Az Alföld őshonos erdei a török korban és a rá következő háborúk idején csaknem teljesen megsemmisültek. Egyre terjedt a futóhomok. Megkötése nélkül sok helyen már egyszerűen nem lehetett gazdálkodni. Az újrafásítás gondolatát tehát gazdasági kényszer szülte. Jelentős előrelépés volt az 1879-es erdőtörvény alapján végzett szervezett munka, amely főleg a homokterületeket érintette.
A századfordulón nagy erdősítések színhelye volt Debrecen, Szeged, Szabadka és Kecskemét térsége. Az igazán jelentős fásítás 1947-ben vette kezdetét és az ötvenes években teljesedett ki. A szocialista mezőgazdaságban megindulhatott az agrárérdekeket szolgáló fásítás is, melynek eredményeképpen az Alföldön mintegy 300.000 hektárral nőtt az erdők területe. A múzeum e nagyléptékű munka történetét és eszközeit hivatott bemutatni.