A XIII. századi lakótorony a Sió ingoványaira épült. Első tulajdonosa a döröcskei nemzetségbeli Salamonfia Simon alországbíró volt; később róla nevezték el a várost Simontornyának. A vár fénykora (1508–1524) Gergellaki Buzlay Mózes, II. Ulászló főudvarmestere és főajtónállója birtoklása idejére tehető. A Buzlay család a budai királyi palota építkezéseinek mestereivel a várat a legkorszerűbb építészeti megoldásokkal főúri ízlést követő, itáliai levegőt árasztó, reneszánsz rezidenciává alakíttatták át.
Az évszázadok történetéből, sok féle arculatából a teljesség igényével egyet sem állítottak helyre. A vár immár sem reneszánsz, sem Anjou-kori lovagvár, sem nem kuruc végvár – hanem egyszerre mindegyik. Részleteiben hitelesen hordozza építési korszakait s egyúttal a magyar történelem szépségét és tragikumát.
A korszerű műemléki módszerekkel helyreállított várkastélyt 1975. június 26-án avatták fel. Földszintjén a vártörténetét bemutató tárgyi és dokumentum gyűjteménye, a palotaszárny első emeletén a szekszárdi megyei múzeum „Nemesi ősgalériák Tolna megyében” című képzőművészeti gyűjteménye látható. Az öregtorony második és harmadik emeletén kortárs képzőművészek időszaki kiállításai várják az érdeklődőket.