Artportal.hu

Christian Köpp (Keresztély, 1713–1780) kismartoni asztalos és festő fia. 1752-től 1760-ig tanult a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Bécsújhelyen 1768-tól háztulajdonos és házassága révén városi festő. Apjával együtt, feltehetően még az 1760-as években kifestette a fertődi Esterházy-kastély sala terrenáját (puttók girlandokkal, átfestve), szintén közös művük 1772-ből a kismartoni ferencesek ún. Hegyi templomának szignált mennyezetfreskója (Krisztus mennybemenetele). 1773-tól a Savoyische Ritterakademie, majd 1776-tól a Theresianum rajztanára Bécsben. Hírnevét az általa feltalált, mozaikot utánzó technikának (gipszmozaik, scagliola) köszönhette: színezett, polírozott stukkóból alkotott akvarellhatású képeket, késő reneszánsz, sőt antik mintára. A források szerint híres festők után készített másolatokat (pl. A Szent család, Raffaello nyomán, 1800 k., Magyar Nemzeti Galéria), oltárképeket is festett (Szent Ferenc, 1770 k., Graz, Joanneum; Nepomuki Szent János, 1782, Solymár, plébániatemplom; Borromei Szent Károly-mellékoltárkép, 1783, Bécs, Stephansdom). Túlnyomórészt azonban ideális tájképek (Romfantázia, 1777, Bécs, Akademie der bildenden Künste; Vízparti táj horgászokkal, 1780-as évek, Magyar Nemzeti Galéria; Grotta antik emlékművel, 1790-es évek, Kismarton, Landesmuseum stb.) és egy zsánerjelenetes hónapábrázolás-sorozat darabjai (December; Február, 1800 k., Magyar Nemzeti Galéria) maradtak fenn tőle különböző gyűjteményekben. Scagliola-munkáit rendszeresen küldte kiállításokra, sikerük nyomán tagjai sorába választotta 1776-ban a bécsi, 1785-ben a firenzei és 1787-ben a berlini akadémia, 1803-tól pedig von Felsenthal előnévvel nemességet kapott. Tanítványa, legidősebb fia, Anton (1766–1826) szintén mozaikmunkákkal lett a bécsi akadémia tagja 1791-ben, apja utódaként pedig a Theresianum tanára 1797-ben. Mint rézkarcoló művész ausztriai látképeket készített, majd adott ki két kötetben öccse, Christoph magyarázó szövegével (Historisch-malerische Darstellungen von Österreich, 1814, 1824).