partnereink
Bordács Andrea: Megújuló energiák
Interjú Paksi Endre Lehellel, a Kiutak vándorkiállítás kurátorával
Győr, Eger, Kapolcs, Budapest, Szeged, Debrecen, 2008 nyár
A Szobrászatért Alapítvány a Hulladék Munkaszövetséggel (HuMuSz) és az ÖKO-Pack Kht.-vel együttműködve, az OKM – Reneszánsz Programiroda – Hungarofest Kht. megbízásából Kiutak 2008 címmel környezettudatosságot propagáló, utazó kiállítást szervezett. A kiállítás(ok) kurátora Paksi Endre Lehel.
– Mi a kiállítás célja? Milyen szemléletű műveket kíván bemutatni?
– A Kiutak 2008 célja összetett. Elsőként azt szeretném hangsúlyozni, hogy a magyarországi (non-profit) kortárs képzőművészeti kiállítások nem ok nélkül röhejesen alacsony látogatottságán akartunk változtatni. A Perneczky Géza tükörben magát szemlélő „art” feliratú pingponglabdájában a hetvenes években megfogalmazott képzőművészeti identitásválságot, az önreflektivitást terméketlennek ítélve egy visszarendeződést indítottunk el. Amint a képzőművészet évezredeken át a hatalmi pozíció reprezentációs eszközeként, illetve propagandájaként jött létre, ugyanúgy mi is kész üzenetünkhöz vártuk el az azt kommunikálni képes alkotásokat. Szélsőséges szempont szerint tehát annak érdekében, hogy a kortárs képzőművészet újra szólni tudjon a nem műértő közönséghez is, úgy iparművészetté kellett válnia. A Kiutak 2008 alkotásai az utca emberét megtorpantják, de nem azért, hogy a művészetről töprengjen, hanem hogy a fogyasztói társadalomba plántálni igyekezett személyiségében hasonuljon meg.
– Mit jelent a cím?
– Több szinten létezik a fenntartható fejlődéshez viszonyuló aktivizmus. Mi akár a katar eretnekek örököseiként is fölfogható, fogyasztói társadalmat totálisan tagadó extrémekhez képest az ellenpólus felé húzunk. Nem tagadjuk a földi életet mint értéket, tagadjuk viszont az élet minőségét meghatározni akaró, fogyasztásban megnyilvánuló értékrendet. A Kiutak 2008 a jövő nemzedékeknek lelkiismeret-furdalás nélkül átadható Földön élő ember kiképzése. A látogatót, miután megtorpanásra késztették az alkotások, nem hagyjuk e gerjesztett állapotában, hanem átadjuk együttműködő partnereink konkrét megoldásokat a helyszínen bemutató kiállításának, foglalkoztatóinak. A kiutak megvalósíthatóságát az ÖKO-Pack „Hulladékból termék” és „Szelektív hulladékgyűjtés” című kiállításai jelenítik meg – céges, ipari szinten is; a hulladékképződés megelőzésének kiútjait pedig a HuMuSz fogalmazza meg a lakosság számára. Ha az alkotások egyszerre akarnák a figyelmet is fölhívni a globális problémára, és ugyanakkor már a kiutakat is készen adnák, szerintem ott fordulna demagógiába a propaganda.
– A munkák hogyan kapcsolódnak az energiatakarékossághoz? Újrahasznosított tárgyakból készültek a műtárgyak?
– A megújuló energiák pályázati pontjához jóval kevesebb propagandaerővel rendelkező munka érkezett. Eike „Múltvágás” című videója az egyik nyertes, noha ebben a műben a szélkerekek „csupán” egy költői továbbgondolásban főszereplők. Pacsika Rudolf energiaáramlást ábrázoló műve, a „Therapizmus” szintén utalások révén veti föl a témát, bár szigetelőhab-lemezekből faragott makett olajkútja, összeköttetésben a kimerülés szélén álló, egymással sorba illesztett laposelem-füzéreivel még katonai és erotikus asszociációkat is kelt. Ez évben a hulladékprobléma erősebben jelenik meg a művekben. Várnagy Ildikó alkotása („Dyan Fossey és a gorilla”) korai példája a sziluett-szobrászatnak – hulladékvasból készült. Bogdándy Szultán hasonlóképpen újrahasznosít klaviatúrát, csontot, vasat, fát – itt „Billentyűférgek” című műve példázza munkamódszerét. Az ABDK Csoport „Red Carpet”-ja (Vörös szőnyeg) egy vörös mezőgazdasági fóliacsík alól elősejlő, több mint 30 méter hosszú bevásárlószatyor-patchwork. Kasek Roland „ReCycle”-je használt kerékpár és televízió összeépítése, ahol lehet pedálozni a kormányra helyezett (az előrelátást helyettesítő) műsorért. „Dordzse élete” – a Hints és a Recycle Mission Hungary tibeti szimpatizáns feliratú imamalma pedig kizárólag bontott kerékpáralkatrészből készült.
– Kik vesznek részt ezeken a kiállításokon? Díjazzák-e a műveket?
– Döntőrészt „professzionális” művészek. Minden nyertes művész vagy csoport (14) azonos díjazásban részesül.
– Van-e preferált műfaj, amiben leginkább megvalósíthatónak tartod a környezettudatos művek létrejöttét?
– Igen, viszont mi nem környezettudatos művészetet, hanem elsősorban környezettudatosságot ébresztő műveket vártunk. Ehhez a propagandához remekül talál a konzumgroteszk. Ez jelenik meg például Asztalos Zsolt „Szomorú emberek chips”, vagy Horváth Csaba „GlooMy Sunday” alkotásaiban – az előbbi valódi chips, csakhogy anti-bulihangulatú, kesergő fejek formáit vették föl a krumpliszeletek, utóbbi pedig laza ruházati kiegészítők betonból öntött kollekciója. Kovách Gergő és a Péli-Galbovy alkotópáros pedig olyan monumentális szobrászatot űz, amely elgondolásában dada rokonságú, anyagában már pop. Ezzel szemben egy-egy környezettudatos mű nem okvetlenül a környezettudatosságról szól. Fazekas Sabine „Harmadik szempontból” című land art munkája például az erdőben talált anyagokból épült, azzal a tudattal, hogy az enyészet diadala előtt énekesmadarak lakótelepévé lesz a mű. Mindeközben a művész Dobogókőn átélt spirituális élményét fogalmazza meg az installáció.
– Hol voltak, lesznek bemutatva ezek a művek? A kiállítás kapcsolódik-e valamilyen más eseményhez is az adott helyszínen?
– Az idő rövidsége folytán kész kulturális fesztiválokba csatlakoztunk, sátrakkal, köztéren. A hosszabb megjelenésekkor a zárt tér és a hozzá kapcsolódó köztérre terjedés valósul meg. A civil és a non-profit gyökerű szerveződésektől az állami fenntartású intézmények mellett a forprofitig bezárólag elég változatos helyszínek voltak, lesznek. Az egri Kis Zsinagóga Kortárs Galériától, amit a leginkább civilnek tekinthetünk, a Mediawave, a Bűvészetek Völgye, a Sziget Fesztiválok után a REÖK-Palota, majd a Vidámpark és a BNV-n létrejövő Jövő Világ kiállítás alkotja ugyanezt a sort.
– Minek alapján válogattad ki a helyszíneket? Az egyes városok mennyire voltak fogékonyak a Kiutakra?
– A teljes országot nyilván lehetetlen lett volna végigutazni, de igyekeztünk a négy irányt tiszteletben tartani: Győrtől Egerig, Fehérvártól Szegedig. A fogadó partnerek munkatársai egytől egyig azonnal megérezték az anyag erejét, annak sokszínűségét, közérthetőségét, kortársiságát. Föl sem merült, hogy egy város ne fogadta volna szívesen az utazó propaganda-kiállítást! Mindenben segítségemre voltak a kollégák, és ezúton is köszönöm a Budapesten csak a Millenárisban tapasztalható valós együttműködési szándékot.
– Az eddigi tapasztalat alapján milyen visszhangja volt az utazó tárlatnak?
– Szakmailag a szóbeliségen kívül semmi, ami nem lep meg, mert a Kiutak nem is a szakmának készült. Ahhoz pedig nem kellően megaprojekt, hogy meg tudtam volna vásárolni a szokásos cikkeket, műsorokat. Palya Bea viszont mindenféle térítés elvárása vagy üzleti megfontolás nélkül barátilag megírta nekünk, a Kiutak 2008-hoz, a Föld Dalát, amit a Millenárison elénekelt. Agnes Denes személyesen gratulált. A látogatók figyelmét szemmel láthatólag lekötik a művek: hálásak, hogy tettünk feléjük lépéseket. A legbiztatóbb azonban az volt a fogadó helyszíneken, amikor búcsúzásképpen rendre így váltak el tőlünk a szervezők: akkor jövőre is jöttök!
Győr, Eger, Kapolcs, Budapest, Szeged, Debrecen, 2008 nyár
A Szobrászatért Alapítvány a Hulladék Munkaszövetséggel (HuMuSz) és az ÖKO-Pack Kht.-vel együttműködve, az OKM – Reneszánsz Programiroda – Hungarofest Kht. megbízásából Kiutak 2008 címmel környezettudatosságot propagáló, utazó kiállítást szervezett. A kiállítás(ok) kurátora Paksi Endre Lehel.
– Mi a kiállítás célja? Milyen szemléletű műveket kíván bemutatni?
– A Kiutak 2008 célja összetett. Elsőként azt szeretném hangsúlyozni, hogy a magyarországi (non-profit) kortárs képzőművészeti kiállítások nem ok nélkül röhejesen alacsony látogatottságán akartunk változtatni. A Perneczky Géza tükörben magát szemlélő „art” feliratú pingponglabdájában a hetvenes években megfogalmazott képzőművészeti identitásválságot, az önreflektivitást terméketlennek ítélve egy visszarendeződést indítottunk el. Amint a képzőművészet évezredeken át a hatalmi pozíció reprezentációs eszközeként, illetve propagandájaként jött létre, ugyanúgy mi is kész üzenetünkhöz vártuk el az azt kommunikálni képes alkotásokat. Szélsőséges szempont szerint tehát annak érdekében, hogy a kortárs képzőművészet újra szólni tudjon a nem műértő közönséghez is, úgy iparművészetté kellett válnia. A Kiutak 2008 alkotásai az utca emberét megtorpantják, de nem azért, hogy a művészetről töprengjen, hanem hogy a fogyasztói társadalomba plántálni igyekezett személyiségében hasonuljon meg.
– Mit jelent a cím?
– Több szinten létezik a fenntartható fejlődéshez viszonyuló aktivizmus. Mi akár a katar eretnekek örököseiként is fölfogható, fogyasztói társadalmat totálisan tagadó extrémekhez képest az ellenpólus felé húzunk. Nem tagadjuk a földi életet mint értéket, tagadjuk viszont az élet minőségét meghatározni akaró, fogyasztásban megnyilvánuló értékrendet. A Kiutak 2008 a jövő nemzedékeknek lelkiismeret-furdalás nélkül átadható Földön élő ember kiképzése. A látogatót, miután megtorpanásra késztették az alkotások, nem hagyjuk e gerjesztett állapotában, hanem átadjuk együttműködő partnereink konkrét megoldásokat a helyszínen bemutató kiállításának, foglalkoztatóinak. A kiutak megvalósíthatóságát az ÖKO-Pack „Hulladékból termék” és „Szelektív hulladékgyűjtés” című kiállításai jelenítik meg – céges, ipari szinten is; a hulladékképződés megelőzésének kiútjait pedig a HuMuSz fogalmazza meg a lakosság számára. Ha az alkotások egyszerre akarnák a figyelmet is fölhívni a globális problémára, és ugyanakkor már a kiutakat is készen adnák, szerintem ott fordulna demagógiába a propaganda.
– A munkák hogyan kapcsolódnak az energiatakarékossághoz? Újrahasznosított tárgyakból készültek a műtárgyak?
– A megújuló energiák pályázati pontjához jóval kevesebb propagandaerővel rendelkező munka érkezett. Eike „Múltvágás” című videója az egyik nyertes, noha ebben a műben a szélkerekek „csupán” egy költői továbbgondolásban főszereplők. Pacsika Rudolf energiaáramlást ábrázoló műve, a „Therapizmus” szintén utalások révén veti föl a témát, bár szigetelőhab-lemezekből faragott makett olajkútja, összeköttetésben a kimerülés szélén álló, egymással sorba illesztett laposelem-füzéreivel még katonai és erotikus asszociációkat is kelt. Ez évben a hulladékprobléma erősebben jelenik meg a művekben. Várnagy Ildikó alkotása („Dyan Fossey és a gorilla”) korai példája a sziluett-szobrászatnak – hulladékvasból készült. Bogdándy Szultán hasonlóképpen újrahasznosít klaviatúrát, csontot, vasat, fát – itt „Billentyűférgek” című műve példázza munkamódszerét. Az ABDK Csoport „Red Carpet”-ja (Vörös szőnyeg) egy vörös mezőgazdasági fóliacsík alól elősejlő, több mint 30 méter hosszú bevásárlószatyor-patchwork. Kasek Roland „ReCycle”-je használt kerékpár és televízió összeépítése, ahol lehet pedálozni a kormányra helyezett (az előrelátást helyettesítő) műsorért. „Dordzse élete” – a Hints és a Recycle Mission Hungary tibeti szimpatizáns feliratú imamalma pedig kizárólag bontott kerékpáralkatrészből készült.
– Kik vesznek részt ezeken a kiállításokon? Díjazzák-e a műveket?
– Döntőrészt „professzionális” művészek. Minden nyertes művész vagy csoport (14) azonos díjazásban részesül.
– Van-e preferált műfaj, amiben leginkább megvalósíthatónak tartod a környezettudatos művek létrejöttét?
– Igen, viszont mi nem környezettudatos művészetet, hanem elsősorban környezettudatosságot ébresztő műveket vártunk. Ehhez a propagandához remekül talál a konzumgroteszk. Ez jelenik meg például Asztalos Zsolt „Szomorú emberek chips”, vagy Horváth Csaba „GlooMy Sunday” alkotásaiban – az előbbi valódi chips, csakhogy anti-bulihangulatú, kesergő fejek formáit vették föl a krumpliszeletek, utóbbi pedig laza ruházati kiegészítők betonból öntött kollekciója. Kovách Gergő és a Péli-Galbovy alkotópáros pedig olyan monumentális szobrászatot űz, amely elgondolásában dada rokonságú, anyagában már pop. Ezzel szemben egy-egy környezettudatos mű nem okvetlenül a környezettudatosságról szól. Fazekas Sabine „Harmadik szempontból” című land art munkája például az erdőben talált anyagokból épült, azzal a tudattal, hogy az enyészet diadala előtt énekesmadarak lakótelepévé lesz a mű. Mindeközben a művész Dobogókőn átélt spirituális élményét fogalmazza meg az installáció.
– Hol voltak, lesznek bemutatva ezek a művek? A kiállítás kapcsolódik-e valamilyen más eseményhez is az adott helyszínen?
– Az idő rövidsége folytán kész kulturális fesztiválokba csatlakoztunk, sátrakkal, köztéren. A hosszabb megjelenésekkor a zárt tér és a hozzá kapcsolódó köztérre terjedés valósul meg. A civil és a non-profit gyökerű szerveződésektől az állami fenntartású intézmények mellett a forprofitig bezárólag elég változatos helyszínek voltak, lesznek. Az egri Kis Zsinagóga Kortárs Galériától, amit a leginkább civilnek tekinthetünk, a Mediawave, a Bűvészetek Völgye, a Sziget Fesztiválok után a REÖK-Palota, majd a Vidámpark és a BNV-n létrejövő Jövő Világ kiállítás alkotja ugyanezt a sort.
– Minek alapján válogattad ki a helyszíneket? Az egyes városok mennyire voltak fogékonyak a Kiutakra?
– A teljes országot nyilván lehetetlen lett volna végigutazni, de igyekeztünk a négy irányt tiszteletben tartani: Győrtől Egerig, Fehérvártól Szegedig. A fogadó partnerek munkatársai egytől egyig azonnal megérezték az anyag erejét, annak sokszínűségét, közérthetőségét, kortársiságát. Föl sem merült, hogy egy város ne fogadta volna szívesen az utazó propaganda-kiállítást! Mindenben segítségemre voltak a kollégák, és ezúton is köszönöm a Budapesten csak a Millenárisban tapasztalható valós együttműködési szándékot.
– Az eddigi tapasztalat alapján milyen visszhangja volt az utazó tárlatnak?
– Szakmailag a szóbeliségen kívül semmi, ami nem lep meg, mert a Kiutak nem is a szakmának készült. Ahhoz pedig nem kellően megaprojekt, hogy meg tudtam volna vásárolni a szokásos cikkeket, műsorokat. Palya Bea viszont mindenféle térítés elvárása vagy üzleti megfontolás nélkül barátilag megírta nekünk, a Kiutak 2008-hoz, a Föld Dalát, amit a Millenárison elénekelt. Agnes Denes személyesen gratulált. A látogatók figyelmét szemmel láthatólag lekötik a művek: hálásak, hogy tettünk feléjük lépéseket. A legbiztatóbb azonban az volt a fogadó helyszíneken, amikor búcsúzásképpen rendre így váltak el tőlünk a szervezők: akkor jövőre is jöttök!
Bordács Andrea