Tradíció, technika és művészet - Varga Viktor ékszertervező

Varga Viktor (38) a fiatal ékszertervezők új generációjának képviselője, amely a kilencvenes években tanulta meg a szakmát az egyetemen, s reményeink szerint a hazai design-ékszert Európával is megismerteti majd. Intellektuálisan nemes formavilág, technikai precizitás, igényes kivitelezés emeli ékszereit a műtárgyak szintjére, szobrászi gondolkodása különleges megjelenésű tárgyakat hoz létre.

Varga Viktort a belülről fakadó késztetés mellett, a családi hagyomány, édesapja példája orientálta az ékszerkészítés felé. Már az iparművészeti egyetemi éveit megelőzően alapos képzettséget szerzett a mesterségből. Az iskolai tanulmányok mellett ugyanis neves ékszerész édesapja, Varga Miklós műhelyében is dolgozott néhány évig. A közös érdeklődés erős híd apa és fia között, Varga Miklós széles körű rálátással kalauzolta fiát az ékszerkészítés világában.

Már a nyolcvanas évektől gyakran utaztak együtt jelentős ékszervásárokra, kiállításokra, felfedezőutakra az ékszerkészítés fontos központjaiként számontartott városokba. Ezek a kirándulások számos szakmai tapasztalatot hoztak a fiatal tervezőnek. A nagy ékszerházak a tömeggyártás és a minőség egyensúlyban tartásával nyűgözték le. Másfél évtizeddel ezelőtt az Inhorgentán (az európai ékszerész- és órásszakma szakvásárán A szerk.) fedezte fel Angela Hübelt, aki nagy hatással volt rá. A német tervezőnő akkor kísérletező, kézműves iparművészként indult, ma már komoly cégként működik, amelynek tevékenységét a kiforrott design jellemzi.

A konkrét szakmai impulzusokon túl, Varga Viktor a képzőművészetből is merít inspirációkat. Közös műteremben dolgozik sógorával, Duliskovich Bazil festőművésszel, aki fontos támpontot jelent számára.  Az egyetemen Péter Vladimir és Bánfalvi András tanítványaként sajátította el a szakma magasabb szintjeit.
Már akkoriban világossá vált számára, hogy a manuálisan készített plasztikánál jobban vonzódik egy kiszámítottabb világhoz, amelyben az esetlegesség, a véletlenszerűség nem játszik szerepet. Kezdettől fogva nagy érdeklődéssel fordult az ékszerkészítés technikai problémái felé. Édesapjának különleges gépekkel felszerelt műhelyében ismerkedett meg számos technológiával, az öntéstől a lézerhegesztésig.

Ott találkozott először a mostani munkamódszerét meghatározó digitális tervezéssel és gyártással is. „Egy medált kellett készítenünk, az egész műhely, négy-öt ember dolgozott egy teljes hónapon keresztül olykor keserves munkával egyetlen darabon. Aztán jött valaki, és számítógép segítségével rövid idő alatt, jobb minőségben létrehozta azt, amivel mi annyit dolgoztunk” – meséli a tervező. Az élmény meghatározónak bizonyult, Varga Viktor hamarosan elsajátította az új eljárást. Évek óta a gyors prototípus-gyártás módszerével alkotja ékszereit. A számítógéppel megtervezett, háromdimenziós modellt egy a komputer által vezérelt szerkezet gyártja, emberi kéz érintése nélkül. A tervezésben főként az okoz nehézséget, hogy az ékszerész nem veheti kezébe a modellt, így nem érzékeli a létrejövő tárgy méreteit, dimenzióit. Többféle eljárás létezik, az általa alkalmazottnak az a lényege, hogy a gép viaszból, nagyon vékony rétegenként építi föl az ékszert, s az így létrejött mesterdarab, a viaszmodell közvetlenül alkalmas az öntésre. A tárgy elkészítésének folyamata ettől kezdve, a precíziós öntéstől a sorozatgyártásig megegyezik a hagyományosan alkalmazott

ékszerkészítő eljárásokkal, de a formák a kézi munka eredményeként gyakorlatilag már nem változnak. 

Varga Viktor 2007-től van jelen saját tervezésű ékszereivel a budapesti design-életben. Nem csak a technika, szinte minden érdekli a kettes számrendszertől a végtelen filozófiai problémájáig. Kísérletező, az új iránt fogékony, elsősorban a letisztultabb, geometrikus formákhoz közeledő tervezőként ismerhette meg a közönség. Pontos, technikailag kitűnően megalkotott, professzionálisan kivitelezett alkotásai a szakemberek elismerését is kiérdemelték, bár ő saját magával soha nem elégedett. Ezüsttel, nagy finomságú arannyal és olykor drágakövekkel dolgozik. Egyik fő érdeklődési területe a mozgás és a mozgás következtében létrejövő állapotváltozás. Nagyméretű, kinetikus ékszereit különleges mozgó alkatrészekkel szereli fel, olykor a szabályos ismétlődés, az elemek ritmikus egymásutánisága kelti a mozgás érzetét. Mindez egyfajta játékosságot is ad alkotásainak, aminek révén a tervező a komputerrel tervezett tárgyak tökéletességét, szükségszerűen kissé ridegebb sziluettjeit, összhatását kívánja oldani, ellensúlyozni. Folyamatos dilemmája az ékszer hordhatóságának, egyszersmind kisplasztikai jellegének megteremtése a XXI. századi igények szerint. Egyfelől arra törekszik, hogy a testre készült tárgyak kényelmesen viselhetők legyenek, másfelől vonzó kísértés számára az a világszerte érvényesülő új tendencia, hogy az ékszer közelebb emelkedjen a képzőművészethez.

 

Spengler Katalin