Győrben egy amatőr fotográfus rajztanárnál tanult alapvető fényképezési ismereteket. Kortársi emlékezés szerint a bécsi Lehr- und Versuchsanstaltban vett részt intézményes szakképzésen. 1903–04-ben „fényképészeti műintézet”-e volt a Váci utca 12. szám alatt. A Vasárnapi Ujság 1903-ban kezdte közölni képeit. Pályája korai szakaszában erőteljes, kifejező szociofotókat is készített lapjának. 1914-ben a Fotóművészet szerkesztője. A folyóirat a háború kitörése miatt igen rövid életű volt. 1914–17 között sok száz hadi témájú képe jelent meg a Vasárnapi Ujságban, közülük számos fotótörténeti értékű. A húszas évek elején az Est-lapok kiadóvállalat munkatársa lett. Fotóriporterként vezető szerepet kapott az 1925-ben indult Pesti Napló Képes Mellékleténél. Segítette a képes újságnál dolgozó Munkácsi Márton szakmai fejlődését, s az ő ösztönzésére került a laphoz Escher Károly. A harmincas években a Magyar Film Iroda laboratóriumának vezetője lett, ott működött élete végéig. Témáit főként a falu világából vette; derűs, romantikusan boldog népéletet mutatott be, ezért számos díjat, elismerést kapott itthon és külföldön. Kiemelkedő szerepet töltött be Magyarország bemutatásában is iskolai szemléltetőeszközök, vasúti kocsikban elhelyezett fotográfiák, idegenforgalmi kiadványok révén. Az 1934-es Das malerische Ungarn (A festői Magyarország) című kötet, amelyben a fotográfiák többsége tőle származott, címével is pontosan jellemezte az általa teremtett országkép jellegét. Bár számos felvétele hozzájárult az „árvalányhajas Magyarország”-képzet kialakulásához, munkásságának összképe ennél összetettebb, többszínű. Képei kitűnő szakmai tudásról, elsősorban kompozíciós fegyelemről, biztos egyensúlyteremtő érzékről tanúskodnak.
Balogh Rudolf munkássága (fotóalbum, életrajz: Vajda E.), Budapest, 1969 • Kincses K.–Kolta M.: Minden magyar fotóriporterek atyja: Balogh Rudolf, Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum, 1998.
A cikk lejjebb folytatódik.