partnereink
Beke László: A festészet helykeresése – Somody Péter kiállítása
Inda Galéria, 2008. II.
Úgy érzem, lassan megértettem, miről is van szó Somody Péter festészetében. Már jó tíz évvel ezelőtt is láttam képeit, de csak az elmúlt években kezdtek beérni törekvései, pontosabban inkább bennem állt össze, hogy miről is van nála szó. Valószínűleg azért van ez így mert, egyfajta divatosabb megfogalmazással élve, „helyzet van” pillanatnyilag a festészetben. Nem tudom, hogy korábban is így volt-e, de most különösen így van. Az az érzésem, hogy a szakma: a festők, a fiatal művészek – nem csak itt Magyarországon, hanem az egész világon is – most különösen kutatják a festészet létjogosultságát. Ráébredtek arra, hogy a festészet területén nagyon fontos kutatni való dolgok vannak. Erre itt, Budapesten is néhány kiállítás állandóan felhívja a figyelmet. És úgy látom, hogy Somody Péter munkásságával igen alaposan beleszól abba, hogy mi ma a festészet. Már itt elmondom azt a mondatot, melyet eredetileg a z írásom végére szántam: a festészet keresi a maga mai helyzetét Somody Péter által.
Egy ilyen helyzet, egy kiállítás mindig több megközelítési módját veti fel a létrejött munkák, illetve kísérletek értelmezésének. Induljunk ki a kiállítás címéből: Saját ábrázat, angolul Personal Delineation. Mit is akar mondani Somody ezzel a címválasztással? A „saját” szó nyilvánvalóan nem csak azt a személyes, személyéhez kötődő kifejezésmódot és festéstechnikai módszert jelenti, amellyel a képeket készíti. Az egész világlátását, festői problémáinak megközelítési módját mondja sajátjának. A szóösszetétel második tagja, az „ábrázat” (delineation), pontosabban ennek jelentésköre már több kérdést is felvet. Somody a ’kép’, az ’ábrázolás’ vagy ’képi ábrázolás’ fogalmai helyett kívánja itt bevezetni az „ábrázat” szót, amelynek a magyar nyelvben bizonyosan más a jelentéstartalma, mint a többi nyelvben. Egyfajta passzívum érezhető benne. Az angol kifejezés, a „delineation” viszont távol esik attól a kifejezésmódtól, amerre Somody festészete tart. Ha tovább keresgélünk az európai nyelvek képelmélettel kapcsolatos terminológiájában, a német „abbilden” igére bukkanunk, ’leképezni’, jelentéssel, de e tekintetben nem lehet azonosnak venni sem a magyar „ábrázat”-tal, sem pedig az angol „delineation” szóval.
Walter Benjamin fogalmazza meg eképpen gondolatait A festészetről, avagy jel vagy folt című írásában (magyarul a Szirének hallgatása című kötetben, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 89–91, old., Szabó Csaba fordítása):
„A folt (Mal): a) Az abszolút folt. Amennyiben ki lehet deríteni valamit az abszolút folt természetéről, vagyis a folt mitikus lényegéről, ennek fontossága, ellentétben a jel szférájával, a folt egész szférájára vonatkozik. Mármost itt az első alapvető különbséget abban kell látnunk, hogy a jelet rányomják, a folt ellenben előlép. Ez arra utal, hogy a folt szférája: egy médium szférája. Míg az abszolút jel túlnyomórészt nem az élőn jelenik meg, hanem élettelen építményekre, fákra is rányomják, bevésik, a folt elsősorban az élőkön jelenik meg (Krisztus sebei, az elpirulás, talán a kiütés, anyajegy). A folt és abszolút folt közötti ellentét nem létezik, hiszen a folt mindig abszolút, és a megjelenésben semmi máshoz nem hasonló. Egészen feltűnő, ahogyan a folt az élőn való fellépésének megfelelően oly gyakran vétekkel (elpirulás), illetve ártatlansággal (Krisztus sebei) kapcsolatos, sőt még ott is gyakorta a vétek intő jele, ahol élettelen dolgon jelenik meg […]
b) A festészet (Malerei)
A képnek nincs alapozása. Az egyik szín nem is fekszik a másikon, hanem legfeljebb annak médiumában jelenik meg. Gyakorta talán egyáltalán nem deríthető fel ez sem, és így, elvileg, némely képen nem is lehetne eldönteni, hogy egy szín a leginkább alapozó vagy leginkább felületi-e. Ez a kérdés azonban értelmetlen is. A festészetben nincs alapozás, és nincs benne grafikus vonal. […]
A festészet médiumát a szűkebb értelemben vett foltként jelöljük; hiszen a festészet médium, folt, mivel nem ismer alapozást, sem grafikus vonalat […] A képet a kompozíció szerint nevezik meg […] magától értetődik, hogy folt és kompozíció minden olyan képnek eleme, amely igényt tart a megnevezhetőségre. Az a kép pedig, amelyik erre nem tartana igényt, megszűnne kép lenni, és így persze maga is belépne egyáltalán a folt médiumába, amiről azonban nekünk semmiféle képzetünk nem lehet."
Somody festményei ezen teória által kijelölt területen „mozognak”, egy olyan mezőben, ahol az „absztrakt” és a „figuratív” megjelölésnek nincs értelme, vagy e két fogalom folyton egymásba vált át. Velük szemben egyre fontosabbá válnak olyan technikai entitások, mint az egymásra kerülő festékrétege, ezek mozgása, filmszerűsége, folyása, ezek kontúrja, fátylak, átlátszóságok, alig láthatóság, foltszerűségek, üregek, csöppek. De kemény formák is, peremek, szélek, gyűrődések… Felmerül a kérdés, hogy az-e a festészet, amit ecsettel csinálnak? Nem csak az. Festészet a felületre vagy hordozóra nemcsak ecsettel, hanem késsel, hengerrel, gyűrve–batikolva, öntve felvitt réteg is. A technikai elemek ily módon fakturális hatásokat hoznak létre, melyek olyan szerepet játszanak, mint a hagyományos festészetben a motívumok, és tanúskodnak a festészet létrejöttének, a kép születésének folyamatáról. Ebben a Walter Benjamin-i értelemben mondható el, hogy a festészet keresi a maga mai helyzetét Somody Péter által.
Úgy érzem, lassan megértettem, miről is van szó Somody Péter festészetében. Már jó tíz évvel ezelőtt is láttam képeit, de csak az elmúlt években kezdtek beérni törekvései, pontosabban inkább bennem állt össze, hogy miről is van nála szó. Valószínűleg azért van ez így mert, egyfajta divatosabb megfogalmazással élve, „helyzet van” pillanatnyilag a festészetben. Nem tudom, hogy korábban is így volt-e, de most különösen így van. Az az érzésem, hogy a szakma: a festők, a fiatal művészek – nem csak itt Magyarországon, hanem az egész világon is – most különösen kutatják a festészet létjogosultságát. Ráébredtek arra, hogy a festészet területén nagyon fontos kutatni való dolgok vannak. Erre itt, Budapesten is néhány kiállítás állandóan felhívja a figyelmet. És úgy látom, hogy Somody Péter munkásságával igen alaposan beleszól abba, hogy mi ma a festészet. Már itt elmondom azt a mondatot, melyet eredetileg a z írásom végére szántam: a festészet keresi a maga mai helyzetét Somody Péter által.
Egy ilyen helyzet, egy kiállítás mindig több megközelítési módját veti fel a létrejött munkák, illetve kísérletek értelmezésének. Induljunk ki a kiállítás címéből: Saját ábrázat, angolul Personal Delineation. Mit is akar mondani Somody ezzel a címválasztással? A „saját” szó nyilvánvalóan nem csak azt a személyes, személyéhez kötődő kifejezésmódot és festéstechnikai módszert jelenti, amellyel a képeket készíti. Az egész világlátását, festői problémáinak megközelítési módját mondja sajátjának. A szóösszetétel második tagja, az „ábrázat” (delineation), pontosabban ennek jelentésköre már több kérdést is felvet. Somody a ’kép’, az ’ábrázolás’ vagy ’képi ábrázolás’ fogalmai helyett kívánja itt bevezetni az „ábrázat” szót, amelynek a magyar nyelvben bizonyosan más a jelentéstartalma, mint a többi nyelvben. Egyfajta passzívum érezhető benne. Az angol kifejezés, a „delineation” viszont távol esik attól a kifejezésmódtól, amerre Somody festészete tart. Ha tovább keresgélünk az európai nyelvek képelmélettel kapcsolatos terminológiájában, a német „abbilden” igére bukkanunk, ’leképezni’, jelentéssel, de e tekintetben nem lehet azonosnak venni sem a magyar „ábrázat”-tal, sem pedig az angol „delineation” szóval.
Walter Benjamin fogalmazza meg eképpen gondolatait A festészetről, avagy jel vagy folt című írásában (magyarul a Szirének hallgatása című kötetben, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 89–91, old., Szabó Csaba fordítása):
„A folt (Mal): a) Az abszolút folt. Amennyiben ki lehet deríteni valamit az abszolút folt természetéről, vagyis a folt mitikus lényegéről, ennek fontossága, ellentétben a jel szférájával, a folt egész szférájára vonatkozik. Mármost itt az első alapvető különbséget abban kell látnunk, hogy a jelet rányomják, a folt ellenben előlép. Ez arra utal, hogy a folt szférája: egy médium szférája. Míg az abszolút jel túlnyomórészt nem az élőn jelenik meg, hanem élettelen építményekre, fákra is rányomják, bevésik, a folt elsősorban az élőkön jelenik meg (Krisztus sebei, az elpirulás, talán a kiütés, anyajegy). A folt és abszolút folt közötti ellentét nem létezik, hiszen a folt mindig abszolút, és a megjelenésben semmi máshoz nem hasonló. Egészen feltűnő, ahogyan a folt az élőn való fellépésének megfelelően oly gyakran vétekkel (elpirulás), illetve ártatlansággal (Krisztus sebei) kapcsolatos, sőt még ott is gyakorta a vétek intő jele, ahol élettelen dolgon jelenik meg […]
b) A festészet (Malerei)
A képnek nincs alapozása. Az egyik szín nem is fekszik a másikon, hanem legfeljebb annak médiumában jelenik meg. Gyakorta talán egyáltalán nem deríthető fel ez sem, és így, elvileg, némely képen nem is lehetne eldönteni, hogy egy szín a leginkább alapozó vagy leginkább felületi-e. Ez a kérdés azonban értelmetlen is. A festészetben nincs alapozás, és nincs benne grafikus vonal. […]
A festészet médiumát a szűkebb értelemben vett foltként jelöljük; hiszen a festészet médium, folt, mivel nem ismer alapozást, sem grafikus vonalat […] A képet a kompozíció szerint nevezik meg […] magától értetődik, hogy folt és kompozíció minden olyan képnek eleme, amely igényt tart a megnevezhetőségre. Az a kép pedig, amelyik erre nem tartana igényt, megszűnne kép lenni, és így persze maga is belépne egyáltalán a folt médiumába, amiről azonban nekünk semmiféle képzetünk nem lehet."
Somody festményei ezen teória által kijelölt területen „mozognak”, egy olyan mezőben, ahol az „absztrakt” és a „figuratív” megjelölésnek nincs értelme, vagy e két fogalom folyton egymásba vált át. Velük szemben egyre fontosabbá válnak olyan technikai entitások, mint az egymásra kerülő festékrétege, ezek mozgása, filmszerűsége, folyása, ezek kontúrja, fátylak, átlátszóságok, alig láthatóság, foltszerűségek, üregek, csöppek. De kemény formák is, peremek, szélek, gyűrődések… Felmerül a kérdés, hogy az-e a festészet, amit ecsettel csinálnak? Nem csak az. Festészet a felületre vagy hordozóra nemcsak ecsettel, hanem késsel, hengerrel, gyűrve–batikolva, öntve felvitt réteg is. A technikai elemek ily módon fakturális hatásokat hoznak létre, melyek olyan szerepet játszanak, mint a hagyományos festészetben a motívumok, és tanúskodnak a festészet létrejöttének, a kép születésének folyamatáról. Ebben a Walter Benjamin-i értelemben mondható el, hogy a festészet keresi a maga mai helyzetét Somody Péter által.
© Beke László