festő
(Debrecen, 1828. december 25.–Budapest, 1906. szeptember 30.)
1845-ben
» Barabás Miklós festőiskolájában, 1850–51-ben a müncheni akadémián, majd 1852-től öt évig a velencei képzőművészeti akadémia tájfestészeti és történeti festészeti osztályán tanult. Itáliában a neves klasszicista tájképfestő, id.
» Markó Károly tanítványa volt. 1857-es római utazása emlékét
A karthauziak kolostora Rómában című tájképe (Magyar Nemzeti Galéria) őrzi. Hazaköltözése (1859) után számos képet készített a nagyvárossá fejlődő Budáról és Pestről. A nagyoroszi templom számára két oltárképet festett (
Mária Magdolna Jézussal; Hitetlen Tamás, 1856–57). Magyarország történeti nevezetességű tájait
(Gödöllő, Sümeg, Liptóújvár) és természeti szépségeit (
Vihar a Balatonon, 1881, magántulajdon) számos képen megörökítette.
A diósgyőri várrom című, 1860-ban készült festményének (Magyar Nemzeti Galéria) előterében mosó parasztasszonyokat ábrázolt, a történeti nevezetességű épületrom emelkedett látványát köznapias zsánerjelenettel ellenpontozva. 1861–1906 között az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkáraként és műtárosaként a hazai művészeti közéletben tevékenykedett.
Irodalom
Telepy Károly hagyatékának kiállítása, Budapest, 1907 • Telepy K.: Telepy Károly, Debrecen, 1968 • Szabó J.: A mitikus és a történeti táj, Budapest, 2000. 161–163.
(Papp Júlia)