Az ismert non-profit kiállítóhely története 1981-ben, az országos „kisgaléria” alapítási időszakban kezdődött. Ma – az 1982-ben indult Fészek Galériával és az 1984-ben megnyílt Liget Galériával együtt – a három legrégebben működő ilyen típusú intézmény egyike.
A Társaskör Galéria – és 2007-ig az Óbudai Pincegaléria – három fő területen fejtette ki tevékenységét. Egyrészt a rendszerváltás előtt a nyilvánossághoz nem vagy nehezen jutó művészeknek nyújtott bemutatkozási lehetőséget (Bálint Endrétől Major Jánoson át az akkor induló mai középgeneráció tagjainak). Másrészt kiemelten foglalkozott a referencia nélküli fiatal tehetségek pályára állításával, az „első tárlat” megrendezésével. Harmadrészt a művészettörténet „vakfoltjait” térképezte fel, életművek ismeretlen szegmenseit vagy éppenséggel új, váratlan fordulatait tárta a közönség elé.
E több mint negyedszázados hagyománynak megfelelően működik ma is: az induló, fiatal generációt első, bemutatkozó kiállításaikkal reprezentálja. Emellett továbbra is különösen fontos szerep jut a közép- és az idősebb generáció művészeinek, akik legfrissebb munkáikat mutatják be. A rehabilitációs funkció helyébe 1990 után a nemzetközi kapcsolatok kiépítésével külföldi kiállítók, csereprojektek léptek.
Az éves kiállítási koncepcióban évről-évre sorozatok, átfogó koncepció köré szerveződő kurátori tárlatok is kerülnek, az aktuális művészeti diskurzus helyi vonatkozásait figyelembe véve (többek között: A gondolat formái – érzéki konceptualitás; Vízpróba – nemzetközi nőművészeti kiállítás-sorozat; ArtSiders – ösztönös művészetteremtés, Helyspecifikus installációk.).
(Részlet Pataki Gábor művészettörténész az Óbudai Társaskör Galériáról írott tanulmányából.)