Az ún. Kortárs Gyűjtemény az egykori barokk vármegyeháza második emeletén a magyar művészetnek a szocialista realizmus időszaka utáni új fejleményeire koncentrál, az ötvenes-hatvanas években még alkotó „klaszszikus” avantgárd művészektől (Ország Lili, Korniss, Bálint) és a velük párhuzamosan jelentkező neoavantgárd első generációjától (Bak Imre, Fajó János, Nádler István) a valóban kortársi új teljesítményekig (pl. Erdély Miklós, Jovánovics György, Szabados Árpád) húzódó íven. A kiállítás termeiben nyomon követhetők az utolsó félévszázad művészet-történeti cezúráinak, generációváltásainak, tendenciáinak (pl. gesztusfes-tészet, pop-art, hiperrealizmus) és csoportosulásainak (pl. „Iparterv”, Zuglói Kör, Pécsi Műhely) jellegzetességei, nem enciklopédikus teljességre, hanem a művészettörténeti folyamat szuverén olvasatára vállalkozva.
A cikk lejjebb folytatódik.