Artportal.hu

Kezdete a 20. század legelejére nyúlik vissza, amikor » Tornyai János visszatért a városba, s az akkor itt élő » Endre Béla festővel, Kallós Ede, » Pásztor János és Rubleczky Géza szobrásszal közös kiállításokat rendezett, majd 1912-ben megalapította a Művészek Majolika és Agyagipari Telepét, amelyben a vásárhelyi népi fazekasság hagyományai alapján népies és modern használati és díszkerámiákat készített kézműipari technológiával, sorozatban. A cég utóda a Majolikagyár, amely ma is működik. Az első világháborút követő években gyakran megfordult és dolgozott a városban » Rudnay Gyula, » Medgyessy Ferenc és » Barcsay Jenő. Endre Béla halála és Tornyai Budapestre költözése után megszűnt a művészeti élet, s csak a második világháborút követően indult újra. Ekkor Almási Gyula Béla, Füstös Zoltán, Kamotsay István » Kohán György és » Kurucz D. István dolgozott Vásárhelyen. Az intézményessé válás kezdete Kurucz D. István nevéhez fűződik, aki 1953-tól szülei lakóházát bocsátotta alkotóházként a vendég művészek rendelkezésére; ebből alakult azután a Művészeti Alap Virág utcai alkotóháza. A Mártély üdülőterületén lévő alkotóház 1957-ben létesült. Kurucz kezdeményezésére rendezte a Képzőművészeti Főiskola a növendékek gyakorlatát szolgáló nyári művésztelepeket Szabó Iván vezetésével Hódmezővásárhelyen. E nyári gyakorlatok hatására telepedett meg a városban a diplomázás után Kajári Gyula, Németh József és » Szalay Ferenc. A hatvanas években az említetteken kívül számos helyi származású képzőművész élt és alkotott a városban, többek között Csikós Miklós, Erdős Péter, Fejér Csaba, Fekete János, Fodor József, Fülöp Erzsébet, Hézső Ferenc, Samu Katalin. A ~ szellemi életének legfontosabb megnyilvánulása a Vásárhelyi Őszi Tárlat, az 1954 óta minden évben, október első vasárnapján a Tornyai János Múzeumban nyíló kollektív kiállítás, amely meghívásos. Az Őszi Tárlat legfőbb díja a Tornyai Plakett, amely egy alkotónak csak egyszer adományozható. Másik jelentős kiállítási fórum Vásárhelyen a sűrűbb-ritkább gyakorisággal megrendezett Tavaszi Tárlat, amelyen a Csongrád megyében élő művészek vesznek részt. A Képzőművészeti Főiskola nyári művésztelepeinek megszűntével a fiatal alkotók a Fodor József és Holler László vezetésével működő Mártélyi Szabadiskolában képezhették magukat; itt váltak növendékből mesterré Kollár György és Szabó Tamás. E szabadiskola számos növendéke vált művészeti főiskolák elvégzése után hivatásos alkotóvá. 1998-tól kora ősszel hathetes időtartamra rendezik meg a Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot, majd azt követően négy hétig, 1999 óta, a Vásárhelyi Festő Szimpóziumot. A keramikusok tevékenységének a városban működő porcelán- és kerámiagyárak biztosítanak technikai hátteret, a festők a Virág utcai alkotóházban dolgoznak. A ~ mint jelenség, eltér a hagyományosabb művésztelepektől, mint pl. Szolnok vagy Kecskemét. Hódmezővásárhelyen inkább a mozgalom jelleg dominált, a helyi művészekkel egyenértékűen vettek részt a munkában a szorosabb vagy lazább szállal kötődő „vendégek”, a hatvanas-hetvenes években igen karakteres részét alkotva a hazai képzőművészetnek. Mivel a helyi művészcsapat és a Vásárhelyi Őszi Tárlat következetesen kitart a természetelvű műfelfogás mellett, a legújabb művészeti trendek kedvezni látszanak a ~nek, számos pályakezdő és fiatal alkotó kapcsolódik be, elsősorban az Őszi Tárlat kiállítójaként.