építész
(Buda, 1847. június 9.–Velence, 1926. július 31.)
Tanulmányait a Műegyetemen kezdte, majd Berlinben a Képzőművészeti Akadémián folytatta. Ezek után, hogy a reneszánsz építészetet megismerje, itáliai körutat tett. Hazatérve Szkalnitzky Antalnál dolgozott (1868–70), 1870-ben saját irodát nyitott, ahol több jeles építészt foglalkoztatott (
» Alpár Ignác, » Lajta Béla, » Komor Marcell). 1872-től a József nádor Műegyetemen az építészet tanára volt. Korai munkáira neoreneszánsz stílus (
István Kórház, 1880–82;
Erzsébet Kórház, mai Sportkórház,
pavilonja, 1882–84;
Markó utcai főreáliskola, 1883–84;
Technológiai és Iparmúzeum, 1887–89;
Törvényszéki Orvostani Intézet, 1889), a századfordulótól a neobarokk jellemző (
New York-palota, 1891–96;
Királyi Kúria, ma Néprajzi Múzeum, 1891–96;
városháza és
színház, Szombathely) műveire. Befejezte a
» Ybl Miklós elkezdte budai királyi várbővítését és kialakította dunai homlokzatát (1891–1904). Késői munkáján, a
Műegyetem központi épületén (1903–09) már szecessziós jegyek is felismerhetők. 1924-ben az MTA tagja lett. Elméleti munkássága jelentős, megjelent önéletírása (~
önéletrajza, kiad., bev.: Hajdú V., Ritoók P., 1995) és naplója is (
Építész a századfordulón. ~ naplója, kiad.:
Seidl A., Budapest, 1997).
Irodalom
Lyka K.: Hauszmann Alajos, Magyar Művészet, 1926 • Fábián G.: Nagy magyar építőművészek, Budapest, 1936 • Szalai I.: Hauszmann Alajos, Magyar Építőművészet, 1966 • Merényi F.: A magyar építészet 1867–1967, Budapest, 1970 • Czagány I.: Hauszmann Alajos művészetének stílusváltozásai, Művészettörténeti Értesítő, 1978 • A historizmus művészete Magyarországon (szerk.: Zádor A.), Budapest, 1993 • Déry A.–Merényi F.: Magyar Építészet 1867–1945, Budapest, 2000.