ben, Bécsben szervezte meg a Sotheby-irodát. Ezt követően a salzburgi Rupertinum igazgatója lett, ahol sikerült megdupláznia a költségvetés eredményeit és a látogatók számát. A Mönchsbergen (Museum der Moderne Mönchsberg) rekord idő alatt új múzeumot hozott létre, amelynek jelentős műveit a legnagyobb külföldi gyűjtők adományozták vagy kölcsönözték az intézménynek. Megbecsült személyisége az osztrák társadalomnak, nagyapja, Herbert Boeckl adja művészeti hátterét.

Agnes Husslein-Arco három éve dolgozik a Belvedere-ben, az Alsó-Belvedere kastély újjáépítési munkálatainak kezdete óta, amelynek ő adott lendületet. A kastély körüli gyönyörű barokk kert – amelyet eredetileg Bavarian Dominique Girard (1680–1738) építtetett – rekonstrukcióját is ő irányította. A Belvedere létesítményeiben évente 16 kiállítást mutatnak be.

Hamarosan megnyitják a Belvedere-hez csatolt legújabb, úgynevezett 20. Század Házát, amely a Südbahnhoffal (a Déli pályaudvarral) szemben található. Az épületet 1958-ban Karl Schwanzer (1918–1975) osztrák építész tervezte a Brüsszeli Világkiállításra, időszaki kiállítási csarnokként. A pavilont úgy építették meg, hogy lebegő benyomást keltsen: a 40×40 méter alapterületű épületet négy pillér tartja. (A statikus Robert Krapfenbauer volt.) Schwanzer elnyerte a Grand Prix de l’Architecture, az építészeti nagydíjat. Az 1958-as év szakfolyóiratai ideálisnak tartották az épületet a Modern Művészetek Múzeuma számára. Az acélváz konstrukcióját Schwanzer átalakította, a földszintet beüvegezte, az udvart lefedte, minden homlokzatot újra szerkesztett és épített a Schweizer Gardenben. Az épületet 1962-ben nyitották meg, s ez volt Bécs első Modern Művészeti Múzeuma. 2001 végén a múzeumot áthelyezték a Múzeumi negyedbe, az épület üresen maradt, majd 2002-ben a Belvedere-hez csatolták. A restaurálásához szükséges összeg hiányzott, ám 2008-ban döntés született, hogy egy részében Fritz Wotruba (1907–1975) osztrák szobrász és építész életművét, illetve hagyatékát helyezik el, a fennmaradó helyeken pedig időszaki kiállításokat rendeznek. A megállapodás szerint a Wotruba-alapítvány 12 évre kölcsönadta műtárgyait, és a művek bemutatásáért cserébe az alapítvány 1,5 millió euróval támogatja az épület rekonstrukcióját és felújítását. A munkákkal Adolf Krischanitzet, Schwanzer egyik tanítványát bízták meg.
Az egykori pavilon Ausztria jelentős művészeti kiállító csarnoka lesz, amelyben osztrák alkotók mellett a nemzetközi művészet – 1945-től napjainkig – is helyet kap. A létesítmény a kortárs művészet reflexióit tükröző központtá, illetve információs centrummá válik, szoros kapcsolatot tartva Ausztria művészeti életével. A tervek szerint Művészet-ösvényt építenek, amely a 20. Század Házától indul a Felső-Belvedere-hez, majd a kerteken át az Alsó Belvedere-hez jut és halad tovább a városig.

– Mi érdekli Önt elsősorban a múzeumban? Melyik változásra a legbüszkébb?
– Amit ezekben az első években el akartam érni, azt sikerült megvalósítani. Csak azt tettem, amiről azt gondoltam, hogy a látogatók is szívesen látják majd. A ház és az egész létesítmény megfelel a 21. század követelményeinek, és ezt minden látogató értékeli. Claudia Schmied miniszter asszony és köztem, illetve a kulturális tárca és a Belvedere között igen termékeny és konstruktív az együttműködés. A szerződésem megújítása jelzi, hogy jó úton haladok a ház működtetésével, de természetesen mindez a kitűnő csapatomnak is köszönhető. A megnyitót 2011 szeptemberére tervezzük egy nagyszabású kiállítással.

– Programjának mi a lényege?
– Az intézmény működtetése nagy kihívás, mert a Belvedere fontos és történelmi „szimbólum” Ausztria számára. Sok lényeges feladatot kell azonos időben megvalósítani: bemutatás, restaurálás, megőrzés és kommunikáció. Az épület maga rendkívüli barokk kincs, a gyűjtemény pedig különlegesen értékes. A Modern Augarten mellett a 20. Század Háza is a kortárs művészetek bemutatkozásának színhelye. Idei terveink között szerepel egy kiállítás Max Oppenheimer műveiből a Felső Belvedere-ben. Wagnerhez, Mahlerhez és általában a zenéhez fűződő kapcsolatát, amely a száműzetésben töltött éveinek fontos eleme volt, mutatjuk be. Ezután August Rodin művei lesznek láthatók az Alsó-Belvedere-ben. A kiállítás központi témája Rodin viszonya Bécshez és a szecesszióhoz. Értékes gyűjteményünk van Rodin munkáiból. 2011-ben a többi között Egon Schiele-, majd egy kinetikus művészeti és Hans Makart-kiállítást is tervezünk.

– Hányan látogatják a múzeumot évente, egyáltalán milyen múzeumlátogatók a bécsiek?
– Büszke vagyok arra, hogy 2006 és 2009 között a látogatók száma 76 százalékkal növekedett. Az Alsó-Belvedere múzeumot többen, a Felsőt kevesebben látogatják, az arány 60:40. Ez érthető, hiszen az előbbi hosszú ideig zárva volt. Az elmúlt három évben a belföldi vendégeink száma 25 százalékkal nőtt. Tavaly költségeink több mint a felét fedeztük az eladott jegyek árából, a múzeumbolt bevételeiből és szponzori adományokból. Egyébként a Gustav Klimt-kiállítás vonzotta a legtöbb látogatót.

– Milyen a kapcsolatuk más bécsi múzeumokkal?
– Amennyiben erre mód van, összehangoljuk a terveinket, mint például az Albertinával: amikor Oskar Kokoschka késői műveit mutatták be, mi a fiatalkori munkáit állítottuk ki. Vagy a Kortárs Művészetek Múzeumának korábbi igazgatója, Edelbert Köb volt a mi Bécsi mintaszobák című kiállításunk kurátora. Különleges helyzetben vagyunk, ezért tevékenységünk nem hasonlítható össze más bécsi múzeumokéval. Megőrizzük és bemutatjuk a középkortól a jelenkorig a világban lévő legfontosabb osztrák alkotók munkáit. (Tekintélyes kutatócsoportunk a középkortól a jelenkorig terjedő kutatást végzi.) Azt gondolom, hogy a jövőbe tekintés a biztosítéka annak, hogy a múzeum élő és aktív maradjon. Ez a szemlélet tükröződik gyűjtési koncepciónkbanés programjainkban is.

– Vállalná-e Ön egy külföldi múzeum vezetését?
– Jelen pillanatban nagyon boldog vagyok itt, ahol most vagyok. A küldetésem, hogy megszerezzük az osztrák képzőművészet nemzetközi elismertségét.

–Milyennek látja Kelet-Európa képzőművészetét?
– Nagyon izgalmas figyelni Kelet-Európa képzőművészetének fejlődését. Úgy vélem, rendkívül újszerű világot alkottak. A közép- és kelet-európai avantgárd felértékelődött, és bizonyította, hogy versenyképes a Nyugat művészetével. Zdenek Sykora és Szabó Dorottya általam egyformán csodált művészek. Szabó Dorottya munkái 2005-ben elnyerték a Művészet Szponzorainak Díját a Strabag támogatásával. Sok más példa is akad – mindamellett én a történeti kiállításainkat szeretném a kelet-európai képzőművészet integrációjával továbbfejleszteni.

– Rendezett Ön már valaha Kelet-Európa képzőművészetével foglalkozó kiállítást?
– Mi a 20. század művészetével, illetve történetével foglalkozunk. A kortárs képzőművészet új szemléletet jelent a művészettörténetben. A Kinetikus művészet kiállításunkon sok 20. századi magyar avantgárd művészt mutatunk majd be, például Kassák Lajost, Uitz Bélát és Moholy-Nagy Lászlót. Elemezzük a magyar emigráns művészek hatását az osztrák képzőművészetre.

– A kelet-európai művészek közül kiket kedvel leginkább?
– A 20. Század Házában nyílik egy kiállítás Marko Lulic műveiből. Munkásságának központi kérdése az Ausztria és Kelet-Európa közötti kultúrpolitikai kapcsolat és együttműködés. A Belvedere tulajdonát képezik El-Hassan Róza művei, amelyeket hasonlóképpen nagyon kedvelek.

– Részt vesz a múzeum vásárlásaiban, segít-e ebben a múzeum baráti köre? És végül: saját részére is vásárol műkincseket?
– A múzeumnak folyamatosan veszünk műalkotásokat, hiszen célunk a gyűjtemény gazdagítása. Sajnos, anyagi lehetőségeink korlátozottak, ezért szponzorokra és a múzeum baráti körére is támaszkodunk. A végső döntést azonban mindig mi hozzuk. 2007 óta 374 műkincs került az intézmény tulajdonába. Természetesen magánemberként is vásárolok műtárgyakat, jelenleg egyre több kortárs alkotást. Nagyon szeretem velük körülvenni magam az otthonomban.