A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum alapítását több kísérlet előzte meg. A gasztronómia-történeti múzeumok létrehozásának gondolata a 19. század végétől követhető nyomon. Glück Frigyesnek (1858–1931), a magyar szálloda- és vendéglátóipar egyik vezető képviselőjének a magángyűjteménye mellett, az I. világháború után a Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete vendéglátóipari felszerelésekből, ét- és menülapokból, fényképekből álló, jelentős gyűjteményt őrzött egy létesítendő múzeum részére.
Az 1966-ban létrejött – a világon máig egyedülálló – országos gyűjtőkörű intézmény a világörökség részét képező budai várnegyedben kezdte meg működését, ahol 2005 nyaráig tevékenykedett. 2006 szeptemberétől 2011 júniusáig az V. kerületben, a Szent István bazilika mellett, egy Lajta Béla által tervezett épületben (volt Magyar Külkereskedelmi Bank) működött. 2011 őszétől új helyszínen, a régi Óbuda központjában, a Dugovics Titusz tér 13-17. szám alatt fogadja látogatóit.
A múzeum kezdetben csak vendéglátóipar-történeti emlékeket gyűjtött, majd 1970-ben kereskedelem-történeti gyűjteménnyel bővült. Az intézmény ipartörténeti múzeumi feladatokat lát el, szakmuzeológiai követelményeknek tesz eleget.
A kereskedelemtörténeti tárgyi gyűjteményt cégérek, cégtáblák, üzletberendezések és felszerelések, munkaeszközök és mérlegek, a kereskedelmi adminisztráció tárgyi eszközei, áruminták, árudobozok és üvegek, emlék- és reklámtárgyak alkotják. A vendéglátástörténeti tárgyi gyűjteményben helyet kapnak az éttermi és cukrászati termelés és értékesítés berendezési, felszerelési tárgyai, munkaeszközei. A tálaló, evő- és ivóeszközök között azok a példányok képviselnek különös szakmatörténeti értéket, melyek egy-egy vendéglátóhely /kávéház, cukrászda, szálloda, stb./ emblémáit viselik magukon.
Állandó kiállítások
„Nekem soha nem volt otthonom…” – Krúdy Gyula budapesti életének színterei
A kiállítás Krúdy hajdani szegényes, óbudai lakásának két szobájában várja a látogatókat, ott, ahol az író élete utolsó három évét töltötte, s ahol meghalt. Az egyikben az albérleteket, olcsóbb vagy jobb szállodákat, átmenetinek bizonyult polgári otthonokat mutatjuk be, amelyek a fővárosba költözésétől, 1896-tól 1933-ig keretet adtak a hétköznapjainak. A másikban pedig azokat a vendéglátóhelyeket, amelyeket szeretett, törzsvendégként látogatott, és műveiben is megörökített.
Reklámtáblák
„A jó reklám esztétikailag szép, és a jó reklám társadalmi szempontból nélkülözhetetlen. A reklámot a kereskedelem szülte meg, a kereskedelem pedig az emberiség egyre fokozódó életigényességének a következménye.” (Kassák Lajos)
A tárlat a múzeum kereskedelmi gyűjteményének eddig kevésbé ismert zománctárgyait és tábláit mutatja be a dohányzás, az ital, az élelmiszer, a vegyes iparcikk, a biztosítás és a feliratos táblák témaköréből. Az NKA pályázatán nyert pénzből gyarapított gyűjtemény méltó helyet kap a múzeum állandó kiállításaként.
Látványraktár
Ritkán, vagy már egyáltalán nem használt bolti segédeszközök, régi árucikkek, reklámtárgyak, különleges dobozok, a király tejszínesüvege – az egyik tároló sorban; táncrend, csizmahúzó, bajusz-sütővas, sörszámláló, krampampulis pohár, homárvilla – a másikban.
A cikk lejjebb folytatódik.