építész
(Pest, 1855. január 17.–Zürich, 1928. április 27.)
A pesti belvárosi reáliskolában végzett, majd Haliczky Béla építész irodájában dolgozott. 1873-ban kőműveslegénnyé avatták. 1874-ben
» Hauszmann Alajos tanácsára a berlini Bauakademie-re ment, ahol 1878-ig Heinrich Strack és Richard Lucae tanítványa volt. Emellett 1875 nyarán a berlini Mezőgazdasági Múzeum építészeti tervein dolgozott. 1876 nyarán R. Lucae mellett a Borsig-palota építkezésén működött, 1878-ban a Hermann von de Hude és Julius Hennicke tervezte Central Hotel építésvezetője volt. Ugyanebben az évben egy nyári színház pályázatán I. díjat kapott, 1880-ban pedig berlini Kunstverein egyesületi házának pályázatán Schinkel-éremmel jutalmazták. 1881–85 között a budapesti Műegyetem ó-, közép-, és reneszánszkori tanszékén, ill. a tervezési és szerkesztéstani tanszéken oktatott. Ezzel párhuzamosan Hauszmann Alajos építészirodájában dolgozott, s csak 1885-ben nyitott önálló irodát. Korai éveiben általában bérházakat (
Budapest,Viola utca 7.; 1892) fürdőépületeket (
Herkulesfürdő; 1883) iskolákat
(Nyíregyháza, ev. népiskola; 1892) templomokat
(Segesvár, ref. templom; 1887) megyeházákat
(Kolozsvár, megyeháza; 1896) tervezett. Ezek főként német és olasz reneszánsz stílusban épültek. Az ezredéves kiállítás történelmi főcsoportjára kiírt pályázat második fordulóját megnyerve sikeresen valósította meg azt az eredetileg
» Schickedanz Alberttől származó ideát, hogy a kiállítás épületei a magyar történelem építészeti hagyományait tükrözzék. ~ tervezte a történelmi főcsoport épületegyüttese mellett az ezredéves kiállítás több más épületét is. A századforduló környékén már szabadabban kezelte a történeti formákat, gyakran fordult az ókori keleti, egyiptomi, asszír építészet elemeihez. Ezen időszak alkotásai közt villák, bérházak mellett középületek, főként oktatási intézmények szerepelnek (
kolozsvári Tudományegyetem, 1896–97, 1900–03). Művei közt nagy számban találunk pénzügyi, gazdasági épületeket, melyek a megrendelői igényeknek megfelelően megjelenésükkel is a megbízhatóságot, a stabilitást, a szilárdságot sugározzák (
Tőzsdepalota, ma a Magyar Televízió székháza, 1899–1903;
Osztrák–Magyar Bank palotája, ma Nemzeti Bank, 1900–05). 1911-ben az Osztrák–Magyar Bank bécsi székháza építőbizottságában szerepelt mint szakértő. Élete során többfelé utazott: 1881 első felében Olaszországban járt, 1906-ban Konstantinápolyban, Brusszában, Szíriában, Palesztinában tett utazásokat. 1928-ban New York-i utat tett, onnan hazafelé megbetegedett és Zürichben meghalt. ~ról tisztelője,
» Telcs Ede bronzplakettet (1925) és szobrot (1928, felállítva 1931, Városliget, Mezőgazdasági Múzeum előtt) készített. Számos bizottságnak és egyletnek volt a tagja, köztük a Műemlékek Országos Bizottságának. Írásai jelentek meg elméleti és gyakorlati problémákról, kollégái és saját műveiről, főként az Építő Ipar című folyóiratban.
Irodalom
Magyar V.: Alpár Ignác, Budapesti Építőmesterek Ipartestülete Évkönyve II–V. 1929–1934 • Gábor E.: Alpár Ignác, Magyar Művészet 1890–1919 (szerk.: Németh L.), Budapest, 1981. 195–197. • Gerle J.: A pénz palotái, Budapest, 1994.
(Papp Gábor György)