Artportal.hu

Szob, Pest megye északi részén, az országhatárnál, a Duna partján, az Ipoly torkolatánál helyezkedik el. Területe 20,07 km2, lakóinak száma 2903 fő (2004). A község határának 1/3-át erdő borítja, a többi legelő és művelt terület. Határában három bővizű patak, s az Ipoly folyó kedvező települési feltételeket nyújtott. A Duna teljesen szegélyezi a térséget, északról a Börzsöny hegység koronázza. Ezen a földtörténetileg is izgalmas területen minden korban az emberi élet nyomait találjuk.

A gazdag természeti feltételek lehetővé tették, hogy az őskőkortól kezdve, az újkőkorban, a réz-, a bronz- és vaskorban települések alakuljanak e tájon. Fellelhető nyomaikból számos lelet igazolja az akkori életmódot.

Szob térségét a római civilizáció is megérintette. A Duna szobi partján is állott egy őrtorony a quádoktól védve Pannóniát. Mindezt az 1908-ban végzett feltárások bizonyították. A római hódítást megelőzően a vidéken kelták is éltek. A Római Birodalom összeomlásával a honfoglalást megelőzően avarok települtek le a térségben. A honfoglalástól kezdve mindig lakott hely volt ez a terület. A tatárjárás pusztítása után épülő vár védővonalakból a Zuvár, az Ipolydamásdi vár helye található a környéken. A Börzsöny virágzó reneszánsz műveltségét és településeit a török dúlás tette tönkre, Szob is áldozatul esett. A Dunakanyarban a XVIII. sz.-ban német telepesek keltették életre a falvakat. Az esztergomi káptalan, mint birtokos kegyúr, 1720-ban Nyitra vidéki szlovákokat telepített a községbe. Később a Luczenbacher-család vásárolta meg a káptalani birtokot. A Luczenbacher család, mint kegyúr építtette a neobarokk templomot és több középületet (három iskola, temetőkápolna, kálvária) a községben.

Az 1800-as évek végén már az ipari tevékenység is megjelent. Luczenbacher Pál és Gregersen Gudbrand tevékenysége során indult fejlődésnek a település. Hajógyár, téglagyár, terpentinüzem létesült. A nayg pesti építkezésekhez szállított kő, fa megalapozat a térség megélhetését.

Szob község 1920-ig Hont vármegyéhez tartozott, a Szalkai járás székhelye volt. Trianon után a megmaradt részek központjaként funkcionált, mint a Szobi járás székhelye, egészen 1971-ig. 1950-től Pest megyéhez tartozik a település.
A múzeum története valójában nem is a megalakulásával kezdődött. Az 1930-as években már tervszerű régészeti feltáró munka folyt Szob területén. A nagymarosi Polgári Iskola tanára, Horváth Adolf János fáradtságot nem kímélve, kutatási szenvedéllyel, diákjai segítségével rendszeresen ásta a területet. Feljegyzéseket, rajzokat, térképeket készített. A köztiszteletnek örvendő tanár 1945-ben meghalt, munkásságát Laczus Géza tanító folytatta. A Nemzeti Múzeum megbízott leletmentőjeként számos régészeti anyagot mentett meg a pusztulástól. Tanítványaiból szervezett hírszolgálata jól működött, minden építési munkáról értesült. A szaporodó leletanyag múzeum alapítására serkentette. Többszöri kérésére és szorgos munkájára felfigyelve a helyi szervezetek foglalkozni kezdtek a szobi múzeum alapításának ügyével. Lelkes támogatót találtak a Járási Könyvtár vezetőjének Katona Viktornak a személyében. A múzeum létesítésére 1960. május 12-én a Hazafias Népfront, az MSZMP Járási Bizottsága és a Járási Tanács határozata értelmében "előkészítő bizottság" alakult.

A Pest Megyei Tanács VB. Művelődési Osztálya és a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya támogatásával 1960. szeptember 20-án, 571/1950. számon megszületett a működési engedély. Támogatólag közreműködött a Magyar Nemzeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum is. A Járási Tanács kezelésében létrejött tehát a Börzsöny Múzeum, vezetésével Katona Viktort bízták meg. A Járási Tanács épületének folyosóján, hat megvilágított tárlóban nyílt meg a kiállítás, az említett két lelkes pedagógus hosszú évek alatt végzett önzetlen munkája gyümölcseként.
Közügy lett a múzeum. A helyi vezetők hivatalos vendégeiknek büszkén mutogatták. Megindult a tudományos munka, ásatások folytak, néprajzi anyagot, természettudományi anyagot gyűjtöttek, numizmatikai gyűjtemény került a múzeum tulajdonába.

1962. december 1-től a távozó Katona Viktor után Laczus Gézát nevezték ki vezetőnek. 1963. január 1-től a múzeum a megyei hálózatba került. Gyűjtőterülete az Ipoly-völgye, a Dunakanyar és a Börzsöny hegység.

Az egyre gyarapodó tárgyi anyag megfelelő elhelyezésére 1968-ban a helyi és megyei szervek összefogásából egy épületet vásároltak, melynek belső kialakítása után 1968. augusztus 30-án megnyílt az állandó kiállításokkal megrendezett új múzeum. 1972-ben természettudományi kiállítással bővült a múzeum, melyet 1995-ben felújítottak. A jelenlegi anyag nagy része a Magyar Természettudományi Múzeum letétjeként látható az alagsorban.

1976-ban, Laczus Géza halála után feleségét bízták meg a múzeum vezetésével.

1977-ben a tetőtérben a néprajzi anyagnak raktárt alakítottak ki. Ebben az évben felújították az állandó kiállításokat is. Az emeleti teremben képzőművészeti kiállítást rendeztek és lehetőség nyílt előadások, vetítések, előadóestek megrendezésére is. A múzeum udvarán zenei rendezvényekre került sor. Meg kell említenünk Lajos Gyula néhai nagybörzsönyi fővadász hagyatékát, melyet az örökösök (leánya és fia) adományoztak a Börzsöny Múzeumnak. Így a Börzsöny nagyvadjainak trófeáival, illetve emlősök, madarak preparált példányaival találkozhat a látogató.

A környék idegenforgalmi célállomása lett a múzeum.

Az épületbe belépve a kőtárat találjuk faragott és feliratos régi kövekkel; a lépcső feljárónál a térkép az Ipoly-völgyében és a Dunakanyarban lévő települések történetét ábrázolja. A település neve utáni évszám az illető község első okleveles említésének évét jelzi; a neve feletti színes zászlócskák az eddig ismert régi településeket jelzik, melyek a község határában találhatók. Az udvari kijárati ajtó felett Szob XVII. századi képe látható, mely első ábrázolása Szobnak. 1686-ban készült, Michael Wening metszete, amelyet Miksa Emánuel csapatainak táboráról készített Szobon, útban Buda török alóli felszabadítása felé.

A magas földszinti folyosón az Ipoly-völgyében gyűjtött szőttesek láthatók.

Az állandó kiállítás 1. termében az újkőkortól a népvándorlás korig, a 2. teremben a honfoglaló magyarok, a középkor és a törökkor tárgyi emlékei láthatók. A 3. teremben az Ipoly-völgyében gyűjtött néprajzi anyagot, a viselet, fából készült háztartási és a szövés-fonás eszközeit állították ki. Az emeleten az időszaki kiállító terem helyezkedik el. Az udvart körbefogó fedett részben a népi mesterségek eszközei, szerszámok, továbbá egy Börzsöny-vidékre jellemző paraszt szoba, színes, festett bútorokkal látható. Különlegesség a parasztszobában elhelyezett üveges szekrény, melyben a Szobon élt tojáspatkoló Kuris Lajos szerszámai, illetve néhány szép munkája van elhelyezve. Az alagsorban két teremben színes diorámákban a Börzsöny élővilága, kőzetei, ősállat maradványai, a legszebb tájrészek fotográfiái kerültek bemutatásra.