1955-ben alakult, s mintegy tizenöt évig közösségi szellemben működő alkotócsoport a petrozsényi szénmedencében. Az 1950-es években Romániában rendszeresített tehetségkutatás révén több zsilvölgyi növendék került föl a kolozsvári képzőművészeti főiskolára, akik hazatértükkor megalapították a telep magvát képező Alkotási Kört. A csoport jelentősebb tagjai: Tellmann József, Fodor Kálmán, Nagy Ervin, Szlamka Béla, Mátyás József, Szilágyi Géza, Szilágyi Béla, Silviu Baiasi, Fodor Nagy Éva, Baiasi Lukács Etelka, Walter Frigyes. Kezdetben az ipari táj és az iparvidék társadalma ábrázolásának legkézenfekvőbb eszközét, a grafikát választották. Közös vállalkozásuk az 1929-es bányászmegmozdulás évfordulójára kiadott Lupény 1929-1959 metszetalbum volt. Ennek legjobb lapjai (Mátyás József, Walter Frigyes, Nagy Ervin, Tellmann József sorozatai) a „szocreáltól” az expresszionista hagyományok felé történő nyitást példázták. (Masereel, Kollwitz, G. Grosz művészetének újraéledésével igyekeztek a dogmatikus elvárásoktól eltávolodni.) A hatalmas bányavidék fejlesztési tervei, az akkor nagyarányú beruházások murális megbizatásokhoz juttatták a csoportot. Ilyenek voltak a petrozsényi Bányászati Főiskola és Szakszervezeti Művelődési Ház falképei, mozaikjai és fémplasztikái, továbbá mozaikfalak, sgraffitók a bányaközpont más településein. A ~ tagjai 1965-ben közös bukaresti kiállításon mutatkoztak be. Az évtized vége felé a törzstagok többsége, köztük a telep vezetőjének számító Fodor Kálmán és Mátyás József eltávozott a Zsil völgyéből. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a csoport kolóniaszerű együttműködése. A végleges fölszámolásra az egységesítő művészetpolitikai tendenciák nyomán 1978-ban került sor.
Irodalom
MEZEI J.: Művészet a Zsil völgyében, Művelődés, 1982/5.
MEZEI J.: Mátyás József, Bukarest, 1984
BANNER Z.: Erdélyi magyar művészet a XX. században, Budapest, 1990.
(Murádin Jenő)
A cikk lejjebb folytatódik.