szobrász
(Esslingen, 1693. május 24.–Bécs, 1741. február 15.)
1728–39 között Magyarországon tevékenykedő osztrák barokk szobrász. J. K. Brennernél éremvésést tanult, majd G. Giuliano heiligenkreuzi szobrászműhelyében dolgozott. 1725–27 között a salzburgi Mirabell kastély lépcsőházának puttóit, ill. a linzi német lovagrend kápolnájába megrendelt márvány
Nepomuki Szent János-szobrot, 1734-ben pedig a VI. Károly apoteózisát ábrázoló márványszobrot készítette el. Bécsi
Neuer Markt-kútját (1739, az eredeti az Österreichische Galerie-ben) Ausztria legnagyobb folyóit jelképező allegorikus folyamisten-ábrázolások díszítik. A bécsi Szent István-templom alsó sekrestyéjének márványdomborművei (1739,
Krisztus a szamáriai asszonnyal; Hágár a pusztában) után a gurki dóm számára készített
Pietà-oltárán (1741) a korábbi klasszicizálást ismét mozgalmasabb csoportfűzés váltotta fel. 1728-ban Esterházy Imre esztergomi érseknek, Magyarország hercegprímásának, a korszak jelentős mecénásának udvari szobrásza és építkezéseinek felügyelője lett. Pártfogója megrendelésére a pozsonyi dóm Alamizsnás János kápolnájába készített fehér márványszobor a térdeplő, alázatosan imádkozó érseket ábrázolja (1732). ~ legjelentősebb magyarországi alkotása a pozsonyi dóm
Szent Márton-főoltára (1736). Az egykori koronázótemplom baldachinnal díszített főoltára a diadalívszerű korábbi hazai oltárok mellett ebben az időben elterjedő, oszlopokkal kialakított, a térhatást erősítő külföldi eredetű típus kiemelkedő emléke. Középrészét Szent Márton lovon ülő alakja és a koldus tölti ki. A barokkos színpadiasságot és dinamizmust sugárzó szoborcsoporton a magyar huszárruhát viselő szent kardjával levágja köpenye felét, hogy az előtte kuporgó, meztelen koldusnak nyújthassa át. Az alkotás drámaisága részben abból az ellentétből fakad, mely a művészi megformálás és a tartalom között feszül. A jelenet a triumfáló uralkodói lovasszobrok ikonográfiai hagyományát követi, itt azonban az ágaskodó ló lába előtt heverő emberalak nem a legyőzött ellenfél, hanem éppen a szent jótékonykodásának érintettje. A főoltárt a pozsonyi dóm 19. századi „stílszerű” restaurálásakor szétbontották, a lovasszobrot a templom külső falánál helyezték el (ma ismét a templomban látható). A szoborcsoportból a lovasszobron kívül csupán két imádkozó ólomangyal (Magyar Nemzeti Galéria) maradt meg. 1736-ban ~ Esterházy Imre megbízásából elkészítette a máriavölgyi pálos kolostor templomának új főoltárát. Mitológiai témájú kisméretű reliefjeinek és szobrainak
(Vénusz, Merkúr, Atalanta) némelyike magyar főúri gyűjteményekbe került. ~nek barokk drámaisága, extatikussága mellett már a lehiggadás, klasszicizálódás jeleit is mutató művészete nemcsak saját alkotásai, hanem tanítványai, követői (
» Gode Lajos, Jacob Gabriel
» Mollinarolo, Rosier Antal) tevékenysége nyomán is jelentős hatást gyakorolt a magyarországi barokk szobrászatra és oltárépítészetre.
Irodalom
Pigler A.: G. R. Donner, Leipzig–Wien, 1929 • Blauensteiner, W.: G. R. Donner, Wien, 1944 • Schlager, J.: G. R. Donner, Wien, 1948 • G. R. Donner (kat., (szerk.: Grabner, S.), Wien, 1993 • G. R. Donner (szerk.: Schemper-Sparholz, I.), Wien, 1998.
(Papp Júlia)