A ~, vagy a Báti I. mester szükségnévvel az egykor Hont vármegyéhez tartozó Bát római katolikus templomából 1916-ban a Keresztény Múzeum számára megvásárolt táblaképek festőjét jelöli a művészettörténeti szakirodalom, noha napvilágot láttak a festmények garamszentbenedeki származására vonatkozó feltételezések is. A későbbi átalakítás, csonkítás nyomát viselő hajdani oltárszárny belső oldalát Alexandriai Szent Katalin legendájának két ritkán ábrázolt jelenete – a jegyesét kereső, tükörképét szemlélő királyleány, valamint a remete Madonna-képet ad a megtérő Katalinnak témájú – díszítette, míg a külsőn Szent Katalin és Szent Borbála álló alakját ábrázolták. A festőnek nem tulajdonítható más saját kezű alkotás, így egyetlen ismert művének mára általánosan elfogadott datálása alapján működése az 1420–30 körüli évekre tehető. Ez elsősorban a 15. század elejét uraló lágy stíluson túlmutató vonásokkal – pl. az interieur-ábrázolásra tett kísérlettel vagy a tört vonalú drapériavezetéssel – indokolható, amelyek a korábban feltételezett itáliai hatások helyett elsősorban a nürnbergi festészettel, a langenzenni és az 1437-ben készült Deocarus-oltárral mutatnak rokonságot, s a későbbi, ún. szigorú stílus konkrét, realisztikus ábrázolásokra való törekvéseit vetítik előre.
Radocsay D.: A középkori Magyarország táblaképei, Budapest, 1955. 46–47., 275–277. • Mucsi A.: A báti képek ikonográfiája. In: Annales Strigonienses I., 1960. 11–21. • Radocsay D.: Gótikus festmények Magyarországon, Budapest, 1963. 39–40. • Boskovits M.–Mojzer M.–Mucsi A.: Az esztergomi Keresztény Múzeum képtára, Budapest, 1964 • Mucsi A.: Gótikus és reneszánsz táblaképek az esztergomi Keresztény Múzeumban (13–15. század), Esztergom, 1973. 9 • Mucsi A.: Az esztergomi Keresztény Múzeum Régi Képtárának katalógusa, Budapest, 1975. 9 • Die Parler und der Schöne Stil 1350–1400. Europäische Kunst unter den Luxemburgern (hrsg. von Legner, A.), (kat.), 2. köt., Köln, 1978. 458–459. • Legner, A.: Ikon und Porträt, uo. 3. köt., 220., 228–229. • Keresztény Múzeum Esztergom, (összeáll.: Cséfalvay P.), Budapest, 1993. 175.
A cikk lejjebb folytatódik.