A különféle pszichedelikus hatások következetes alkalmazása a 60-as években kialakuló underground kultúrák talán legfontosabb jellegzetessége. A pszichedelikus jelző gyakorlatilag mindenre vonatkozhat, ami a tudat „kitágulásával” kapcsolatos, ezt az élményt rekonstruálja vagy próbálja kiváltani, illetve fokozni. Mindenekelőtt a kábítószerek keltenek ilyen élményt: fantasztikus víziók és hallucinációk mellett a külvilág érzékelésének és megismerésének felfokozott módját, az én, sőt a tudatalatti felszabadítását, és a világmindenséggel együtt lüktetés megnyugtató tudatát. Miközben az úgynevezett „magas művészetben” egyfajta hűvös, analitikus és konceptuális szemlélet uralkodott, a szubkultúrák lehetőleg mindent a „szem orgazmusának” (Timothy Leary) szolgálatába állítottak, attól sem riadva vissza, hogy eklektikusan kapcsoljanak össze egymástól távoli stílusokat, műfajokat és eljárásokat. A pszichedelikus hatások első számú médiuma a fényeffektusokkal kísért koncert, de pszichedelikus lehet egy ruha, egy plakát, egy könyvillusztráció, egy kifestett autó vagy egy misztikus látomás is. A pszichedelizmus orgiasztikus eklektikájának legnagyobb mesterei az USCO és a Sensual Laboratory nevű multimédia-csoport tagjai voltak, az underground sajtó illusztrátorai közül pedig mindenekelőtt Alan Albridge, Michael English és Martin Sharp nevét érdemes kiemelni.
A cikk lejjebb folytatódik.