építész
(Pest, 1841. november 19.–Balatonlelle, 1919. szeptember 5.)
A magyar eklektikus építészet jelentős egyénisége. Akadémiai tanulmányait Bécsben Van der Hüllnél, majd Schmidt Frigyes mesteriskolájában végezte. 1870-ben Pesten telepedett le, és
» Steindl Imre irodájában dolgozott. 1871-ben a Mintarajziskola tanára, 1872-ben a Műemlékek Országos Bizottságának építésze, 1903-tól 1911-ig a műegyetemen a középkori építészet tanára volt. Műegyetemi tanár, az MTA tagja. Számos magyar középkori építészeti emlék helyreállítása fűződik nevéhez: a
Budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom átépítése (1873–96), a
jáki templom, a
csütörtökhelyi kápolna, a
kisszebeni templom, a
lőcsei városháza stb. Tervei szerint épült a
szegedi református templom (1880–83), az 1903-ban felavatott
Halászbástya, a budapesti jánoshegyi
Erzsébet-kilátótorony (1910). Fontos írása
A budavári főegyház környékének rendezése (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, XXVIII., 1894).
Irodalom
Lengyel G.: Schulek Frigyes emlékezete, Nyugat, 1920 • Forster Gy.: Schulek Frigyes emlékezete, MTA Emlékbeszédek, Budapest, 1925 • Ybl E.: Schulek születésének százéves fordulója alkalmából, Szépművészet, 1941.