A ~ kifejezés Perneczky Géza tanulmánya után (1966) vált közismertté, de még 1964-ben keletkezett Korga György önálló kiállítása kapcsán. ~nak nevezte Perneczky a Csernus Tibor körül csoportosuló fiatalabb képzőművészeket, Korgát, Lakner Lászlót, Szabó Ákost, Gyémánt Lászlót. Masznyik Iván, Altorjay Sándor és Kóka Ferenc neve is szóba került a fogalom kapcsán, akiknek festészete a szürnaturalizmussal rokon jegyeket mutatott. A ~ naturalistán megfestett részletekből felépülő, különböző mértékben roncsolt vagy torzított, összhatásukban szürreális festményeket alkottak. Munkáikon a fényképszerűen realista részletek szürreális, amorf részekkel váltakoztak. Csernus 60-as évek elején festett „kaparásos” képei tekinthetők az irányzat mintadarabjainak. A Csernus-kör tagjai elsősorban a természetelvűség meghaladásában követték választott mesterüket. Hantaϊ Simon közvetítésével Max Ernst festészetében fedezett fel inspiráló műveket. A ~ a 60-as évek második felében virágzott, a megkezdett utat a szuverén alkotókká váló fiatal művészek a későbbiekben más-más irányban (hiperrealizmus, pop-art) folytatták. Közös kiállítást nem szerveztek, a közöttük fennálló kapcsolat erősebb volt az elméletben, mint a gyakorlatban. A Stúdió 1966-os kiállításán lehetett műveiket együtt, egy teremben látni.
Válogatott csoportos kiállítás:
1966: Stúdió ”66, Ernst Múzeum, Budapest
Irodalom:
PERNECZKY G.: A magyar „szür-naturalizmus” problémája, Új Írás, 1966/11.
NÉMETH L.: Szimbolista és szürrealista törekvések a kortárs magyar képzőművészetben, Kritika, 1971/10.
SZABADI J.: Hagyomány és korszerűség. Avantgarde kezdeményezések a 60-as évek magyar festészetében, Budapest, 1987
HAJDU I.: Szemérmetlen magyarázatpróba, Új Művészet, 1990/1.
SZABADI J.: Max Ernst nyomdokain: A magyar szürnaturalizmus, Új Művészet, 1996/5.